William Penn, 1964 (47. évfolyam, 5-21. szám)

1964-08-06 / 15. szám

8-IK OLDAL 1964 augusztus 5. William Penn LINCOLN ÉS A MAGYAROK Irta: VASVÁRY ÖDÖN (Folytatás) f) INDIA STAHEL-SZÁMVALD Gyula tábornok 1859-ben jött az Egyesült Álla­mokba. Az az adat, amely szerint 1856-ban jött volna, téves, amit igazolni látszik az az adat is, hogy még 1857-ben az ő neve szerepel, mint kiadóé azon a Pesten megjelent könyvön, amely Garay Jánosnak Kertbeny Károly által németre fordított költeményeit tartalmazza. Stahel-Számvald, mint hon­védtiszt, csak császári kegyelemmel élhetett akkor magyar földön, előzőleg azonban külföldön élt, Németországban és Angliában. Egy adat szerint: . . olvastuk valamelyik újságban, hogy az indiai Sepoy háborúban egy Számvald nevű magyar eredetű tiszt nagyon kitüntette magát, de azután minden nyoma eltűnt ...” “Sepoy” volt a neve az indiai benszülött katona­ságnak, amely fellázadt az angolok ellen. A zendülést csak véres harcok árán sikerült leverni. g) JAPÁN Japán területén két polgárháborús magyar élt, amennyire meg tudjuk ál­lapítani. Egyikük a már sokat említett STAHEL-SZÁMVALD Gyula tábornok volt, a másik BETTELHEIM BERNÁT. Stahel-Számvaldot Andrew Johnson elnök, a mártírhalált halt Lincoln Ábrahám utódja nevezte ki az Egyesült Államok konzulévá, mindjárt a há­ború megszűnése után, 1865-ben. Először konzul, majd főkonzul volt a japáni Osaka és Hiogo-ban, amelyeknek kikötői akkor nyíltak meg, később Yokoha­mába, majd a chinai Shanghaiba került. Konzuli szolgálatának ez az ideje 1869-ig tartott, amikor egészségi okokból lemondott. Másodszor 1877-ben ne­vezte ki az akkori elnök főkonzullá ugyancsak Osaka és Hiogo székhellyel. Et­től a hivatalától 1885-ben vált meg. BETTELHEIM BERNÁT Pozsonyban született, a zsidó vallásban. Fiata­lon Angliába került, ahol kereszténnyé lett. Az angol hajóhad tisztjei között akkoriban alakult egy missziós társaság, azzal a céllal, hogy az angol biroda­lom egyes félreeső pontjaira hittérítőket küldjenek. Bettelheim akkor már nős és családos ember volt, akit úgy ismertek, mint kiváló nyelvtehetséget. Vállal­kozott rá, hogy családjával együtt elmenjen a Riu Kiu szigetcsoportra, amely egészen a második világháborúig Japán megszállott birtoka volt. Ez a szi­getláncolat ötvenöt szigetből áll, amelyek közül az azóta nagyon is ismere­tessé lett Okinawa a legnagyobb. (Okinawát ma az Egyesült Államok tartja megszállva.) Ez a sziget hatvan angol mértföld hosszú és vagy tiz mérföld széles, legnagyobb városa Napa, vagy Napha. Bettelheim itt állapodott meg s mint az akkori képek mutatják, egy igen rendes kinézésű nagyobb házban lakott. 1846-ot Írtak akkor. A sziget lakossága kínaiakból állott, de az állami fennhatóság japán volt. A rendes, szorgalmas és józan életű nép körében Beftelheimnek sike­rült volna némi sikereket elérni, ha a japánok mindent el nem követtek vol­na, hogy munkáját akadályozzák. Szó sem volt erőszakosságról, a japánok azonban értettek hozzá, hogy mindenféle apró kellemetlenséggel tűrhetet­lenné tegyék a misszionárius munkáját. Bettelheim például, mint jó nyelvész, a nép nyelvén kis füzeteket adott ki, szétosztás céljából. De bármennyit osz­tott is szét, pár nap múlva valamennyit viszontlátta, szépen összecsomagol­va, az ajtaja előtt. Egyetlen egy hívet sem tudott szerezni, ami érthetően el­keserítette a missziós papot. Már akkor másfél esztendő telt el az utolsó európai hajó megjelenése óta Napánban, amikor egyszerre egy csomó “fekete hajó” állott meg a parton, nem messze Bettelheim házától. Az amerikai Commodore Perry hajói voltak, aki­nek a megbízatása az volt, hogy igyekezzék Japánt megnyitni a világkeres­kedelem számára. Perry vezérhajója a “Mississippi” volt, ugyanaz az a hadi­hajó amelyen Kossuth Lajos és követői elhagyták a törökországi internáltsá­­got, hogy az Egyesült Államokba jöjjenek. Bettelheim sirva könyörgött Perrynek, hogy vigye vissza családjával együtt a civilizációba, aki teljesítette a kérést. Mivel Bettelheimnak egy adat szerint a páduai egyetemtől orvosi diplomája volt, a polgárháborúban orvosi beosztást kapott. A polgárháború után Brookfield, Mo. városkában telepedett le és orvosi gyakorlatot folytatott. Ott halt meg 1869-ben, 58 éves korában. h) KRÉTA Kréta vagy Candia a Földközi tenger legnagyobb görög szigete, valami­kor az őskorban nevezetes hely volt, mint az igen fejlett, de teljesen eltűnt minosi kultúra főhelye. A hegyekkel teli sziget legmagasabb csúcsa az Ida hegy, ahol a görög mithologia szerint Zeüsz, a főisten, nevelkedett. (Nem tévesztendő össze a kisázsiai Trója mellett levő hasonló nevű heggyel, amely­nek a hires trójai háborúval volt valami köze.) Erre a sziklás, pár százezer embertől lakott szigetre is került a magyarokból. HILLEBRANDT HUGÓ igen fiatal hadnagy volt a magyar szabadságharcban. Az Egyesült Államokba kerülve, a partmérő szolgálatban kapott állást. Innen azonban visszament Olaszországba és Garibaldi felszabadító seregében harcolt egészen a Rómába való bevonulásig. Alig ért vissza Amerikába, a polgárháború kezdetét jelentő ágyulövések eldördültek. Hillebrandt főhadnagy és adjutáns lett a 39-ik new yorki önkéntes ezredben. Kapitány, majd 1862-ben őrnagy lett. 1863 végéig maradt szolgálatban, és számos csatában vett részt, de a gettysburgi csatá­ban kapott sebesülése következtében felmentették a további szolgálattól, de még vagy hat évig irodai beosztást kapott a felszabadult négerek ügyeit in­téző hivatalban, ahol mindenkinek nagyrabecsülését sikerült megszereznie. 1869-ben Grant elnök Kréta szigetére nevezte ki amerikai konzulnak. Itt feleségül vette az osztrák konzul leányát. 1874-ig maradt konzuli hivatalá­ban, amikor a hivatalt az ő ajánlatára megszüntették. Régi barátjának, Robert Avery tábornoknak házában halt meg 189G-ban. Felesége, aki nem lehetett jelen halálakor, mert épen családi látogatáson volt Szíriában, túlélte őt. i) MEXICO Az Egyesült Államokkal szomszédos Mexikóba is jutott néhány polgárhá­borús magyar, akik közül valószínűleg KORPONAY Gábor volt az első, aki az Egyesült Államokba jött mint hires táncos, még 1844-ben. Mint kapitány, résztvett a mexikói háborúban (1846-48), a polgárháborúban pedig a 28-ik pennsylvaniai önkéntes ezred ezredese lett. Egy másik magyarról is tudunk, aki résztvett a mexikói háborúban. LUKÁCS Kálmán (L. C. Lucas) volt ez a magyar, aki 1847-ben jött át és valószínűleg Korponayval együtt szolgált a mexikói hadjáratban. Korponay régi nemesi családból származott, bátyja testőrezredes és akadémiai tag volt, de Lukács is előkelő rokonsággal dicse­kedhetett. Moldvából s még előbb Bulgáriából átjött örmény család volt a Lukácsoké, amely több minisztert is adott Magyarországnak. Lukács Lász­ló miniszterelnök, Lukács Béla belügyminiszter, Lukács György közoktatás­­ügyi miniszter, Szilágyi Dezső igazságügyminiszter ebből a családból származ­tak. Az Amerikába szakadt Lukács főhadnagy volt a szabadságharcban és bátyjával, Lukács Sándor volt győri kormánybiztossal jött át és egy darabig az iowai Davenportban éltek, majd St. Louisba költöztek. Lukács Sándor visz­­szament Európába, de öccse itt maradt és a 3-ik missourii önkéntes ezred had­nagya lett. St. Louisban halt meg 1903 május 17-én, 82 éves korában. Leszár­mazottjai ma is St. Louisban élnek. NEMEGYEY Bódog és SZONTAGH Samu a tehuantepeci földrajzi viszo­nyokat tanulmányozták, a nyughatatlan XÁNTUS János is azon a vidékien gazdagította gyűjteményét. LÁSZLÓ Károly Nemegyeyvel üzleti vállalkozás­ba is kezdett, ami igen jó eredménnyel járt, mert László pár év múlva szép kis dollárvagyonnal és fiatal mexikói feleséggel tért vissza Magyarországra. RADNICH Imre, a szerencsétlen Lopez féle cubai expedíció későbbi tagja, már 1850-ben ott járt Prágay János honvéd alezredessel, Klapka tábornok barátjával Xántus ott találkozott velük. Xántust, aki nagyértékü természetraj­zi gyűjteményt szedett össze a washingtoni Smithsonian muzeum részére, az a kitüntetés is érte, hogy manzanillo-i U. S. konzulnak nevezték ki, Nemegyey pedig darabig mint tabasco-i konzul működött. A Mexikót járt magyarok közül eddigi tudomásunk szerint öten szolgáltak a polgárháborúban. Korponay mint ezredes, Lukács Kálmán mint