Deák Ferenc ügyészi iratai 1824-1831 (Zalaegerszeg, 1995)

Deák Ferenc Ügyészi Iratai

Kívánja ezért a fölpörös tiszti ügyész ezen rabszemélyt a Hármaskönyv 1. részének 15. cikkelye szerint, mint tolvajt megbüntettetni, s a tömlöci tartásnak és az okozott kárnak megtérítésére ítéltetni. A C betű alatt ezen rabnak szabad vallása, a D alatt pedig annak élete folytáról véghezvitt tiszti vizsgálat idemellékeltetvén, ezeknek és a vádlevélnek meghitelesítése kérettetik. S.k.eredeti. ZML. Büntetőperek 1825. Fasc. 29. No. 51. (perjegyzőkönyv) Zala megye törvényszéke 1825. december 5-én hozott ítéletet Baranyai Ignác tolvaj és Horváth György orgazda ügyében. Baranyait 40 pálcaütés után - az eddigi fogság beszámításával - azonnal szabadon engedték. Horváthnak ugyancsak beszámították a vizsgálati fogság idejét, és fogvatartását a törvényszéki ülés végéig (kb. 2-3 hétig) hosszabbították meg. Ezeken felül mindkettőjüket az okozott károk és a tömlöctartás költségeinek megtérítésére ítélték. 23. Zalaegerszeg, 1825. szeptember 5. Deák büntetőpere a lopással és orgazdasággal vádolt nemespécselyi Tóth János és társai ellen. Az ügy közvetlenül a megye törvényszéke elé került, annak elnöke bízhatta meg Deákot a vád képviseletével. 1825. esztendői szeptember hónap 5. napján Zalaegerszeg mezővárosban folyvást tartatott tekintetes törvényszék előtt felvétetett bűnpöre nemes Deák Ferencnek, mint tekintetes nemes Zala vármegyei tiszteletbeli tiszti alügyésznek, s azért illető fölpörösnek vasban lévő Tóth János tolvaj, orgazda, s ugyanazért vádlott alpörös ellen. A fölpörös tiszti ügyész törvényes szabadságainál fogva arról vádolja az alpörös rabszemélyt, hogy az e most folyó 1825. esztendei június hónapban nemes Csepely Mózes pécselyi, ezen tekintetes nemes Zala vármegyei, és Horváth János tótvá­zsonyi, tekintetes nemes Veszprém vármegyei helységbéli lakosok társaságában az atádi vásár alkalmatosságával Siófokon a csordástól két pár jó ökröt (ámbár jól tudták, hogy azok lopott marhák voltak) 40 forintokon megvásárolván azokat, ne­hogy itthon valaki az ökrökre ismervén, gonosz tettök kivilágosodjon; a barnagi csorda közé verte, onnan pedig későbben jó áron eladván, a nyereségen említett tár­saival megosztozott légyen. Mivel pedig az 1548. esztendei 49. és 50. cikkely a lopott portékákból tudva részesülőkre is kiterjeszti a Hármaskönyv 1. részének 15. cikkelyében a tolvajok ellen szabott büntetést, kívánja a fölpörös tiszti ügyész a mondott rabszemélyt ezen

Next

/
Oldalképek
Tartalom