Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)

Kerecsényi Edit: A szabadságharc kora a Zalakomár környéki nép emlékezetében

A kiskomáromi uradalom többi községében is hasonló lehetett a jobbágyság helyzete. Legalábbis erről tanúskodnak a visszaemlékezések:

Az oktály 2 V4 hold föld + 1 hold rét, a fertály 5 hold föld, 2 hold rét: a féltelek 10 hold föld, 4 hold rét; az egész szesszió 20 hold föld, 8 hold rét volt. A zsellérnek semmi jó nem volt. Napszámból éltek, kását ettek, meg kukorica- prószát... De kevesebb volt az adó. A madárfejet adóba fizették. Vesszőre vették rá a rovást, mert írni, olvasni nem igen tudtak, mesélte az öreganyám. Any- nyit metszettek, ahány madárfejet vittek. Ügy fogdosták össze vesszőpuskával, mint a csúzli. Aztán kis fiókákat kellett szedni. Veréb, kánya, csóka, szarka kellett. Aki nem tudta beadni, azt megbotozták. Amikor jöttek ki a miséről, akkor szokták szégyenszemre a fehérnépet is deresre húzni és megbotozták.

Kócgatyában, bekecsben, bocskorban, fehér vászontarisznyában, meg szűrben jártak ... Lova csak az öreg Győrinek volt, meg a molnárnak. Másnak ökre volt csak, meg fatengelyes szekér és faeke volt. Az ispán ki jobb, ki rosszabb volt. Ha valaki nem tudott szolgálni, attól elvették a robotos földet. . . Robotot szolgáltak az uradalomnak, kepét behordani, csépölni, aratni. A féltelkes heti egy napot robotolt négy ökörrel, azt, ami volt. Először az uraságét köllött megtenni, hajtott mindenkit az ispán napkeltétől napnyugtáig. Saját kenyerükön voltak, ha volt, meg hagymán, szalonnán. Az uraknak minden munkát meg kellett tenni. Egész télen csépöltek a robotban. A tiszttartó, ispán, meg a kasznár parancsolt. A káptalan volt az uradalom. Aki meg nem szolgált tüle (neki), attól elvették. Minden az uradalomé volt, aztán úgy adta ki, hogy neked itt ennyi, meg ennyi, aztán ennyit szolgálsz tüle. Akkor mindenkinek volt egy karéj birtoka, attól kellett szolgálni. Dézsma meg bor volt a szőlőtül. Minden 10. akót elvitték. A csapi hegyről Csapira, a komáromitul meg a papi pincébe, Komáromba. Akkor a paraszt mindig mindenért robottal tartozott, ahová parancsolták, oda kellett mennie neki, sokszor Budára is köllött vinni ökrökkel a bort. Aki lopott, vagy elegendőt nem tett, ami kötelessége volt, akkor ütötték. Deresre húzták, leláncolták. A bikapajtánál volt a kaloda. Aki nem volt szorgalmas, annak beszorították a lábát a kalodába. Aki meg lopott, annak a lopott értéket melléje tették, aztán kajabálták (kiabálták), hogy így jár az, aki ludat lop stb. Volt, aki napokig benne ült. A káptalan volt az úr és az parancsolta a büntetést a községben. A bíró szabta ki a büntetést, a hajdú meg verte a szegény népet.

Tudták 48-ban, hogy megszabadultak a robottól, meg hogy a nemesnek is kell adót fizetni. Mert két házzal itt is voltak nemesek, büszkék voltak, ha szekérrel mentek, szembe a nemes, ha üres szekérrel is ment, a jobbágynak terhelt szekérrel is ki kellett kerülnie. Sok földjük is volt. Szolgáik is... A nemes nem is szeretett dolgozni, azért megbecsülte a cselédjét. A jobbágynak nem kellett katonának menni. (?) Azért sokan beálltak jobbágynak. Aztán olyan is volt, hogy a gazdag pénzért fogadott katonát, hogy a fia ne legyen az, ha nem akart A9)

A szabadságharc előtt jobbágyok meg nemesek voltak. A káptalan, az ispán, meg a tiszttartó volt az úr, aztán mellette a segédtiszt, meg tudom is én, hogy ki.. . Urak csak a nemesek voltak. Itt a faluban a Kun-nevüek voltak azok. De nem volt sok birtokuk. De azért igen gőgösek voltak. Nekik nem kellett katonának lenni, meg robotot, meg adót se fizetni. Ezek a legszegényebb emberek vol144