Olvasókönyv Zala megye történetéhez (Zalaegerszeg, 1961)

B) A török idők (1526—1711)

Aszerint az hadak condescensiojuk (letelepedése) alkalmatosságával a personalis quártély tartásra, forspontozásra és a fel s alá particulariter (külön) járó katonáknak való gazdálkodásra semmiképen ne compelláltassék (kényszeríttessék), akármely tiszt uraiméktól, annyival is inkább falubíráktól és lakosoktól, az edictum (rendelet) ellen különben sem cselekedvén. Ezt a levelet elolvasás után adjátok vissza az azt felmutatónak. Kelt Devecser várában Ezerhétszáznyolcadik esztendő március nyolcadikán Comes Antonius Eszterhás mp. A kuruc felkeléshez csatlakozott hatalmas főúr, a felkelők polgári és katonai főtisztségei egész sorát a maga kezébe gyűjtötte, és gondosan ügyel a hadseregen kívül álló nemesek kiváltságainak megőrzésére, hogy azok anyagilag se erőltessék meg magukat. A védelmbe vett László János apja még paraszt uzsorás volt. Alkalmasint pénzen szerezte nemes? címerét is. 10. A falukból elbujdosó parasztok üldözése Magyar. ZÁL. 1710. márciusi megyei közgy. 5. sz. irata 1719. 1 Tekéntetes Nemes Vármegye Esett értésemre, hogy a nemes vármegyében, úgy Somogyságban is, némely falusi lakosok házaikat pusztán hagyván, az erdőre vették lakásukat, s minthogy Egerszegről egynéhány kóborló megmutatván magát, károkat is tettek. Semmiben a nemes vármegye nem observai ja (követi) méltóságos Feldmareschal (tábornagy) Haister uram parancsolatját, hogy tudniillik az olyatén kóborlókat maguk processualis (járási) főbírái s vármegye katonái által üldözzék, kergessék, persequalják (kövessék) s öljék, s a Posterungokban (helyőrségben) lévő őfelsége tisztjeinek hírüket vigyék, mely iránt az ollyatén helységbeliek fejük s jószáguk vesztését incurrálnák (vonnák magukra) Intem ezért a tekintetes, nemes vármegyét, hogy nemcsak a gyűlésben, hanem faluról falura currentaliter (hirdetmények útján) siettesse publicaltatni (közhírré tenni), hogy kiki maradjon ^ a maga házánál, az erdőket se bujkálják, sőt ha olyas húzókat