Olvasókönyv Zala megye történetéhez (Zalaegerszeg, 1961)

B) A török idők (1526—1711)

A levél tulaj donképen a zsoldos toborzással megbízott Keczeli János igazolására szolgál. Fő célja azonban, hogy nádori tekintéllyel elhárítsa a hatóságok és földesurak akadékoskodását jobbágyaik katonának állásával szemben. Ha ugyanis a jobbágy katonának szegődött, ezzel a földesúr egy robotoló, kilencedet fizető emberét elvesztette. A lovas katonák zsoldja igen alacsony, ha összevetjük azzal, hogy Batthyány Ádám viceasztalnoka ugyanekkor 16 forintot és még posztót, lótartást is kapott. Az iratnak már nem egyedüli hitelesítője a pecsét, azt a nádor sajátkezüleg alá is írta. 4. A veszprémi püspök tized fizetése iránt perli a szentgróti vár vitézeit Latin perjegyzőkönyv és magyar tanúvallomási jegyzőkönyv töredéke ZÁL. 5709. sz. letét. 1634—1636. máj. 26. Főtisztelendő Lippay György veszprémi megyéspüspök és ottani örökös főispán, ő császári és királyi felsége tanácsosa, mint felperes Hagymásy István, ő császári és királyi felsége Szent Grót-i őrségének kapitánya és az alább megnevezett — bíróság elé állítandó — zsoldosok, mint alperesek ellen Osztopáni Perneszy Ferenc és nádasdi Darabos László alispánok, továbbá a szolgabírák és esküdtek előtt, akik megyei törvényszék tartására Szent Gróton összeültek. Felperes képviselője előadta, hogy Béres György, Somogy Mihály tizedes, Laky Márton várnagy, Varga Máté, Szabó Mihály, Borbás Benedek, Kiss Imre, Kun Márton, továbbá Kiss Imre servitor ai (fegyveres szolgái) Kiss András, Tótt Mihály, Kovács Márton szentgróti zsoldos katonák Berekszói Hagymásy Istvánnak a Szent Grót-i őrség főkapitányának vezetése alatt, ismeretlen okból és meggondolások alapján a Zala megyei Szent Grót mezőváros szőlői után járó bortizedet, valamint azok után a szántóföldek után járó gabonatizedet, melyek Szent Grót határain belül fekszenek, és amelyek a felperes püspököt illetik, az elmúlt 1633 évben nem voltak hajlandók kifizetni, hanem a felperes püspök kárára azokat jogtalanul és minden jogi út mel-