Zala vármegye története. Oklevéltár 2. 1364-1498 (Budapest, 1890.)

nominibus et termino assignato, eidem nostre personali presencie fideliter rescribatis. Dátum Bude, in festő beatorum Fabiani et Sebastiani martyrum, anno domini Millesimo quadringentesimo quadragesimo primo. Zárlatán pecséttel; eredetije Keszthelyen a gr. Festetics cs. ltárában. Zaladien. 117. Nagy Imre. 248. I. Ulászló király Ludbregi Kakas Jánostól és ennek rokonától Rechnitzer Istvántól Kemend várát átveszi és egyszersmind kijelenti, hogy a vár tulajdonjoga felett, mely fönt nevezettek és Gersei PetÖ László és Pető között vitássá vált, Budán fog dönteni. Kemend vára alatti táborban, 1441. mart. 10. commissio propria domini regis. Nos Wladislaus dei grácia Hungarie Polonie Dalmacie Croacie etc. rex, Lithvanieque princeps summus et béres Ruesie, notum facimus tenoré presencium quibus expedit universis, quod quia egregius Johannes Kakas de Lwdbreg castrum Kemend vocatum in comitatu Zaladiensi habitum, quod ipse ac egregius Stephanus Bechnitzer dictus fráter suus a manibus fidelium nostrorum egregiorum Ladislai et Pethew de Gerse novissime cepisse dicuntur, interim donec in facto eiusdem castri, ad quod se ipsi Johannes Kakas et Stephanus Rechnitzer ab una, nec non iamdicti Ladislaus et Pethew ab alia partibus contra se se hinc inde iura habere allegant, per nos utrique parti modo infrascripto iusticia ministrabitur, manibus nostris et hominum nostrorum dedit et assignavit, ideo promisimus et verbo regio pollicemur, quod quadragesimo die a prima die nostri ad ven tus ab hoc itinere in civitatem nostram Budensem fiendi computando, in quo sciiicet ambe partes predicte nostri in presencia ibidem comparere ac universa iura et literalia eorum instrumenta super facto castri predicti confecta-contra se se producere et exhibere, ac iudicium finale et indilatum in facto eiusdem castri recipére debebunt, inter easdem partes visis utrisque earum iuribus, unacum prelatis et baronibus nostris in facto eiusdem castri merum iudicium indilatamque iusticiam faciemus, ac castrum predictum illi parti que pingius ius ad id habebit, reddemus ; interimque nulli parcium ipsum volumus assiguare ; harum nostrarum