William Penn, 1964 (47. évfolyam, 5-21. szám)

1964-08-06 / 15. szám

VOL. XLVII. 1964. AUGUSZTUS 5. 51 NUMBER 15. HÁNYADÁN IS ÁLLUNK A SOCIAL SECURITY-VAL? A fizetés napján, a felvett csekk összegéből hiányzik az a csekély összeg, amellyel a So­cial Security-hez járultunk hozzá. Mindnyájunknak van valami halvány elképzelése ar­ról, hogy nyugalomba vonulá­sunk után valami havi jöve­delmünk lesz ennek fejében, de kevesen tudják igazán, hogy a Social Security milyen meg­lepően sok változatban nyújt további kedvezményeket nem­csak nekünk, hanem csalá­dunknak is. Például, volt-e tudomása ar­ról, hogy 65 éves korban, a ha­vi járandóságon kivül, teljes havi kiutalásokra jogosultak mindazok, akik a nyugdijas korhatár előtt váltak munka­­képtelenné? Ezeknek felesége és 18 éven aluli gyermekei is részesülnek ilyen havi segély­ben, a családfő munkanélküli segélyén kivül. Ha a munkás nyugdíjba vonulása előtt hal meg és 18 éven aluli gyermeke­ket hagyott hátra, ők is kap­nak havi járandóságot, épp­úgy, mint a családfőt túlélő özvegy. Sőt a 18 éven felüli, munkaképtelenné vált gyer­mekek is kapnak segélyt, ha munkaképtelenségük 18 éves koruk előtt állt be. Továbbá egy bizonyos összeg utaltatik ki a munkás özvegyének, hogy a temetkezési költségek kiegyen­lítését megkönnyítse. Ha a feleség nem éli túl férjét, ezt a bizonyos összeget annak a sze­mélynek vagy személyeknek fizetik ki, akik a temetkezési költségeket viselték. De még sok más részlet is­meretére van szükség, hogy minden érdekelt személy és családtagjai részesül hesse­nek minden kedvezményben. Hogyan és mikor kell az igény­lést megtenni? Mennyit szá­mítanak be a katonai szolgá­latban töltött időért? Miért fontos, hogy a családtagok tud­ják a családfő Social Security számát? Vájjon helyesen sze­repelnek-e kereseti összegei a Social Security elszámolásban? És igy tovább. Azok, akik már a közel jö­vőben számítanak arra, hogy nyugdíjba vonuljanak, segít­ségére lehetnek a Social Se­curity hivatalnak abban, hogy az első segélycsekk kiutalási idejét lerövidíthessék azáltal, hogy érintkezésbe lépnek a hozzájuk legközelebb eső já­rási Social Security hivatal­lal, még nyugdíj asztatásuk előtt, hogy pontosan megálla­píthassák, milyen követelmé­nyek mellett kaphatják meg a segélyt. A Social Security vezetősé­ge csomó könnyen érthető, tá­jékoztató füzeteit adott ki, a Social Security törvénnyel ösz­­szefüggő különböző kérdések­ről. Ez kényelmes eszköz ah­hoz, hogy bárki megtanulhas­sa a segélyek feltételeit és ki­oktathassa erre családtagjait is. Ezek a füzetek minden So­cial Security irodában ingyen állanak rendelkezésre. Legkö­zelebbi Social Security irodá­jának címét pedig könnyen megtalálhatja a telefonkönyv­ben “U. S. Government” cim alatt. Igen fontos azt is ellenőriz­ni, hogy keresete vájjon helye­sen vane feltüntetve Social Se­curity elszámolásában. Az eh­hez szükséges WAGE STATE­MENT REQUEST kártyák te­lefonon vagy írásban előadott kérelem alapján kaphatók a legközelebbi Social Security irodában. Csak a Social Se­curity számot kell idézni, a születés keltét, a nevet és cí­met. Rövid időn belül, a Social Security vezetősége elküldi a kérelmezőnek a kereseti kimu­tatást, melynek alapján meg­állapíthatja, hogy keresete után elkönyvelték-e a helyes összeget. Ha ekörül bármilyen kérdés vetődnék fel, vagy vala­milyen megnemegyezés forog­na fenn, ezt a Social Security vezetőségének azonnal tudomá­sára kell hozni, hogy a kétes ügyet azonnal tisztázhassák és amikor a segélyt kérelmező folyamodvány beérkezik, ezzel már ne veszítsenek időt. Sokan tartják fel a Social Security szervezet munkáját saját ügyükkel, ami csak za­vart okoz és a segély kiutalá­sának késedelmét, akkor ami­kor bármelyikünk vagy csa­(Folytatás a 6-ik oldalon.) A NYUGAT MEGHÓDÍTÁSA A tizenkilencedik század elején a Mississippi