Olvasókönyv Zala megye történetéhez (Zalaegerszeg, 1961)

A) A mohácsi vész előtti kor (1526-ig)

és jobbágyai, akik Szépeinek faluban és hat más körülötte fekvő, és hozzá tartozó faluban laknak, az ő uruknak, a püspök úrnak, parancsára és engedelmével, abban az évben, amelynek már elmúlt az első évfordulója, különböző időpontokban a prépost úr és említett testvérei vadászhálóinak, amelyek vadállatok fogására az említett Kanizsa falujához tartozó erdőben voltak kifeszítve, zsinegeit illetve kötelékeit szétvagdalták, magának az erdőnek nagyobb részét kivágták és fáját elszállították. Az erdő elpusztításával több mint 100 dénár márka kárt okoztak nekik. ! Ezért hűségteknek szigorúan megparancsoljuk, és elrendeljük, hogy magatok közül egy vagy két embert küldjetek ki., akik mindenkitől, akire tartozik, az említett esetre vonatkozóan tudják meg a tiszta igazságot, és azután ezt nekünk hűségesen írjátok meg. Kelt Visegrádon, 1382-ben Letare vasárnap előtti csütörtökön (márc. 13). Felséged parancsainak, amint ez kötelességünk, engedelmeskedni kívánván, a fenti parancs végrehajtására Pabari Jakab fia Jánost küldtük ki. Ő utóbb hozzánk visszatérvén beszámolt róla, hogy a most elmúlt húsvét ünnepe utáni kedden (ápr. 8) Zala megyében körüljárva, az említett megyebeli öszszes nemesektől és nem nemesektől, egyháziaktól és világiaktól és minden más rendű és rangú emberektől, amit az említett esetről nyíltan és titokban megtudhatott, olyannak tudta meg. a tiszta, teljes és tökéletes igazságot, ahogy azt Felséged fentebbi levelének szövege tartalmazza. Kelt Kapornakon a fentebb írt esztendőben, szent Ilona, királynő ünnepe előtti csütörtökön (1382. május 15.). * Ez olyan vizsgálatról szóló jelentés, amilyent a 4. szám alatt közölt,. 1349. évi ítéletlevél említ, és aminek ott nem adtak hitelt, hanem a vádlottat felmentették. Ez esetben azonban a vizsgálatot a király megbízásából nem hiteles hely, hanem a vármegye végezte. Kanizsa ekkor még csak olyan falu, mint Szepetnek, bár a hatalmasKanizsai urak birtokainak központja. A vita nyilván a két földesúr között folyt, az erdőt a Kanizsaiak is, a veszprémi püspök is magának igényelte. De a veszélyes munkát, a vitás erdő kivágását, és az ott kifeszített vadfogó hálók összevagdalását, a püspök a jobbágyaival végeztette. Ha a Kanizsaiak fegyvereseivel találkoznak, őket verték volna el érte. Érdemes megfigyelni, hogy mennyi mesterember volt Szepetneken (szabó, kovács, kerékgyártó, íjkészítő). Ez jelentékeny anyagi kultúrára, mutat.