William Penn, 1964 (47. évfolyam, 5-21. szám)
1964-04-01 / 7. szám
4-IK OLDAL 1964 április I. William Penn Official Organ of the William Penn Fraternal Association OFFICE OF PUBLICATION RAPID PRINTING COMPANY 7907 West Jefferson Ave. Detroit 17, Michigan PUBLISHED SEMIMONTHLY BY THE William Penn Fraternal Association Managing Editor: ALBERT J. STELKOVICS Editor’s Office: 436 FOURTH AVENUE PITTSBURGH, PA. 15219 Telephone Area Code 412 — 261-3454 All articles and changes of address should be sent to the WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION 436 Fourth Avenue Pittsburgh, Pa. 15219 SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada ......................................... $1.00 a year Foreign Countries ..._.................................................. $1.50 a year SECOND CLASS POSTAGE PAID AT DETROIT, MICHIGAN VALAHOVA TARTOZNI KELL... A század elején bevándorolt magyarok számára Amerika igen sok tekintetben a különlegességek hazája volt. S talán egyike volt a legnagyobb különlegességeknek az, hogy itt mindenki TARTOZOTT valamilyen egyesülethez. Hamarosan észrevehette a bevándorolt, hogy az amerikai ember társadalmi életét valamilyen .egyletben folytatja le. Megszámlálhatatlan volt a klubbok és egyletek száma, melyek mindegyikének volt valamilyen célja. A cél sokszor olyan jelentéktelen elgondolás volt, hogy a kívülállók meg is mosolyogták, de azoknak akik odatartoztak, az a jelentéktelen elgondolás elegendő kapcsolat volt ahhoz, hogy összejárjanak, gyülésezzenek és összejöveteleket rendezzenek. Ősapáink nem vágyódtak az amerikai egyletekbe hol más volt a nyelv és más az elgondolás. Tudták, ha otthon akarják magukat érezni nekik kell megteremteniük a maguk egyesületeiket és egyházaikat. Meg is tették becsülettel, egyre-másra alakították a magyar közösségeket. Téved aki azt hiszi, hogy Amerikában ma már más a szokás. A “valahová tartozás” eszméje nem változott meg. Amerikában ma is csak az valaki, aki tartozik valahozá. Gondolkozzunk csak! Aki polgárpapirt vesz ki, aki gyári vagy állami munkát keres, aki kölcsönt vesz fel, aki részletre vásárol annak mindnek válaszolnia kell erre a kérdésre: “Milyen egyletekhez, egyházakhoz tartozik ön?” És igen-igen furcsán néznek arra az emberre, aki e kérdésre megrázza a fejét és azt mondja, hogy NEM TARTOZIK SEHOVÁ. Bizony, az egyleti hovatartozás valósággal ajánló levél az amerikai életben, mert az amerikai azt tartja, hogy aki nem keresi az egyleti társaséletet és nem vesz részt a közéletben, az nem tud összeférni a munkástársaival a munkában s az több mint valószínű önző és összeférhetetlen ember. Sőt tovább mennek és arra következtetnek, hogy az aki nem tartozik egylethez, talán azért nem tartozik, mert nem vették fel. Az amerikaiak nem hisznek a magába zárkózó embernek, nem bíznak benne, idegenkednek tőle. Aki itt emberszámba akar menni, annak tartoznia kell valahová. És ezt a tartozást úgy értjük, hogy annak abban az egyletben, melyhez tartozik, VALAKINEK kell lennie, a csoportja társadalmi életében EGY TEVÉKENYKEDŐ TAGNAK, akit úgy az egylet tagsága, mint vezetősége ismer. Az utóbbi időkben több helyen észleljük az egyleti élet fellobbanását, de sok helyen viszont hangos a panasz, hogy az egyleti életet a tagok elhanyagolják, összejövetelekre nem járnak el, nincs bennük érdeklődés sem az egylet programja, sem a tagtársak személye iránt. Egyre növekszik az olyan tagok száma, akiket egyleti élet szempontjából nem ismer más, csak az ügykezelő. Ez a jelenség mély aggodalommal tölt el bennünket, mert tagtársaink nemtörődömségükkel saját maguk alatt vágják a fát. Az egyletnek is ártanak, de nem annyit mint önmaguknak, mert nem nagy előremenetelre