Deák Ferenc ügyészi iratai 1824-1831 (Zalaegerszeg, 1995)
Deák Ferenc Ügyészi Iratai
Kívánja ezért a fölpörös tiszti ügyész ezen rabszemélyt a Hármaskönyv 1. részének 15. cikkelye szerint, mint tolvajt megbüntettetni, s a tömlöci tartásnak és az okozott kárnak megtérítésére ítéltetni. A C betű alatt ezen rabnak szabad vallása, a D alatt pedig annak élete folytáról véghezvitt tiszti vizsgálat idemellékeltetvén, ezeknek és a vádlevélnek meghitelesítése kérettetik. S.k.eredeti. ZML. Büntetőperek 1825. Fasc. 29. No. 51. (perjegyzőkönyv) Zala megye törvényszéke 1825. december 5-én hozott ítéletet Baranyai Ignác tolvaj és Horváth György orgazda ügyében. Baranyait 40 pálcaütés után - az eddigi fogság beszámításával - azonnal szabadon engedték. Horváthnak ugyancsak beszámították a vizsgálati fogság idejét, és fogvatartását a törvényszéki ülés végéig (kb. 2-3 hétig) hosszabbították meg. Ezeken felül mindkettőjüket az okozott károk és a tömlöctartás költségeinek megtérítésére ítélték. 23. Zalaegerszeg, 1825. szeptember 5. Deák büntetőpere a lopással és orgazdasággal vádolt nemespécselyi Tóth János és társai ellen. Az ügy közvetlenül a megye törvényszéke elé került, annak elnöke bízhatta meg Deákot a vád képviseletével. 1825. esztendői szeptember hónap 5. napján Zalaegerszeg mezővárosban folyvást tartatott tekintetes törvényszék előtt felvétetett bűnpöre nemes Deák Ferencnek, mint tekintetes nemes Zala vármegyei tiszteletbeli tiszti alügyésznek, s azért illető fölpörösnek vasban lévő Tóth János tolvaj, orgazda, s ugyanazért vádlott alpörös ellen. A fölpörös tiszti ügyész törvényes szabadságainál fogva arról vádolja az alpörös rabszemélyt, hogy az e most folyó 1825. esztendei június hónapban nemes Csepely Mózes pécselyi, ezen tekintetes nemes Zala vármegyei, és Horváth János tótvázsonyi, tekintetes nemes Veszprém vármegyei helységbéli lakosok társaságában az atádi vásár alkalmatosságával Siófokon a csordástól két pár jó ökröt (ámbár jól tudták, hogy azok lopott marhák voltak) 40 forintokon megvásárolván azokat, nehogy itthon valaki az ökrökre ismervén, gonosz tettök kivilágosodjon; a barnagi csorda közé verte, onnan pedig későbben jó áron eladván, a nyereségen említett társaival megosztozott légyen. Mivel pedig az 1548. esztendei 49. és 50. cikkely a lopott portékákból tudva részesülőkre is kiterjeszti a Hármaskönyv 1. részének 15. cikkelyében a tolvajok ellen szabott büntetést, kívánja a fölpörös tiszti ügyész a mondott rabszemélyt ezen