Olvasókönyv Zala megye történetéhez (Zalaegerszeg, 1961)

C) A feudalizmus utolsó évszázada és a reformkor (1711—1848)

György reá üzent Hajba Jánosra, hogy a gyereknek eresszen meg, legottan mind a kettőt az hideglelés elhagyta. Hatodik tanú Bagladj János ugyanottani lakos, körülbelül 40 éves, eskütétel után vallotta. A jövő tavaszra lenne két esztendeje, amely helyre e tanú házat épített, ugyanazon helyhez tartozó teleknek felét Hajba János el akarta venni tőle, de e tanú nem engedte neki, melyért megfenyegette Hajba János, hogy megbánkódnék róla. Amint fél esztendő múlva kemény hideglelés esett reája, úgyannyira, hogy mindenkor az kemencében kellett bújnia. Lelte a hideg, és egy végtiben 13 hétig lelte, azután oly rác lett a hasában, ha csak fel nem hevederezett, nem járhatott tőle. E nyavalyájában Mattyok Ádámnak panaszkodott, és gyanúságát Hajba Jánosra állította, kire Mattyok Ádám azt mondotta, ha csak meg nem gyógyult, más elejét kell a dolognak venni. Ezen beszélgeté­sükre Hajba János fia reáhallgatott, és csak rövid időn a rác kiveszett a hasából és meggyógyult. Nyolcadik tanú a gondos Vargha Miklós, Csehi falubeli la­kos, körülbelül 50 éves, eskütétel után vallotta. A tanú Zichy uramnak erdőpásztora lévén, a dobri Hajba Jánost a vörcsöki hegyen az Gesztenyésben megkapta, kit fej­széjével megdobván, tarisznyáját a gesztenyével, benne lévő ké­sével, pipával, acéllal, dohány zacskó jávai együtt elvonta tőle, mellyeket, hogy fenyegetése ellenére sem adott vissza néki, egy esztendő elmúlván kemény hideglelést eresztett reája, mely­ben annyira eldagadozott, hogy életében nem is bízott. Azonban nem tűrhetvén az nyavalyát, elvont portékáját visszaadogatta néki, mindjárt tágított rajta a nyavalya, annyira, hogy a Dobri helység közé elballaghatott, s ott a nevezett dobri Hajba Já­nosnak jó szót adván, az háromszor a vállát meghuzéntotta a te­nyerével, s azt mondotta néki, no ne búsulj Miklós sógor, bizony meggyógyulsz. S azután szemlátomást lábra eredett és kitisz­tult. Mely fenti módon általunk végben vitt tanúk vallásiról ad­juk ezen testimoniális (bizonyító) levelünket, tulajdon subscrip­tionk (aláírásunk) és usualis (használatos) pecsétünk alatt. Paizs Farkas, t. nemes Szála vármegyének szolgabirája, Szombathelyi Antal azon nemes vármegyének esküdtje. 4* 51

Next

/
Oldalképek
Tartalom