Deák Ferenc ügyészi iratai 1824-1831 (Zalaegerszeg, 1995)

Deák Ferenc Ügyészi Iratai

asszonyt, Lukáts Katalint rettenetes kínzásokkal, vállára és vékonyára rakott parázs tűzzel vallatta a pénznek holléte eránt, és midőn ezen borzasztó kegyetlenségek után sem vallhatott a kínoztatott semmit, a rablók az egész házat feldúlván, abból a G alatti feljegyzésben előszámlált portékákat elvitték. Ezeknek valóságos ígylétét bizonyítják az E alatti első és második meghitelesített tanúk, kik azonban bemázolt arcú rablóikat meg nem esmérvén, azokat megnevezni nem tudják. De az E alatti 5. meghitelesített tanú ugyan Nagyasszony napján reggel látott négy embert Paisszegrül Alsószilvágy felé menni, kik több ízben a kukoricákba ugorván, abban bujdokolva csavarogtak, vallásának meghitelesítésekor pedig ezen tanú egyenesen azt vallotta, hogy azon bujkáló- emberek nemes Pais Péter, nemes Bán Márton, nemes Pais György és Horváth Ferenc voltak. Az E alatti negyedik tanú ezen rablás után nemsokára az erdőszélben egy terebély gyertyánfának ágai között öt zsák partékát talált, s azokból vajat, vásznat és keszkenőt is vitt haza édesanyjának, ki ezen esetet mindenfelé hirdetvén, a megtalált vászonra és keszkenőkre, mint sajátjokra a kirablott alsószilvágyi lakosok reáesmértek, s azok nékik vissza is adattak, látta továbbá ezen tanú nemes Pais Pétert, midőn az a mondott gyertyánfa körül járkálván partékáit őrizte, és e tanút meg is verte azért, hogy ott az erdőszélben lévő, s már akkor megszabadult réteken legeltetett, holott Pais Péternek azon a tájon egy kasza vágó rétje sincs; sőt agyonveréssel is fenyegette a tanút azért, hogy megtalálta portékáit. Az F alatti egy meghitelesített tanú látta, midőn a paisszegi csordásgyerekek az említett gyertyánfán talált zsákokból portékákat szedegettek ki, az E alatti 3. tanú pedig azt vallja, hogy az ő fia, a feljebb is említett 4. tanú partékákat talált egy fának ágai között az erdőn, melyeket többen is megtekintvén, a kirablott alsószilvágyi tulajdonosok magokénak esmérték azokat. Azt is vallja továbbá ezen tanú, hogy ő a rablás után való napokban Pais Péter házánál látta, midőn a zsír és szalonna ki volt három pohárba sütögetve, az említett rablás olta pedig nemes Pais Péter e tanút gyakorta halállal fenyegette azon esetre, ha néki miatta Egerszegre kellene menni. Végre a KK alatti első tanú, nemes Pais Ferenc azt adja elő meghitelesített vallásában, hogy alsószilvágyi Lukáts Móricznak kirablása után negyed nappal Pais Péternek rabtársa, Horváth Ferkó estve a juhokat hazahajtván, ruháit összeszedte, és el akart szökni, melyért, midőn a tanú által pirongattatott, azt válaszolta, hogy őtet a pandúrok úgyis elviszik, a tanút pedig bíztatta, hogy menjen ki a rétek széléhez, ott annyi húst és szalonnát találhat, mellyel ebeit is jóltarthatja, elment tehát ezen tanú a megnevezett helyre, de ott már semmit nem talált, hanem a fa oldalán világos jelenségét látta annak, hogy ott valami lehetett elrejtve. Mindezen környülállásokból tehát alsószilvágyi Lukáts Móric házának feldúlása nemes Bán Mártonra és nemes Pais Györgyre is méltán gyaníttathatik, de hogy nemes Pais Péter annak fő eszköze, vagy legalább példás büntetést érdemlő vétkes résztvevője volt, az a bírói megmarasztásra szükséges bizonyosságig is meg vagyon mutatva. Bacskó András Zólyom vármegyei csipkés tótnak 1824. esztendőben Paisszeg vidékén történt kirablásában, hogy nemes Pais Péter is részes volt, annyiból bizonyos, mert azon veres és sárga csipkéket, melyek nemes Pais Péternek ládájában