Zala vármegye története. Oklevéltár 2. 1364-1498 (Budapest, 1890.)

pro se personaliter, pro Francisco vero et Johanne fratribus suis cum sufficientibus literis nostris procuratoriis, idem magister Herbardus honus et gravamen Ladislai filii sui super se assummendo ab una, parte vero ab altéra magistri Johannes, Georgius et Thomas filii Peteu de Makua coram nobis personaliter comparendo, idem magister Herbardus sua ac dictorum fratrum et filii suorum in personis oraculo vive vocis confessus extitit eo modo, ut licet inter ipsos ab una, parte vero ab altéra dictos filios Peteu et eundem Peteu in facto reambulacionis possessionis ipsorum, signanter cuiusdam particule térre Fennyesfelde vocate, a parte possessionis Pacha alio nomine Zalatheleke vocate dictorum filiorum Peteu litis matéria suscitata diuciusque ventilata extitisset, tamen agnoscentes meram veritatem predictorum filiorum Peteu, ac eorumdem iuribus in facto premisso remissis, renunciata ipsa lite, eisdem filiis Peteu dictam terram eorum prout usque huc et eorumdem predecessores usi extitissent, ad conservandam pacifice perpetuo possidendam annuissent et condonassent, imo idem magister Herbardus modo prenotato annuit et condonavit coram nobis testimonio presencium mediante. In cuius rei memóriám, perpetuamque firmitatem presentes concessimus literas nostras privilegiales, pendenti sigillo nostro consignatas, medioque alphabeto intercisas. Dátum in festő beati Vincencii martyris, anno domini M° CCC° LXXX° nono; honorabili viro dominó Michaele preposito, viris discretis magistris Petro cantore, Gregorio custode, Johanne decano ceterisque canonicis ecclesie nostre existentibus. Hártyán, ép függő pecséttel; eredetije a gr. Festetics cs. keszthelyi ltárában; Zaladien. 46. Nagy Imre. 80. A veszprémi káptalan előtt Somosi Péter fia János^ a, király adományából bírt Tihany várát sógorának Micsk bán unokájának Istvánnak és nejének Katalinnak kétezer ötszáz forintért zálogba adja. 1389. jan. 29. Nos capitulum ecclesie Wesprimiensis, memorie commendamus, quod magister Johannes filius Petri de Sumus nostri in presencia personaliter constitutus, confessus extitit