William Penn, 1965 (48. évfolyam, 1-24. szám)
1965-05-05 / 9. szám
4-IK OLDAL 1965 május 5. William Penn Official Organ of the William Penn Fraternal Association OFFICE OF PUBLICATION RAPID PRINTING COMPANY 7907 West Jefferson Avenue Detroit, Michigan 48217 PUBLISHED SEMIMONTHLY BY THE William Penn Fraternal Association Managing Editor: ALBERT J. STELKOYICS Editor’s Office: 436-442 FOURTH AVENUE PITTSBURGH, PA. 15219 Telephone Area Code 412 — 261-3454 All articles and changes of address should be sent to the WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION 436 Fourth Avenue Pittsburgh, Pa. 15219 SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada ............................................. $1.00 a year Foreign Countries............................................................... $1.50 a year SECOND CLASS POSTAGE PAID AT DETROIT, MICHIGAN Helyes-e az, ha a gyermekek maguk keresik meg a költségeikre szolgáló pénzt? Nemrégiben az egyik napilap foglalkozott azzal a fontos kérdéssel, mely előbb-utóbb minden szülő és gyermek életében fel fog merülni. Mivel tudjuk, hogy olvasóink között igen sok szülő van és mivel a gyermekek felnevelése és a pénz szorosan összefüggnek, talán nem lesz érdektelen, ha CHARLES V. NEAL, Jr. kis cikkére hívjuk fel a figyelmet, mely talán hasznára válik egyik-másik tagtársunknak, akik éppen e probléma előtt állnak. Szabad-e gyermekeket rávenni arra, hogy bizonyos munka elvégzése fejében megkeressék a tüpénzüket? Amikor ezt a kérdést feltették nekem, első válaszom az volt, hogy nem szabad, de a kérdés nem olyan egyszerű, amilyennek látszik. A szülők hozzák a gyermekeket a világra, tehát bizonyos dolgokkal tartoznak a gyermekeknek. Viszont, ha a gyermek eléri az értelmiség korát, neki is vállalnia kell bizonyos felelősséget. Elemezzük csak a költőpénz kérdését. Az az összeg, amit a gyermek hetenkint szüleitől kap, a legszükségesebb költségeket fedezi: elmegy a z ebéd, ruházat, közlekedés és iskolai kiadások fedezésére, amely költségek tehát mind szükségesek. A szülők helytelenül cselekesznek, ha ezektől a szükségletektől m e g f o s ztják gyermekeiket, igy akarva büntetni őket lustaságukért vagy felelőtlenségükért. Ha valamely gyermek nem hajlandó a házimunkában vagy a gyepnyirásban segédkezni, mégis jogosult, arra, hogy szükségleteiről gondoskodjunk. De ha csak frissítőkről, lemezekről, harapnivalóról, vagy szórakozásról van szó, az már más lapra tartozik. Nem helytelen tehát a gyermeket a luxusdolgoktól megfosztani, ha semmiben sem járul hozzá a család szükségleteihez. A szülők azonban legyenek belátók. Az iskolásgyermeknek manapság sok a teendője. Mindinkább több a házi feladat. Amit a szülő lustaságnak bélyegez, esetleg komoly fáradtság, ami fellázítja a gyermeket a felnőttek állandó kívánságai ellen. A legtöbb középiskolában vajmi kevés társadalmi élet folyik. A tanulónak szüksége van szabad időre. Az ifjúság, amint tudjuk, gyorsan elröppen, nem kívánhatjuk gyermekeinktől, hogy idő előtt váljanak felnőttekké. Szoktassuk gyermekeinket arra, hogy szobájukat rendben tartsák, megágyazzanak, ruháikat elrakják és olykor segítsenek a család házi munkájában. Ezt egész életükben meg kell majd tenniük, jobb ha minél előbb megszokják a rendet. Ha azonban a gyermektől megkívánjuk, hogy a szülők munkáját végezzék, még pedig rendszeresen, akkor megérdemlik a javadalmazást. Ha pedig megtagadják ennek a munkának a teljesítését, akkor sem lehet hetipénzük megadását vagy lecsökkentését alkalmazni velük szemben büntetésképen. Általános szokás volt a múltban, hogy a középiskolai tanuló valami külső munka vállalásával szerezte meg a költségeire szükséges összeget, a jelenlegi akadémikus tanrend azonban ezt csak kevés gyermeknek engedheti meg. Nagy kitüntetésben részesült if j. Jóczik (Jozik) Albert tagtársunk Egyesületünk minden kor boldog büszkeséggel ad hirt tagjainak kiváló teljesítményeiről és ebben az esetben kettős okból lehetünk büszkék, mert lapunknak majdnem minden olvasója régóta jólismeri JÓCZIK ALBERT nevét, aki több mint húsz esztendeje vett részt a hajdani Verhovay Journal, majd ennek utódja, a WILLIAM PENN angol kiadásának s z e rkesztésében. Ma is, bár betegen és helyhez kötve, buzgón folytatja munkáját és nekem, a szerkesztőnek megbecsülhetetlen szolgálatokat tesz. Most azonban fiának neve ékeskedett a McKeesport, Pa. lapokban és a pittsburghi római katolikus egyházmegye sajtójában. Ifj. JÓCZIK ALBERT, Jóczik (Jozik) Albert és feleségének fia, utolsó hónapjait végzi a Serra High Schoolban, ahol kiérdemelte az Amerikai Katolikus Egyetemre szóló, 4 évre terjedő teljes tandíjjal biztosított ösztöndíját, amelyet a pittsburghi e g y h ázmegyében egyedül ő nyert el. Ifj. Jóczik Albert iskolai éveinek során mindenkor szorgalmas, komoly tanuló volt. Nem csoda, ha még a következő kitüntetésekben is részesült: a Serra High School Tudományos Kiállításán, az utolsóévesek közül ő nyerte el az első dijat. Megkapta a Kivételesen Képzett Ifjú jutalomdiját is, az Allegheny County Civic Clubjától. 1889 személy pályázott, illetőleg vizsgázott le e versenyben, ezek közül tehetséges ifjú tagtársunk volt a 29-ik. Még nagyobb eredményt ért el a “National Merit Scholarship” programmban, ahol országos viszonylatban a felső y2%-osok közé sorolták. Ifjú tagtársunk tagja a National Honor Societynak. Második dijat nyert a Serra International Club, mckeesporti osztálya által rendezett essay versenyen. Középiskolai évei alatt tevékony volt a Tanulók Tanácsában, a Student United Nations-ben, az iskolai lap szerkesztésében, az évkönyv összeállításában, a Forensic Leagucben és a dráma-osztályban. Derék ifjú tagtársunk nehéz elhatározás előtt állott. Választania kellett két lehetőség között: fogadja-e el a nagy kedvezményt, a teljes négyéves ösztöndíjat, vagy válassza-e a papi hivatást régi álmának megfelelően. A dilemmából diadalmasan került ki és ősszel a Troy, New Yorkban levő Szeplőtelen Fogantatás szemináriumába óhajt belépni. Nagy áldozatot hozott é.s a választás igen nehéz volt, de ismerve e fiatalember nemes jellemét és családjának Isten előtt mindig tetsző magatartását, meg vagyunk győződve arról, hogy bölcsen választott és nagy hivatásában még jobban fogja szolgálni az Úristent, az országot és családját, mint bármely más pályán. Legjobb szerencsekivánatainkat fejezzük ki ifj. JÓCZIK ALBERT-nek. Az alma nem esett messze fájától, kiváló szülei, szeretett munkatársam és nem mindennapi tehetséggel megáldott pedagógus-felesége jogosan remélhetik, hogy fiuk még többre fogja vinni az Isten előtt egyedül számitó lelki pályán, mint ők maguk. A William Penn tagok jókívánságai és imádságai kisérik majd a nagyreményű ifjút tövises, de szent életutján. Jókívánságainkat fejezzük ki a szülőknek is, JÓCZIK ALBERT-nek és kiváló feleségének, akik méltán érezhetik magukat jó szülőknek és részesülhetnek mindazon áldásokban, melyek csak azoknak a szülőknek járnak, akik megfelelő módon nevelték fel gyermekeiket. KERESTETÉS Keressük MRS. MARION DOBOZY bridgeporti 1-sö osztály tagját kinek utolsó cime volt 32 Hazelwood St., Bridgeport, Conn. Ha valaki tudja Mrs. Marion Dobozy hollétét kérjük szíveskedne érintkezésbe lépni STELKOYICS J. ALBERT kpi. titkárral, vagy pedig a Bridgeport-i kerületi irodával. Keressük Mrs. MARGARET HOELBRANDT-ot, született Halko aki a volt Rákóczi 124-ik fiók tagja volt Chicagóban. Jelenleg a 15-ik fióknál tag. Utolsó cime: 331 So. Central Park Blvd., Chicago, 111. Aki tud hollétéről szíveskedjen érintkezésbe lépni STELKOVICS J. ALBERT központi titkárral, vagy pedig a Chicago-i kerületi irodával.
