Deák Ferenc ügyészi iratai 1824-1831 (Zalaegerszeg, 1995)

Deák Ferenc Ügyészi Iratai

olyan környülállások, melyektől leginkább függ a panaszbéli cselekedetnek vétkessége, tudniillik a panaszolkodó asszonynak hetven esztendőket meghaladott életkora, és a verésből eredett, s több hónapig tartó betegeskedése a tiszti jelentésben éppen nem érintetnek, szükséges tehát a zsuppnak visszafizetésén kívül (melynek valóságát jelentő szolgabíró úrnak bizonyítása kétségbehozhatatlanná teszi) a panasznak minden egyéb pontjait környülállásosan megvizsgálni, azokat, kik a történteken jelen voltak, hit alatt kihallgatni, a panaszolkodónak életkorát legalább közelítőleg megtudni, s az eránt, ha vajon az a megverettetés után tüstént megbetegedett-e, s ezen betegeskedése mennyi ideig tartott, nyomozódást véghezvinni. Másodszor Pap József nagykanizsai kovácsnak a .//. alatt lévő kérelemlevelében azon panasz foglaltatik, hogy még 1823. esztendőben Inkey Ádám táblabíró úr ezen panaszolkodót lúdtalpú lovainak hibás patkolásáért télen a legkeményebb hidegben este 8 órakor a vasas kamarába záratván, reggeli 8 óráig minden melegebb ruha nélkül ott zárva tartotta, s ezen megfázásában a panaszolkodó nagyon megbetegedvén magát, Szláby seborvos úr által volt kénytelen gyógyíttatni, kinek fáradságáért és orvosszereiért még most is 45 ft[ok]kal adós, mely pénznek megfizetését a panaszlott úr ajánlotta ugyan, de most megadni nem akarja. Ezen panasz érdemében hasonlóul Chinorányi Boldizsár alszolgabíró úr jelenti, hogy a panaszlott úr a vádbéli kitételnek valóságát elismeri ugyan, hanem azt állítja, hogy egy cselédet küldött a kovács feleségéhez köpönyegének elhozása végett, de az a kívánt köpönyeget oda nem adta. Mivel pedig a panaszlott úrnak ezen mentsége csak puszta, és bé nem bizonyított állítás, úgyszinte az sem világos a beadott tiszti jelentésből, hogy a kovács ezen megfázásban betegedett-e meg, ezen két környülállásnak bővebb kinyomozása kívántatik. Harmadszor Horváth Miklós kertész a .///. alatt lévő kérelemlevélben arról panaszolkodik, hogy többször említett Inkey Ádám táblabíró úr még 1826. esztendei április hónak 29én, midőn a panaszolkodó rossz karban lévő lakásának igazítását sürgette, minden helyes ok nélkül őtet pofonverte, a földhöz dobta, bal lábával a nyakára lépett, jobb lábával pedig kegyetlenül öszverugdozván, vérben fagyban hagyta, szolgálatából elkergette, portékáit kihordatta, s három fertály esztendei fizetését tőle elfogta. Ezen panasz eránt ugyan Chinorányi Boldizsár kiküldött alszolgabíró úr oly értelmű jelentést ád bé, hogy a kertésznek megverését őelőtte, és a panaszolkodónak felesége előtt (minthogy maga a panaszolkodó otthon nem volt) elismerte, de tettének okául a kertész gorombáskodásait hozta fel, melyekért ő a panaszolkodót pofon ütötte, s egyszer megrúgta, de hogy földhöz csapta, nyakára hágott, s megrugdosta, azt egyenesen tagadja, s ezeknek ígylétét a panaszlottnak pincemestere, Csák János, ki az eseten jelen volt, jelentő szolgabíró úr előtt erősítette, sőt azt is mondotta, hogy a panaszolkodó kertész urával gorombáskodván, még teremtését is káromolta, azt is állította továbbá a panaszlott úr, hogy ő a panaszolkodónak fizetéssel nem tartozik, mert az csak egy fertály esztendőt töltött nála, ezen időre pedig fizetését kivette. De mivel ezen vizsgálaton a panaszolkodó maga jelen nem volt, az esetnek mibenlétét mind a panaszolkodó, mind a panaszlott úr