Olvasókönyv Zala megye történetéhez (Zalaegerszeg, 1961)
B) A török idők (1526—1711)
Tizenötödik articulus. Mivel az molnár mesterség erős munkából áll, az végházakba garatuitus laborra (ingyen munkára) mennek, legyenek mentek mindennemű adózástól, és ha kereskedne valamely molnár mesteremben, liszt és gabonától se harmincadot, se vámot intra ambitum Regni huius Hungáriáé (Magyarország határain belül) ne adjon. Következik a király latin nyelvű megerősítő záradéka. * A céh rendszerint a városi polgárok szervezete. Ezúttal azonban aránylag nagy területen szétszórt falusi iparosok szervezkednek, akik •a földesúri malom jog révén szorosabban is függnek a földesuraktól. Még hozzá némelyik mester — nevéből kitűnőleg nemes is lehetett. Mégis szervezetbe tömörítette őket a közös érdek, és már a céhlevélben jelentékeny jogokat sikerült maguk számára biztosítani. Adó és vámmentességet, valamint azt hogy molnárul csak céhtagot alkalmazhatott a földesúr. De meg kell látnunk benne a hanyatló céh reakciós vonásait is, az inasoktól, a felszabaduló legényektől jelentékeny céhdíj követelését stb.