Alibánfa-Átalfalud - Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény 1.

Alibánfa 1.1. 63

miatt gabonát nem adnak el. Dohányt és kukoricát nem vetnek, kendert és lent csak saját szükségletükre. A rétek mélyen fekszenek, a Szála folyó áradásainak kitettek, silány szénát adnak, ebből eladásra nem kerül, legelő csak a szarvasmarhának ós lovaknak van, közepesen. Praedium, szőlőhegy nincs. Dolgaik értékesítésére nincs lehetőségük. Tűzifájuk elég tran, épületnek, edénynek, zsindelnynek, vagy más eladható faeszköznek való nincs. Gyümölcsös nincs. Malom, a földesurakét kivéve, nincs. Pöldek felcserélése irtásokkal vagy rétekkel nem fordul elő. A földek fele jó fekvésű, másik felül hegyes és terméketlen. Kereskedéssel /commercia et quaesturae/ nem foglalkoznak. Kerecsényi 81. OL.Széchenyi cs. lt-a. :.623. X.köt. 1730. 6.cs. l.sz. Rsz. 427.Pag. 149-151. Alibánfa Jobbágycsalád költözött át Alibánfára. cf. Csöpintz /Vas m./ /Azonos jelzet alatt, a kivonat 9. lapján./ Vas megyénél! K.Gy. 82. Áll. Levéltár , Szombathely. 1739 Vasvári kápt. Protocoll. 1739. 160. Alibánfa Prancsics Péter, Jánosy Zsuzsanna, Somlay János és Katalin eladják Zala megyében lévő Alibánffai ,Bessenyői és Boldogfai birtokaikatm minden hozzátartozó haszonnal Szladovics János borostyánkői provisornak és Feleségének, Farkas Máriának 1739 október 11-én. - U.o. 1740.56,Szladovics János vallomása 174o. ápr. 27. Dr Sill. Szombathely.