Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Degré Alajos–Kerecsényi Edit: Az 1848–49. évi szabadságharc zalai történetére vonatkozó iratok
Zágráb megye támogatást kér. Zala megye 1848. márc. 15-i nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvéből. 2. ZmL. IV. 1. a. Megyei közgyűlési jegyzőkönyv. 1848. III. 15. 1349. sz. Zágráb megye közönsége Varasd megyének a magyar nemzetiség és nyelvnek a horvát társországokban! terjesztése érdemében a megyékhez intézett panaszló körlevelére intézett válaszát és nézeteit a megyének megküldi folyó évi február 21-én 161. szám alatt. A megye rendei nemes Zágráb megyének közlött nézeteit szives örömérzéssel vévén, s azokban teljesen osztozván egyszersmind őket értesíteni rendelik, hogy valamint a megye rendei mint Zágráb megyének a magyar országgyűlésen megkért képviselői, a horvát társországoknak nemzetiségük és anyanyelvűk eránti érdeküket méltányolni mindenkor szives kötelességüknek ismerik, meg a közlött nézeteiket is országgyűlési követeiknek a horvát ügyek tárgyalása alkalmával leendő használat és maguk alkalmazása végett megküldi elrendelik. Bármilyen lelkesen tárgyalta is a közgyűlés Kossuth felirati javaslatáról szóló jelentést, a régi közgyűlések módjára egyúttal más sürgős folyó ügyeket is tárgyalt. Ezek között Zágráb megyének még 1848. február 21-én kelt átiratát. Az átiratot Varasd megyének 1848. január 21-1 közgyűléséből kelt, az ország összes törvényhatóságaihoz intézett körlevele váltotta ki. E körlevélben Varasd megye tulajdonképpen szerény követelésekkel állt elő, hogy az országgyűlésen és törvényekben mindig Horvát—Szlavón—Dalmát-országnak, ne egyszerűen Horvátországnak nevezzék, hogy a magyar nyelvet csak a magyar határon belül használják. a társországoknak is szóló törvényeket és rendeleteket adják ki latinul is, végül, hogy a magyar nemzeti jelvényeket is csak Magyarország határain belül használják, hogy Horvát—Szlavón—Dalmátországokban milyen jelvényt használnak, annak eldöntése nem az országgyűlésre tartozik. E követeléseket azonban 11 ívoldalon keresztül indokolja, többek között azzal is vádolván a magyarokat, hogy nyelvüket a horvátokra is rá akarják kényszeríteni, erőszakkal magyarosítani akarnak, és el akarják venni az alsó-szavon megyéket (Szerém, Verőce, Pozsega), amint már elvették a tengermelléket. (Közgyűlési iratok 1848. febr. 21. 401. sz.) Zala megye az átiratra nem felelt, de eredetiben megküldte azt a megye országgyűlési követeinek, azzal a meghagyással, vegyék figyelembe és igyekezzenek a súrlódásokat megfelelő törvények hozatalával kiküszöbölni. A jegyzőkönyvben azonban azt is feljegyezték, hogy „sajnálatosan tapasztalják a magyar nemzetiség és nyelv elleni keserű kifogásokat.” (Febr. 21.-1 közgy. jegyzőkönyv 401. sz.) Zágráb megye 1848. február 21-i közgyűlésén éles átiratban válaszolt Varasd megyének, és azt ugyancsak megküldte az ország összes törvényhatóságainak. Az ugyancsak 11 ívoldalas válaszban sorra és igen részletesen cáfolta Varasd megyének minden felhozott indokát, kifejtve, hogy minden magyar fellépést horvát provokáció idézett elő. Például csak az után kezdték emlegetni az alsó-szlavon megyéknek Magyarországhoz való visszacsatolását, mikor már Horvátországban nyomtatásban kezdték követelni nagy Illiria létesítését, melyhez Stájerország és Karinthia is hozzátartozna. Álláspontja általában az, hogy a Fiume kérdésében hozott 1807:4 te. és a magyar nyelvről kelt 1844. évi törvény már eldöntött kérdések, nem kell azokat újra feszegetni. Felpanaszolja, hogy azt az utasítást, hogy a horvát követek a magyar országgyűlésen továbbra is latinul szóljanak Haulik zágrábi püspök taktikai fogással vívta ki, mikor a rendek túlnyomórésze már elosz109
