William Penn, 1964 (47. évfolyam, 5-21. szám)
1964-09-02 / 17. szám
6-IK OLDAL 1964 szeptember 2. William Penn 1T1ÓK hírek (Folytatás az 5-ik oldalról) sült Államokba, ahol Canton, Ohioban telepedett le és elhalálozásáig ennek a városnak megbecsült polgára volt. Minden elismerésre méltó amerikai magyar mozga'omban résztvett. Fiókunk ügykezelésén kívül, alapitó tagja volt a Cantoni öregamerikások Családjának. Két Ízben volt konvenciós delegátus. Gyászolják fe'esége, négy fia és négy leánya családjaikkal együtt, valamint kiterjedt rokonsága. Nyugodjon békében! Lorince Patricia Ann-t, Lorince István és neje bájos leányát oltárhoz vezette julius 11-én Taravella Salvatore, Tarave’Ia Russell és neje fia. Az esküvői szertartás az Assumption Church-ben történt, Buffaloban. A nászmenetben koszorúslányok voltak: Irene Sokai, Helen Beltowski, Néhai Mikstay tagtársunk elhunytával, a Központi Hivatal, 1964 augusztus 1-vel megszüntette a 391-ik fiókot és tagjait áthelyezte, az ugyancsak Cantonban lévő 74-ik fiókhoz. Felkérjük a volt 391-ik fiók tagjait, hogy havidijaikat ezentúl SZÁSZ JÁNOS ügykezelőnek, a 74-ik fiók vezetőjének fizessék be. Szász tagtársunk minden William Per.n ügyben készséggel áll a tagság rendelkezésére. Pontos cime: Mr. John Szász Branch Manager, 1619 Edward Avenue, N. E. Canton, Ohio 44705 Maurenn Brand és Frances Cybulski. Vőfély vo’t James DePasquale és mint usher-ok szerepeltek David Cybulsky, Sandy DePasquale és Frank Scarpinato. Az Ukranian Hall-i fogadtatás után a fiatal pár nászúira ment. A fiatal párnak sok bo’dogságot kívánunk. QOQ BUFFALO, OOü New York TARAVELLA—LőRINCE ESKÜVŐ rar LOS ANGELES, California Los Angelesben, az 525-ik fiók védnökségével, 1964 julius 19.-én Magyar Testvériségi Napot tartottunk, egy nagyszabású piknik keretében. A várakozáson fe’ül jól sikerült pikniket a Magyar Ház termeiben és kertjében rendeztük. Itt kívánunk köszönetét mondani nemeslelkü hölgyeinknek, akik áldozatot nem ismerő, fáradhatatlan munkájukkal járultak hozzá a piknik sikeréhez. A fiók legutóbbi gyü'ésén, a tagság egyhangú határozata alapján, jegyzőkönyvbe fektette le köszönetét Bálint Jánosnének, Kovács Lajosnénak, Csapó Károlynénak, Szabó Mihálynénak, Sitku Gyulánénak, Várady Józsefnének, Barcik Júliának és Körössy I'onának teljesített munkájukért. Legnagyobb elismerésünket fejezzük ki egyúttal fiókunk tisztviselőinek is, a szives együttműködésért. Beteg tagtársainknak mielőbbi gyors felépülést kívánunk és küldjük legjobb kívánságainkat. Kosztin Mihá’y. tudósitó. WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION Biztosítási kötvényeink páratlan védelmet nyújtanak “ÜRES ÍGÉRET NEM SOKAT ÉR” Mi nemcsak Ígérünk — kötelezettségeinknek több mint hét évtized óta mindig pontosan eleget teszünk. 7 > ) YOUR CAR UNDER AZ ÖREGSÉG Az emberiség ellenségei közt a betegség után a legnagyobb az öregség. De mig a betegség leggyakrabban hirtelen csap le áldozatára, hamar el is múlik a legtöbb esetben és két héttel a gyógyulás után már el is felejtettük. Ezzel szemben az öregség lassan, alattomosan támad és gyűri le az embert. Kezdődik olykor egy kis náthával, amely majdnem minden ősszel vagy tavasszal megbosszant jóformán mindenkit, ügyet se vetünk reá, a legrosszabb esetben egy-két hétig tart. Legtöbbször nem vesszük komolyan. De azután eljön az idő, amikor a legkisebb rosszullét is nehezen múlik el és nyomokat hagy szervezetünkben. Egy ily kis nátha után az első nap, amikor újra dolgozunk, nagyon nehezünkre esik és érezzük, hogy szokatlanul fáradtak vagyunk. Régebben farkasétvágyunk volt, megettük volna a vasat is. Most pedig legkedvencebb ételünket kapjuk vacsorára, de az se ízlik. Eddig nem voltunk finnyásak, most