Deák Ferenc ügyészi iratai 1824-1831 (Zalaegerszeg, 1995)

Deák Ferenc Ügyészi Iratai

46. Kehida, 1827. május 29. Deák ügyészi véleménye a gyilkossággal gyanúsított rádi lakosok, zömében nemesek ügyében. 1826. július 28-án tűz ütött ki Rád községben. A helybeli lakosok azt hitték, hogy a falujukban kéregető Nagy György okozta a tűzvészt, ezért a koldust elfogták, megverték, majd rendkívül kegyetlen módon, élve elégették. Amikor a "népítélet" a megye tudomására jutott, 1826. augusztus 7-én vizsgálatot rendelt el a közgyűlés.^

2 Inkey Gáspár főszolgabíró jelentése nyomán Csesznák József főügyésznek adta át véleményezésre az ügy iratait az 1827. január 8-i közgyűlés.^ A tekintetes nemes vármegyének 1827. esztendei Januarius 8án tartott közgyűlésében a 130. szám alatt hozott kegyes végzése következésében Rád helység némely lakosai által Nagy György kolduson elkövetett kegyetlen gyilkosság eránt az itt következő alázatos vélekedést adja az alolírt tiszti ügyész. A múlt 1826. esztendei július hónapnak 28án Rád helységben Simán János takácsmesternek háza délutáni egy órakor meggyulladott. A tűzMármára öszveszaladó helybéliek közül némelyek egy bizonyos Nagy György nevű koldusnak, kit azon reggelen a faluban kéregetni láttak, s ezért, mint gyújtogatót gyanúba vették, utána indulván, azt a szentmihályi téglaszínnél megfogták, és kötözve Rádra visszavezették. Ott többen a lakosok közül öszvecsoportozván, a bírónak kezéből, ki azt őrizet alá akarta tenni, erőszakosan kiragadták, először veréssel kezdették vallatni, de minthogy semmi vétket el nem vállalt, a lángoló tűz közé dobták; megégett testtel és vérző sebekkel kilencszer vánszorgott ki a nyomorult a lángok közül, de a dühösködő csoport ugyanannyiszor oda ismét visszataszította, sőt végre egy tüzes doronghoz kötözve az égő asztagnak közepébe vetette, s ott iszonyú kínok között meg is halt. Igaz ugyan, hogy éppen azon időpontban történt ezen borzasztó kegyetlenség, midőn több szomszéd megyéknek számos és népes helységeik vagy gondatlanságból eredett véletlen esetek, vagy némely gonosztévők gyújtogatásai által hamuvá égvén, a csaknem naponként közelebb vagy távolabb füstölgő faluknak tekintete, s a gyúj tógátokról nagyítva szárnyaló hírek minden gazdát aggódó rémülésbe ejtettek, s a vélt gyújtogatok ellen bosszuló haragra gerjesztettek, minden ismeretlent gyanúsnak, gyújtogatónak nézett az elrémült köznép, s ezek között a mások irgalmasságával oly gyakran visszaélő koldusokat terhelte leginkább a közgyanú, de ellenben igaz az is, hogy ezen figyelmet érdemlő környülállás csak könnyebbíti a rádiak vétkes tettének súlyát, magát azonban a vétket, s annak méltó büntetését el nem törölheti, mert meg vágynak általa sértve a polgári törvények, melyek minden bűnnek büntetést, de bírót is rendelnek, a bírók hatalmát önkényt nem ismerő törvényes korlátok közé ZML. kgy. jkv. 1826:2043. Uo. 1827:130.