számíthat AMERIKÁBAN AZ, AKI NEM TARTOZIK VALAHOVÁ. A közügyekkel való törődés, a velük való sokszor unalmas bibelődés és a TAG TÁRSAKKAL VALÓ SZEMÉLYES TALÁLKOZÁS tipikusan amerikai vonás és az amelikaiak ezt akarják látni a bevándoroltakban és az őket követő generációkban is. Szerencséjét hajíthatja el, aki nem hiszi, hogy az amerikai számára EGÉSZ EMBER CSAK AZ, aki közösségi életben valamilyen részt vesz s annak révén kedvezően, előnyösen ismert személyiség. Az aki tevékeny tagja az egyesületünknek, az nem fog szégyenkezni, ha valahol valaki váratlanul neki szegzi a kérdést: Milyen egylethez tartozol? Felemelt fővel válaszolhatja, hogy a: WILLIAM PENN FRATERNÁLIS EGYESÜLET tagja vagyok. És ha beszélgetni kezdenek róla, — mert az amerikai szeret az egyesületéről beszélni —, akkor elmondhatja, hogy mi mindent teszünk az ifjúságunkért, az öreg tagságunkért valamint sport, jótékonyság és kultúra terén. Az amerikai szemében magasra nő az olyan ember, aki egy elismert, jól működő egyesülethez tartozik. Önmagáról állít ki az amerikaiak szemében szegénységi bizonyítványt az, aki tökéletesen hátat fordít a közéletnek, mert feltételezhetik róla, hogy nem érdeklik az embertársai. El kell ismernünk, hogy az amerikaiaknak igazuk van, amikor az egyleti tagságot ily fontosnak tartják, mert az egyleti életben tanulnak a tagtársak DEMOKRÁCIÁT, polgári együttélést. És igenis állítjuk, hogy az egyleti életben találjuk meg A LEGJOBB BARÁTAINKAT és ezek kedvéért érdemes elviselni néhanéha valamit az EGYLETI ÉLET TERHEIBŐL ÉS KÜZDELMEIBŐL IS . . . East Chicago ünnepe A 130.-ik fiók, az East Chicago-4 Horvát Otthonban, szombaton, február 1-én bankettet és táncmulatságot tartott. Kétszáznál többen jelentek meg és ez alkalommal az ötvenéves tagsággal bíró tagtársakat is ünnepelték. Tizenhat év óta nem volt a fióknak ilyen szép ünnepe, melyen tiszteletbeli vendégként Ft. Sipos József is megjelent, aki régóta kifizetett kötvénnyel bíró tagja az Egyesületnek és az Our Lady of Perpetual Help templom plébánosa, valamint WUKOVITS J. FERENC, körzetvezető és az Igazgatóság tagja. Balról jobbra: Frank j. Kobli, President Branch 130, Reverend Joseph Sipos, Frank J. Wukovits, National Director, és Frank G. Knaver, District Manager. A kitűnő magyar vacsora után Kobli Ferenc fiókelnök üdvözölte a megjelenteket és felkérte KNAVER G. FERENC kerületi szervezőt, hogy mutassa be a vendégeket. KNAVER kerületi szervező mindenekelőtt a fáradhatatlanul dolgozó Wukovits igazgatót mutatta be, aki hálásan köszönte. meg a meghívást és néhány szóval ecsetelte az utolsó Nagygyűlés óta tett haladás részleteit és hangsúlyozta, hogy a jövőben a fejlődés az egységtől és együttműködéstől függ. “Csak a fiókok egységével tudjuk elérni az országos egységet”, mondta nagy nyomatékkai és arra kérte a 130.-ik fiók tagságát, hogy elnöküket és kerületi szerovezőjüket minél odaadóbban támogassák a valódi íraternalizmus megvalósításában. “Miként a Konvención is hangoztattam, zárt sorokban és testvérek módjára haladjunk előre!” A többi vendégek: Wiltrout Ferenc kerületi szervező a south betéti 132.-ik Hóktól és felesége és Kish Ernő ügykezelő és felesége, a Gary, írdta-naban székelő fióktól, szintén eljöttek és emelték az est fényét. A táncmulatság is jól sikerült, mindenki jól érezte magát. KNAVER G. FERENC tudositó A WILLIAM PENN FRATERN ALIS EGYESÜLET IGAZGATÓSÁGA szomorodott sziwel jelenti, hogy DONOVAL EMIL Egyesületünk 95-ik fiókjának “ELISMERT" tagja, 1964 február 21-én elhunyt. Az Igazgatóság, amidőn “ELISMERT” tagtársunk emlékének a kegyelet utolsó adóját rója le, a William Penn Fraternális Egyesület nevében is legmélyebb részvétét fejezi ki a gyászoló család minden tagjának.