válogatunk az ételek közt. Ezek mind ismert tünetei a készülő öregségnek, ha még oly fölényesen nézzük is le azokat. A szervezet, amely erős volt, legyengül és kevésbbé áll ellen a bajoknak. Majd később eljön az idő, amikor a munkánk nehezünkre válik, bármennyire szeressük is azt. Sokakat annyira elkeserít a tudat, hogy a munka nehezebben megy, hogy elkeseredésükben az ivásnak adják magukat, ez azután a végső csapás, visszaélés Isten adományával, az egészséggel s csak sietteti az öregséget, a korai halált. A tulságba vitt dohányzás is ilyen károkkal jár. A megszámlálhatatlan csészékkel élvezett erős feketekávé gyakran betetőzi a bajt. De az öregség nem jön sietve. Érzékszerveink egyenkint hagynak cserben. Aki egész életében gyárban, zakatoló gépek között dolgozott, vagy nagyvárosok zajos utcáján lakik és állandóan hallja a kocsik zaját, meg a villamosokét, egy szép reggel arra ébred, hogy nem hallotta az ébresztőóra kattogását. Egész nap mérges gázokat lehel be a nagyvárosok megfertőzött légkörében és a sok lenyelt füsttől nem érzi az ételek jó izét. Az ülőfoglalkozásuaknál a rossz világítás, vagy az irodák túlságosan éles mesterséges világítása, a könyvek apró betűi rontják a szemet. A sok szám és betű elkezd ugrálni szemünk előtt s mihelyt kimegyünk a villanyfényből a napfényre, káprázik a szem. Az emberiség régi századaiban semmi védelem az öregedés ellen nem volt. A nagy római szónok és államférfi, Cicero, az öregségről irt munkájában azzal vigasztalódik, hogy az öregség sok oly képességet sújt le, amelyek csak nehezítették életproblémáinkat, amelyek sok bosszúsággal és kellemetlenséggel jártak. Az öregektől már nem követelhet senki sem nehéz munkát. Sovány vigasztalás, amely sehova sem vezet. A régiek nem tudták megoldani az öregség kérdését. Csak a huszadik század szociális programmjai hoztak némi enyhülést. “Halál ellen nincs a kertben sem fü, sem fa, sem gyökér” éneklik a templomokban. A betegség most is lesújt, de korunk betegségeit orvosságokkal és orvosilag szabályozott életmóddal könnyebben elviselhetőbbé tették. A régi nagy járványok, mint a pestis, csak hallomásból ismert előttünk. De megkönnyebbiti az öregség nehézségeit a fájdalomcsillapító, érzéketlenitőszerek használata is. Például a rákbetegekre, arthritisben vagy más fájdalmas betegségben szenvedőkre nézve áldás a fájdalomcsillapító. Az emberek tovább élnek, mint azelőtt és kevésbbé ismerik a betegséggel járó fájdalmak nagy részét, mint egy-két századdal ezelőtt. De gondoskodott az emberi előrelátás arról is, hogy gazdaságilag ne legyen elviselhetetlen az öregség. A társadalom ezzel sem elégszik meg. Az élet- és jövedelembiztosítás minden anyagi kérdésünket megoldja. Mig öregkori biztosítás nem volt, a nyugalomba vonuló öregnek be kellett érnie a társadalmi segéllyel. Most az emberi leleményesség azt is megoldotta, hogy nyugdíjba vonulásunk után akkora jövedelmet biztosíthassunk magunknak, mint amilyen aktív korunkban van. Amig erőnk teljében vagyunk, idejében gondoskodhatunk arról, hogy a mostani keresetünkhöz mért jövedelmünk legyen az öregség éveiben is. Hogy ezt elérhessük, a William Penn-nél jövedelembiztosítási kötvényt szerezhetünk, amely a nyugdíjba vonulás után bizonyos számú évig pótolja a nyugdíj hiányait. De terme szetesen nem szabad sokáig várni, hanem minél előbb meg kell kötnünk ezt a biztosítást. Aki mindig mindent halogat, sajátmaga bánja meg. Leghelyesebb tehát minél előbb tanácsot kérni a William Penn szervezőitől, akik jóakaratu, szakszerű felvilágosítást fognak adni. Mikor nyugdíjba vonulásunk után a jövedelembiztositást is élvezhetjük majd, hálásak leszünk az Egyesületnek, hogy öreg korunkat némileg elviselhetővé tette.
