Zala vármegye története. Oklevéltár 1. 1024-1363 (Budapest, 1886.)

ubi cadit in viam, et de ipsa via vádit ad arborem cherasi, ubi est una meta terrea; inde eundo pervenit ad montem Hellege dictum in quo est una meta de novo erecta; inde descendit ad magnam viam per quam itur ad predictam ecclesiam sancti Stephani protomartiris, et ibidem circa vineas est una meta terrea de novo erecta; inde ad eandem plagam eundo pervenit ad aquam Balatini supradictam, et ibi terminatur; ad partém itaque meridionalem mete a predicta meta Vereskew incipiendo habite, separant possessioni Dionisii filii Nicolai et fratrum suorum, et a parte aquilonis remanet possessio Thomay udvarnicalis prenotata. Dátum festum (így) feria sexta proxima post festum beati Mathie apostoli, ano domini supradicto. I. Lajoá királynak 1346. mart. 5-én (áüácsi Biczó íia Lörincznek, mint Ládi Lőrincz fia István megbízottjának kérésére kiállított átiratából, melyet a zalavári convent 1414. jul. 6-án Ládi Márk fia György kérésére írt át; ez utóbbi átirat eredetije a gr. Festetics cs. keszthelyi ltárában található, Zalád. 23. Nagy Imre. 277. A veszprémi káptalan jelentése a királyhoz, Vátka nevil birtok határjárásáról. 1344. jul. 1. Excellentissimo dominó ipsorum dominó Ludovico dei grácia illustri regi Hungarie capitulum ecclesie Wesprimiensis oraciones in dominó debitas et devotas. Literas vestre excellencie recepimus honore debito hunc tenorem continentes: Lodovicus dei grácia rex Hungarie fidelibus suis capitulo ecclesie Wesprimiensis salutem et gráciám. Dicit nobis Paulus filius Martini de VVatka, quod eandem possessionem suam Watka, sicut dicit per Nicolaum filium Gregorii olim occupatam et ad presens desertam existentem et per vicinos suos circumquaque occupatam, recaptivare et per consequens reambulare intenderet, ad quod vestro testimonio plurimum indigeret; super quo fidelitati vestre firmiter precipientes mandamus, quatenus vestrum mittatis hominem pro testimonio fidedignum, quo presente Cosmas de Bachi vei Nicolaus de Toot, aut Dominicus filius Stephani aliis absentibus homo noster, ad faciem dicte possessionis accedendo, vicinis et commetaneis suis convocatis et presentibus universis, recapiat et 27*