Olvasókönyv Zala megye történetéhez (Zalaegerszeg, 1961)

C) A feudalizmus utolsó évszázada és a reformkor (1711—1848)

György tanácsbeli, Fürst József városi őrmester, Lanstják János kvártélymester, Mönner András városbíró, Báchmegyey György, ez idő szerinti praefektus és elnök. Nagykanizsa városnak nem volt pallosjoga, erről magának a tanácsjegyzőkönyvnek egy korábbi bejegyzése tanúskodik. A boszorkánysággal vádolt asszony elleni perben mégis eljár, sőt halálos ítéletet is hoz, talán éppen az okból elnököl a tanácsülésen Báchmegyei György prefektus, a földesúr tisztviselője. Az adóösszeírásokból kitűnően az időtájt Nagykanizsa lakosságának legfeljebb egyharmada volt német, de a jegyzőkönyvet németül vezették, a városbíró is német, és az ítélkezésben felsorolt 9 tanácsos közül a neve szerint 5 német, 2 magyar, 2 talán horvát. Az ítélkezés alapjául szolgált, többször is idézett bírósági szabályzat" III. Ferdinánd által kiadott osztrák törvény, amit ekkor kezdtek törvényellenesen Magyaroszágon is alkalmazni. Latinra fordították, és Praxis Criminalis néven lassanként a magyaroszági büntetőbíráskodás alapvető szabályává vált. A vízpróba, amit említ, valamikor, a XIII. században széles körben alkalmazott istenítélet volt. A gyanúsítottat vízbe dobták, és ha lesülyedt, ezzel ártatlanságát igazoltnak látták, de ha fennmaradt, bűnösnek tekintették, mivel az ördög ereje tartotta fenn. A XVII. században már csak boszorkányperekben találkozunk vele. Ez az eddig ismert legkésőbbi alkalmazása. Processus magistratualis criminalis comitatus Szaladiensis, contra Joannem Haiba, manifestum sagam et in causam attractum. (Zala vármegyének hatósági büntetőpere Hajba János nyilvánvaló boszorkánymester, vádlott ellen.) Magyar, (a per jegyzőkönyv részben latin). ZÁL. Processus criminales I. sor. f. 13. N. 4. 1752. március 16. 2. Benevolum examen (önkéntes vallatás) Ki neved? Hol lakol? Hajba János Dobriban