Deák Ferenc ügyészi iratai 1824-1831 (Zalaegerszeg, 1995)
Deák Ferenc Ügyészi Iratai
elősegítette; de mégis Jenőnél útonérettetvén, s a lopott portékák nagyobb része Hosszú János szekerén megtaláltatott. Minthogy pedig a Hármaskönyv 1. részének 15. cikkelye a tolvajokat akasztófára kárhoztatja, az 1548. esztendei 49. és 50. cikkelyek pedig a tolvajok segítőit, mint tolvajokat tekintetni és büntettetni rendelik54 ? kívánja a fölpörös tiszti ügyész Németh Ferencet és Fehér Borist, mint vásározó tolvajokat, Hosszú Jánost pedig, mint azoknak segítőjét a felhozott törvények értelméhez képest megbüntettetni, és az okozott károknak és tömlöci tartásnak megtérítésére ítéltetni. Az A betű alatt idemellékeltetik Fehér Boris rabszemélynek szabad vallása, melynek, és a vádlevélnek meghitelesítése, Németh Ferenc és Hosszú János szabad vallásaik kivevése és a tiszti vizsgálat megrendelése kérettetik. Minthogy pedig Falu Mihály és Paraicz Zsuzsanna a rabszemélyek bűntársai voltak, azoknak béfogattatásáért könyörögvén a fölpörös tiszti ügyész. A szeptember 15-i törvényszék alkalmával az előállított "rabszemélyek ezen ellenek támasztott vádat szabad vallásaikhoz képest esmérték meg". A fölpörös tiszti ügyész Németh Ferenc rabszemélynek meghitelesített szabad vallását B, Hosszú Jánosét pedig C betűk alatt iderekeszti, és minthogy ezekben Faitl vagy Huber Mihályon kívül, kinek meghitelesített szabad vallása D alatt idezáratik, Faitl Miska, annak édesanyja, továbbá óhídi Falu Miska nevű lakos, kit Németh Ferenc szabad vallásában megnevezni nem tud ugyan, hanem ismérhetőleg leír, úgyszinte Paraicz Zsuzsanna gyanúval terheltetnek, azoknak béfogatása és a tiszti vizsgálat véghezvitele kéretik. Az E betű alatt a lopott portékák meghitelesített följegyzésének és Hosszú Jánosnál talált passusnak F betűk alatt idezárásával. S.k.eredeti. ZML. Büntetőperek 1825. Fasc. 29. No. 36. (perjegyzőkönyv) Zala megye büntetőtörvényszéke 1826. május 6-án hozott ítéletet. Németh (vagy Beki) Ferencet 1, Fényes Józsefet és Paraicz Zsuzsannát másfél-másfél évi, nyugvásban, közmunkával, heti két napi böjttel eltöltendő tömlöcre és a fogvatartás költségeinek megfizetésére ítélte. Németh és Fényes ezenfelül negyedévente 30 pálcát, Paraicz pedig 25 korbácsütést kapott. A többi fogvatartott ellen nem bizonyult be a vád, ezért szabadon engedték őket. Az 1548:49. tc. a rablók eltartóinak (bűntársainak) büntetéséről, míg az 1548:50. tc. 2. §-a pedig a rablók rejtegetőiről rendelkezik.
