Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Kerecsényi Edit: A szabadságharc kora a Zalakomár környéki nép emlékezetében
л. népi szövegeket, visszaemlékezéseket dőlt betű jelzi. Az utánuk zárójelben található szám az adatközlők sorszáma; névsoruk a dolgozat végén található. Ahol a népi szövegek csupán némi szövegmagyarázattal érthetők meg, kiegészítő megjegyzéseimet ugyancsak zárójelbe tettem, s álló betűkkel szedettem. I. A jobbágyviiag emlöKe A jobbágyélet emléke 1947—1948-ban, gyűjtésem idején még élénken élt a nép emlékezetében. Amit tudtak róla, leginkább hosszú téli estéken a fonókban vagy kukoricamorzsoláskor, tollfosztáskor, lakodalmakban hallották a régi öregektől. Idős adatközlőim emlékezetében azonban gyakran összekeveredett az 1848. előtti jobbágy világ, s a szabadságharc utáni elnyomatás emléke, csak kevesek számára volt világos már, hogy meddig is voltak apáiknak úrbéri földjei — és terhei, mikor volt a tagosítás stb.'1 Ha azonban nagyon firtattam a dátumokat, többnyire belezavarodtak és beszélő kedvük elapadt. Ez érthető is, ha meggondoljuk, hogy a kérdezettek általában még csak két—négy osztályt végeztek, történeti ismereteik tehát természetszerűleg hiányosak voltak. Azt csaknem minden adatközlőm tudta, hogy 48 előtt egyházi földesuruk volt, de egyesek szerint az esztergomi káptalan, mások szerint a pesti papnevelde,5 amelynek dézsmával és robottal egyaránt tartozott a jobbágy. A kérdésre, hogy mit is hallottak a szabadságharcot megelőző világról, a többség velősen az válaszolta,, hogy 48 előtt kutyavilág volt, mért a nép teljesen ki volt szolgáltatva az uradalomnak, maguknak nem dolgozhattak, csak az uraknak. A 30 adatközlő közül mintegy 10-en beszéltek csak hosszasabban, összefüggőbben a feudális viszonyokról. Visszaemlékezéseik nagyjából helytállók. A kiskomáromi Baksa József szerint: Jobbágyok voltak, úgy bírtak egy kis földet, hogy robotot szolgáltak. Az oktály 2 hold kaszáló, 2 У2 hold szántó, 2 nyári legeltetés, s egy nap robot volt. .. A fertály 5 hold szántó volt, minden héten egy napot robotoltak a kegyuraság- nak, mert az öregapám is oda járt dolgozni a kegyuraságnak. 4 legeltetés, 3 hold kaszáló járt hozzá. A fél szesszió 10 hold szántó, 6 hold kaszáló, marhatartás 8 db. — Kiskomáromban ez volt a legtöbb (félhelyes gazda), ezután minden héten két nap robotot kellett szolgálni. Az egész szesszió 20 hold volt. Robotos volt a napszámos, a zsellér is. Annak nem volt birtoka, a jobbágynak volt szesszió ja vagy birtoka. A földműves a magáét mindig tehette, csak bizonyos robotnapokon kellett a majorba menni dolgozni, ott kiadta a majorgazda vagy a hajdú a munkát. A tiszttartó adta ki neki a parancsot. Aztán ő ügyelt fel a munkára. 1 családból csak 1 embernek kellett dolgozni menni. Ha a munkabíró ember megbetegedett, valaki más segített helyette, mert a munkát el kellett végezni... A tagosztás nálunk igen régen volt, még 48 előtt. A földadó madárfej volt: ragadozó, nagykánya, fogoly, hosszúfarkú kánya és veréb, szarka. Minél ragadozóbb madár, annál értékesebb volt adóban.6 142
