Olvasókönyv Zala megye történetéhez (Zalaegerszeg, 1961)

B) A török idők (1526—1711)

Ezzel meg nem elégedve, ugyanazon püspök Nowa nevűmezővárosát és annak tartozékait is fegyveres kézzel megrohanták, és mindenféle ingó jószágot amit ott találtak, elvittek és elfogyasztottak. Mind Egerzegh, mind Nowa mezővárosban mind pedig a környezetükben fekvő helységekben a bor és egyéb terménytizedet a maguk számára szedték és szedették be. Ezzel a panaszt tevő két említett mezővárosát maguk számára elfoglalták, és hosszabb ideig kezükben tartották. Ezenkívül a panaszosnak számos jobbágyát elfogták, és csak egyezség útján (azaz váltság ellenében) engedték szabadon. Sőt ezzel meg nem elégedve, gonosztetteiket halmozva, az azt közvetlenül követő, legutóbb elmúlt vízkereszt (január 6) ünnepe táján Egerzegh mezővárost meggyújtották és felégették, az egerszegi templom temetőjének keritésfalát lerombolták, a. fal köveit és eresztékeit pedig Kernend nevü, Zala megyében fekvő várukba vitették, és az ott épülő várfalba beépítették. A panaszló püspök úr számos servitorát (előljáró szolgáját), köztük Floryán Jánost, Chyfary Ferencet, Gayzy Tamást és másokat, megölettek. E hatalmaskodó cseledetükkel a panaszkodó úrnak több mint kétszázezer forint kárt okoztak. * Az oklevél vége hiányzik, a keltezéssel együtt. Az elbeszélésből azonban arra következtethetünk, hogy az oklevél 1542-ben kelt. Zápolyai János és Habsburg Ferdinánd küzdelmében a közrend teljesen felbomlott. Az urak a másik párt elleni küzdelem címén valóságos rablóhadjáratokat folytattak egymás ellen. A rabló had járatok igazi károsultjai azonban a jobbágyok, akiket ugyan az oklevél nem említ károsultként, de minden jószágukat elhajtották, még hajlékukat is elégették. Jellemző egyébként, hogy a hatalmaskodó úr a templomot erődítménnyé alakította, majd az elhordott köveket saját várának építésére használta. Mindennél fontosabb volt a várépítés, a török veszély címén, de a rabló szomszédok miatt is.