56 vidéken. Zalaegerszegen 1991. november 13-án rendezett Levéltári Napon elhangzott előadások (Zalaegerszeg, 1992)

Feiszt György: Forradalom és megtorlás Vas megyében a községi Nemzeti Bizottságok működésének tükrében

A megtorlás természetesen nem maradt el. Szálai László, aki a vépi fegyverbegyûjtést végezte a népi demokratikus áilamrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétellel elkövetett bűntett miatt első fokon három, másodfokon két év börtönbüntetést kapott. A vasvári perben, amelyben a Nemzeti Bizottság több tagját elítélték, 18 vádlottnak 42 év börtönt osztottak ki első fokon. A legkevesebb 5 hónap, a legtöbb 8 év börtönbüntetés volt. A büntetéseket másodfokon jelentősen enyhítették a disszidáltak kivételével. A Sárvári Nemzeti Bizottság elnöke első fokon 12 évi börtönt kapott. Ebben nem kis mértékben szerepet játszott, hogy Abai Imre a város apátplébánosa volt és az "egyházi reakció" ellen érzett olthatatlan gyűlölet és düh semmilyen irgalmat nem ismert Vas megyében. Másodfokon az ítéletét 2 év hat hónapra enyhítették. A népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése még akkor is megtorlandó volt, ha az illető néhány nyilvánosan elmondott beszéden kívül semmilyen tettlegességet sem követett el, azon kívül, hogy a Nemzeti Bizottság elnökválasztásán 97 titkosan leadott szavazatot kapott, ezt követően pedig az üléseket vezette. Nem képvisel különleges esetet Bogdányi Bélának a Kenyéri község gépállomásán működött munkástanács elnökének története. Bogdányi nemcsak a forradalom alatt, hanem azt követően is a Kenyéri Munkástanács elnöke volt egészen 1957. január 24-ig, amikor is lemondott, ezt követően májusban elbocsátották. Talán semmi baja nem történt volna ezen kívül, de ekkor Bogdányi egy végzetes hibát követett el. "Jogorvoslatért" Tóth Dezső megyei párttitkárhoz fordult. Tóth segített is, ami abban nyilvánult meg, hogy egy hét múlva a megyei rendőrkapitánynak javasolta, hogy Bogdányi ügyét, mivel feltehetőleg "népi demokratikus rendünk ellen izgatott", vizsgálják ki. Bogdányit másnap letartóztatták és végül másodfokon hat havi börtönre ítélték. A Vas megyei gyakorlat ismeretében úgy tűnik, hogy a nemzeti bizottságokban való részvétel önmagában nem volt feltétlenül megtorlandó dolog. A pereket áttanulmányozva az embernek sokszor az az érzése, hogy a személyes bosszú, a falusi emberek között minden politikai töltet nélkül meglévő ellentétek juttattak egyeseket a rács mögé. Egy ilyen jellemző esetnek fogható fel Vörös Miklós ügye, aki Gércén vett részt a forradalmi bizottság munkájában és ezért a tevékenységéért izgatás vádjával letartóztatták, de mivel nem volt osztályidegen, valamint alacsony iskolai végzettsége miatt az ellenforradalom által megtévesztett