56 vidéken. Zalaegerszegen 1991. november 13-án rendezett Levéltári Napon elhangzott előadások (Zalaegerszeg, 1992)

Belényi Gyula: Párhuzamos falurajzok. Kistelek és Mórahalom 1956-ban

helyzete sok szemponból egy szovjet tagállaméra emlékeztetett, ahol az államberendezkedés, a fegyveres erők, a gazdasági rendszer,a kulturális élet stb. megszervezése és működtetése teljesen szovjet mintára és túlnyomóan szovjet tanácsadók irányításával történt. (Még olyan apró részleteket is ezek a tanácsadók döntöttek el, hogy a gyapotvetést milyen mélységű szántásnak kell megelőznie, s hogy a jelentős részben falusi srácokból lett MTH-tanulók milyen egyenruhát viseljenek.) Ismeretes továbbá, hogy az ország káder-elitjének gyermekei számára orosz tannyelvű iskolát működtettek Budapesten egészen 1956-ig. A "nemzeti" követelések hátterében tehát a saját identitás védelmére irányadó széndékot kell látnunk, amely nem irányult egyetlen más nép ellen sem. A védelmi szándékot viszont különösen indokolttá tette, hogy 1949-től Rákosiék tudatosan olyan politikát folytattak, amely a nemzeti önazonosságot meg kívánta gyengíteni és végső soron el szerette volna tűntetni. Ennek érdekében még az egyébként mindenben szolgaian követett szovjet ideológiai "fővonaltól" is megkockáztatták az eltérést. Amikor 1949-ben az SZKP a "kozmopolitizmust" minősítette úgynevezett ideológiai "főveszélynek", az MDP ideológiai folyóirata, a Társadalmi Szemle Magyarországon a "nacionalizmust" nevezte annak, amely a befolyásos cikkíró szerint a magyar társadalom abszolút többségét - és különösen a parasztságot - jellemezte volna. Ezzel a politikával szemben az MDP vezetői közül (igaz, akkor hatalmától, sőt párttagságától is megfosztottan) egyedül Nagy Imre emelte fel szavát, amikor 1955 végén találóan "elncmzetlem'tés"-nek nevezte azt. Rákosiék - írta "A magyar közélet időszerű erkölcsi - etikai kérdései" c. vitairatában - "annyira el vannak szakadva a nép lelkületétől, a magyarság érzéseitől, hogy talán észre sem veszik, milyen súlyos sérelmeket ejtenek a nemzeti önérzeten" - amikor például a "hazaszeretet erényét a sovinizmus alantas ösztönével igyekeznek azonosítani és beszennyezni." (Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a patriotizmust utolsó nagy művében Bibó István is pozitív érzésként tárgyalta.) Az 1956-os falusi mozgalmakban magasra csapó elégedetlenség egyik legfőbb kiváltó oka az MDP 1949-1956 között gyakorolt, szélsőségességében csak Nagy Imre miniszterelnöksége idején mérséklődő gazdaságpolitikája volt. Ez a politika a lakosság, s különösen a falusi lakosság életkörülményeinek lerontásával fizettette meg - a különben sem modern, 19. századi mintát követő - "szocialista iparosítás" árát.