folyó és a Csen­des Ocean között vad terület volt, amelyre legfeljebb mindenre el­szánt néhány kalandor, vagy a veszedelmeket keresők merészked­tek el. A század végén ezt a területet is teljesen meghódították. A történelemben a népvándorlás páratlan példája zajlott le száz év alatt. A Vadnyugat benépesítése minden más hasonló kolonizáció­­tól különbözött. E népvándorlás legnagyobb része 1830 és 1890 között játszódott le és azoktól a gyarmatositási kísérletektől elté­rően, amelyeket azelőtt egyes kormányok indítottak el, ezt a moz­galmat olyan vállalkozó szellemű és erős jellemű férfiak és nők hajtották végre, akik mindenféle veszedelemmel dacoltak, meg­­küzdöttek a nehézségekkel egy jobb jövőbe vetett hit reményé­ben. Az érkezőkre rengeteg nehézség várt. Maga az utazás hó­napokig, sőt évekig tartott. Az első felfedezők lóháton, sőt gya­log igyekeztek a Nyugat felé, sőt voltak olyanok is, akik csóna­kokon tették meg az ut egy részét. A legnépszerűbb közlekedési eszköz azonban mégis a lóvas tái’szekér volt, amely e mozgalom­nak valósággal a jelképévé vált. Egész családok, minden földi vagyonukkal együtt indultak el ezekkel a szekerekkel az ismeret­len tájak felé. Bármilyen jármüvet választottak is, maguknak kellett utat vágniok, sürü erdőkön, égbenyuló hegyláncokon, égető sivata­gokon keresztül. Veszedelem leselkedett mindenütt reájuk. El­lenséges indiánok mérgezett nyilának sok-sok úttörő esett ál­dozatul. Élelemben és vízben gyakran szenvedtek hiányt, kimerü­lés és betegség sok vállalkozót kényszeritett arra, hogy álmait feladja és visszatérjen. Az első előőrsök főleg szörmevadászok és kereskedők voltak. Visszatérésükkor ők hiresztelték el a nyugati földek gazdagságát akkor, amikor a nyugtalan-vérü keletiek amugyis mozgolódni kezdtek. Az arany és ezüst leletek hire is szárnyra kelt és a dél­nyugatra vonzotta a kincskeresőket. A texasi óriási legelők az ál­lattenyésztőknek Ígértek gazdag jutalmat. De voltak olyanok is, akik csak kalandot kerestek és ismeretlen tájakat. 1840-ben már több mint hat ezer család tette meg a vándo­rú tat California és Oregon termékeny völgyébe és 1848-ban mun­kások, akik Sacramento mellett malomépitéshez kezdtek, gazdag aranyerekre bukkantak. A felfedezés, a kalandvágyó emberek ez­reit kergette nyugatra és az aranyláz egy újabb népvándorlást indított meg. Egyik napról a másikra községek épültek fel, hogy az aranyásókat élelemmel, itallal és szórakozással lássák el. A század második felében még egyéb körülmények is hozzá­járultak a nyugatra való költözéshez. Az Amerikát átszelő vasút­vonal befejezése megkönnyítette az utazást és lehetővé tette, hogy a termelők és álattenyéztők áruikat a Keletre juttassák el. Az 1862-i “Homestead Act” ingyen földet juttatott mindazoknak, akik letelepedtek és maguk építették fel gazdaságukat. Mire az 1890.-ik év elérkezett, már nem volt többé bizonyta­lan a nyugati határ és a lakatlan területek benépesültek. A mozgalomnak lényeges kihatása volt az amerikai életfel­fogás kialakulására. Amerikának a demokráciába és az emberek egyenlőségébe vetett hite, főleg a Nyugat meghódítására vezet­hető vissza. Az uj fronton nem lehetett szó társadalmi különb­ségről, csak a fáradságot nem ismerő munka, leleményesség és bátorság számított, mert mindenki egyforma nehézséggel állt szemben és egyforma kilátásoknak nézett elébe. Minden egyébnél fontosabb volt az egyéni munkabírás és kitartás. Minthogy a népvándorlási mozgalom sikeresen végződött, az emberek önbizalma emelkedett. Minden amerikai pionír maga alapozta meg sorsát és jövőjét. Amerikai jelszóvá vált az, hogy “Mindenki saját szerencsé­jének a kovácsa” és kialakult az a meggyőződés, hogy a társa­dalomban mindenki annyit ér, amennyit másokon segíteni tud és akar. (ACNS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom