Deák Ferenc ügyészi iratai 1824-1831 (Zalaegerszeg, 1995)

Deák Ferenc Ügyészi Iratai

tömlöcbüntetésre, valamint adósságának és a fogvatartás költségeinek megfizetésére ítélték.® 36. Kehida, 1825. december 17. Deák ügyészi véleménye a gyilkossággal gyanúsított Kun Gábor egri nemes ügyében. Zala megye 1825. február 21-i közgyűlésén jelentették fel Kun Gábor egri nemest, amiért agyonlőtte a helybeli Nagy Istókot. A közgyűlés Defy Boldizsár alszolgabírót bízta meg az ügy kivizsgálásával.^ Az alszolgabíró az 1825. augusztus 8-i közgyűlésén mutatta be jelentését. A vizsgálati iratokat ekkor Csesznák József főügyésznek adták át vélem ényezésre.

91 A most folyó 1825. esztendei augusztus 8án tartatott közgyűlés 2402. számú végzésének következésében ezen alázatos véleményt adja az alolírt tiszti ügyész. Az ./. alá idezárt tiszti vizsgálatban két, szemmel látott tanú egri nemes Kun Gábor ellen azt vallja, hogy még 1824. esztendőben november 5én, midőn ezen két tanú Nagy Istók béressel ökreiket a szőlők alatt lévő kaszálókon legeltették, nemes Kun Gábor arra menvén, Nagy Istókot megszólította, hogy miért ereszti ökreit az ő szőlejében, és ezen ökröknek először ugyan egyikét, azután pedig, mivel az társához visszaszaladott, mind a kettőt el akarta hajtani, holott azok az ő szőlejében nem voltak. Ezt látván Nagy Istók, nemes Kun Gábornak igen könyörgött, hogy ökreit el ne hajtsa, s egyszersmind elejökbe akart azoknak szaladni, de Kun Gábor puskáját lekapván válláról, Nagy Istókot úgy lőtte keresztül, hogy ez azonnal a földre bukott, és kevés pillantatok múlva lelkét kiadta. Kun Gábor pedig csúfolódó hangon azt kiáltá neki: "úgy-é Bibók, mívelem az anyád teremtését, most odaadod az ökrödet". Ezen tanúk vallásaiból világosan kitetszik, hogy Nagy Istók az ökröknek elhajtását nem pörrel, vagy káromkodással, nem fenyegetéssel vagy erőszakkal, hanem szép szóval, és könyörgéssel akarta akadályoztatni, mégis ezért nemes Kun Gábor, kit sem előbbi harag, sem valamely régen táplált bosszúállás nem indítottak ezen gyilkosságra, egyedül pajkosságból agyonlőtte az ártatlant, és nemhogy ezen iszonyú cselekedet megrettentette volna a gyilkost, hanem inkább úgy látszik örömöt lelvén tettében, hidegvérű csúfolódással kiáltotta a feljebb említett szavakat. Sokkal irtóztatóbb nemes Kun Gábornak azon hidegvérűsége, mellyel egy általa bűntelenül meggyilkolt embertársának utolsó vonaglásai közben csúfolódni tudott, mint maga a vérengező cselekedet, mert az ilyen hidegvérű gyilkos embertársának ártatlan életét ZML. Büntetőperek 1826. Fasc. 38. No. 122. ZML. kgy. jkv. 1825:241. Uo. 1825.2402.