hadnagy, Xántus mint segéd-sebészorvos, Radnich Imre mint kapitány és Zákány István mint őrnagy. j) NICARAGUA HARASZTHY Ágoston neve már legendává lett Californiában, amelynek óriási fontosságú szőlőtermelését ő indította el több mint száz esztendővel ez­előtt. Fiai közül a legidősebb, Géza szolgált a polgárháborúban, ahol őrnagyi rangra emelkedett. Még a polgárháború előtt négy esztendőt szolgált az Egye­sült Államok hadseregében. Nyughatatlan vérü apjával Nicaraguába ment a polgárháború után, ahol ezredes lett és a lovasság főpanancsnoka. Apja ott halt meg titokzatos körülmények között, de Géza is ott maradt egészen 1878- ben bekövetkezett haláláig. Nőtlen ember volt. k) OLASZORSZÁG Az olaszországi egyesitő háboiuban több ezer magyar szolgált, akik fő­képen a száműzött magyarokból és azokból a katonaszökevényekből kerültek ki, akiket kényszersorozás által az osztrák hadsereggel külföldre vittek. Ké­sőbb közülök számosán átkerültek az Egyesült Államokba, mint FIGYEL­­MESSY Fülöp, a két SÁRPY, DUNKA Miklós, P. P. DOBOZY, HILLE­­BRANDT Hugó, GAÁL Sándor, ZSULAVSZKY László és mások. i) OROSZORSZÁG Magyarok még az amerikai polgárháború előtt kerültek orosz földre, a krimi háború idején Többen az angolok oldalán harcoltak, de az oroszoknak is jutott egy: a később déli ezredessé lett Estván Béla, akiről már volt szó e tanulmány folyamán. Két magyar polgárháborúsról tudunk, akik az ango­lok oldalán harcoltak Szebasztopol előtt: a kedves emlékű SEMSEY KÁROLY volt az egyik, aki az Unió hadseregében is derekasan megállta a helyét pár esztendő múlva. STAHEL-SZÁMVALD tábornoknak egy 1863 május 28 kelte­zésű ajánlólevele említi, hogy Semsey honvéd volt a magyar szabadságharc­ban és a krimi háborúban is résztvett. Mint a bevándorlási hivatal egyik tisztviselője New Yorkban, később alkalma volt sok jó szolgálatot tenni az újonnan jött magyaroknak. 1911 júniusában halt meg New Yorkban. A másik magyar ZSULAVSZKY László volt, Kossuth Emilia fia, aki a polgárháború­ban a 82-ik néger ezred ezredese lett. A polgárháború után került Oroszországba POMUTZ GYÖRGY címzetes tábornok, mint az Egyesült Államok szentpétervári konzula. Pomutz honvéd, majd rendőrtiszt volt Komárom várában és egyik legértékesebb tagja az Uj­­házy László által alapított Uj Buda telepítésnek. Kinevezésének kelte 1866 feb. 16. Tizenkét évig töltötte be ezt a hivatalt, amikor 1878-ban Hayes elnök visszahívta. Pomutz azonban ott maradt az orosz fővárosban és négy év múl­va, szegényes körülmények között meghalt, a régi naptár szerint 1882 okt. 12- én. A Smolensk temetőben hántolták el. Bár román származású ember volt, aki a nyelvet is beszélte és az orthodox valláshoz tartozott, mindig és min­denütt magyarnak vallotta magát. Egy fennmaradt hosszabb levelében, amelyet tökéletes magyarsággal irt 1861-ben, Uj Budán, meghatóan ir a magyar haza iránti hűségéről, felajánlva szolgálatait a magyar-román barátság elősegítésére. m) TAHITI Ez az exotikus és érdekes hely a Társaság (Society) szigetcsoport leg­nagyobb szigete, amelyről ma is sok szó esik. A Csendes Óceán egyik leg­­félreesőbb helye ez, de azért oda is jutott a polgárháborús magyarokból. VÁN­DOR JÓZSEF volt magyar honvédőrnagy, az amerikai polgárháború ezredese, mint az Egyesült Államok konzula került oda még a testvérharc ideje alatt, magának Lincoln elnöknek kinevezése folytán. Az uj konzul mögött érdekes múlt állott. Kiváló családból származott, apai nagyapja Napoleon fiának, Ferenc császár unokájának, a korán elhalt íreichstadti hercegnek volt egyik nevelője nagy anyja pedig udvarhölgye Mái‘fa Lujza főhercegnőnek, Napóleon feleségének. A magyar szabadságharc leverése után, amikor birtokát elkobozták, Angliába ment s onnét a glassgowi kikötőből jött az Egyesült Államokba, ahová 1849 december 4-én érkezett meg, megelőz­ve minden ide igyekező magyart. Német és francia leckék adásával, majd vi­vő mesterséggel tartotta fenn magát, de elvégezte a Harvard egyetem jogi kurzusát és ügyvédi oklevelével Milwaukee, Wis.-ban telepedett le. Itt meg is nősült. (Folytatása következik)

Next

/
Oldalképek
Tartalom