Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Szemle - Papp László: Zala megye földrajzi nevei. A kötet fogadtatása
tisztában volt azzal, hogy nem üzletet csinál, hanem tudományos célra áldoz e mű kiadásával... Ez a kiadvány évszázadokra tudományos érték marad”. A hazai szlavisztika idegen nyelvű folyóiratában, a Studia Slavica-ban (XIII [1967], 155—158) Kiss Lajos ismertette a kötetet. Kiemeli, hogy Zala megye vállalkozása ugyancsak megérdemli, hogy a nemzetközi helynévtudomány is tekintetbe vegye. A külföldi folyóiratok közül először a Nemzetközi Névtudományi Bizottság, a CISO folyóirata, az Onoma foglalkozott a „Zala megye földrajzi ne- vei”-vel (XI [1964/65], 284—285). Kiemeli az ismertetés, hogy milyen gazdag lelőhelye a kötet a névtudományi vizsgálatoknak, és különös nyomatékkai hangsúlyozza, hogy e mű létrejötte bizonyíték arra nézve, hogy kulturális értékeket (amilyenek a földrajzi nevek) megfelelő szervező tehetséggel, lelkesedéssel helyi erők felhasználásával is meg lehet menteni. — Közvetlenül a megjelenés után írt a Zala megyei kötetről VI. Smilauer is a Csehszlovák Tudományos Akadémia Helynévi Bizottságának értesítőjében (Zpravodaj Mistopisné komise CSAV VI [1965], 66, 221, 224). Szabó T. Attila a Kolozsváron megjelenő Nyelv- és Irodalomtudományi Közleményekben (X [1966], 190—191) ismertette a művet. A finnugor nyelvtudomány legjelentősebb folyóiratában, a Finnisch-ugrische Forschungen lapjain (XXXVI [1966—1967], 399—402) Terho Itkonen írt a kiadványról. Hangsúlyozza, hogy a „Zala megye földrajzi nevei” az egész finn-ugor nyelvtudomány területén ritka kiváló teljesítmény, és egyelőre nincs is megfelelője a finnugrisztikában. A Beiträge zur Namenforschung lapjain (IV [1969], 69—70) Irene Pogány ismertette. Szerinte a mű jelentősége azért is szembetűnő, mert Zala megye Magyarország ama kevés területeihez tartozik, amelyeknek a kulturális és nyelvi fejlődését külső — erőszakos — hatások alig érintették. Még ma is mint régi és még régibb népi hagyományok gyűjtőmedencéjét tekinthetjük, és Zalában van az a táj — Göcsej —, amelynek nyelvjárását joggal tekinthetjük a magyar nyelv legtöbb archaikus vonása megőrzőjének. Az európai kutatás számára a Zala megyei kötet azért is fontos, mert Zalában több déli szláv (szlovén és horvát), továbbá újabb, részben már teljesen megmag'yarosodott német település is van; ezeknek a településeknek nyelvi és névanyagát az eddigi kutatások jóformán egyáltalán nem vették tekintetbe. A tipológiai vizsgálatok is minden bizonnyal sok új eredményt érnek el ennek az anyagnak az alapján. Remélhetőleg ez a munka nem korlátozódik Magyarországra, hanem más országok számára is ösztönzést ad a földrajzi nevek hasonló összegyűjtésére, a dűlőnevek tekintetében éppen a tizenkettedik órában, mert bizony a külső tényezők következtében inkább előbb, mint utóbb elvesznek, eltűnnek ezek a nevek, amelyeknek ismerete a tudomány számára elengedhetetlen. A „Zala megye földrajzi nevei” című kötetet mind a hazai, mind a külföldi szakfolyóiratok a legnagyobb elismeréssel méltatták. De még ennél is fontosabb az a tény, hogy a tudományos irodalomban — a földrajzi nevekkel foglalkozó tanulmányokban — állandóan idézik, hivatkoznak rá. A ZFN rövidítés rövid idő alatt olyan közismert lett a magyar nyelvészeti irodalomban, mint akár a MNy. [Magyar Nyelv] vagy a Nyr. [Magyar Nyelvőr]. És ez 174
