William Penn, 1962 (45. évfolyam, 5-23. szám)

1962-08-01 / 15. szám

4-IK OLDAL

William Penn

1962. augusztus 1.

Official Organ of the William Penn Fraternal Association OFFICE OF PUBLICATION RAPID PRINTING COMPANY

7907 West Jefferson Ave. Detroit 17, Michigan

PUBLISHED SEMIMONTHLY BY THE William Penn Fraternal Association

Managing Editor: JULIUS MACKER

Editor’s Office:

436-442 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 19, PA.

Telephone: COurt 1-3454 or 1-3455.

All articles and changes of address should be sent to the WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION 436-442 Fourth Avenue Pittsburgh 19, Pa.

SUBSCRIPTION RATES:

United States and Canada ......................................... $1.00 a year

Foreign Countries ...................................................... $1.50 a year

SECOND CLASS POSTAGE PAID AT DETROIT, MICHIGAN

Hol vagytok magyar testvéreink ?

Az “American Council” nevű tudósitó iroda utján jutottak hozzánk az Egyesült Államok 1960-ban tartott népszámlálásának külföldi származásuakra vonatkozó adatai, melyekből idézzük a következőket.

“Az Egyesült Államok lakóinak száma 1960-ban közel 180 millió volt, akik közül 9 millió 738 ezer született külföldön. Egy millió 853 ezernek angol, egy millió 279 ezernek német, egy millió 226 ezernek olasz, 767 ezernek spanyol, 522 ezernek lengyel, 404 ezernek yiddish, 330 ezernek francia, 277 ezernek orosz és 213 EZERNEK MAGYAR VOLT AZ ANYANYELVE. Azután következnek a kisebb csoportok. A szlovák anyanyelvűek száma 125 ezer, a cseheké 92 ezer, a szerbeké és horvátoké 88 ezer s a románoké 38 ezer.”

Gondolkodóba ejtenek bennünket ezek a számok, mert az országos vonalú négy amerikai magyar testvérsegitő intézménynek, beleértve tehát jómagunkat is, a Fraternal Monitor cimü évkönyv hiteles adatai szerint összesen 142 EZER 768 TAGJA VOLT AZ 1960-IK ESZTENDŐ VÉGÉN, akiknek több mint fele — biztosan tudjuk — már az Egyesült Államokban született, tehát anyanyelve nem magyar.

De tételezzük fel, hogy a négy amerikai magyar egyesületnek nincs egyetlen Amerikában született tagja sem, hogy minden egyes tagjuknak a bölcsője az óhazában ringott, akkor is azt kell megállapítanunk, hogy a 213 ezer magyar anyanyelvű bevándorlóból HETVEN EZER testvérünk nem tartotta érdemesnek, hogy valamelyik amerikai magyar alapitásu testvérsegitő intézménynek legyen a tagja.

Mivel azonban a hiteles statisztikai kimutatások azt igazolják, hogy a négy amerikai magyar biztositó egyesület tagságának TÖBB MINT FELE már az Egyesült Államokban született, az anyanyelve tehát nem lehet magyar, igy a szomorú és elkeserítő valóság az, hogy a 213 ezer magyar anyanyelvű honfitársunkból

HIVATALOS ÉRTESÍTÉS

Igazgatóságunk határozata értelmében ezennel tudtára adom a William Penn Fraternális Egyesület minden fiókja vezető tisztikarának és tagjának, hogy

IGAZGATÓSÁGUNK AZ ŐSZI RENDES KÖZGYŰLÉSÉT 1962. SZEPTEMBER HÓ 10-ÉN REGGEL KEZDI MEG.

Felkérem mindazokat, akik bármiféle hivatalos ügyben az Igazgatósághoz óhajtanak fordulni, hogy ebbeli szándékukat 1962. augusztus hó 31-ig jelentsék be az Egyesület Központi Titkárának.

A határidő után, vagy a gyűlés tartama alatt történő bejelentéseket az Igazgatóság nem veheti figyelembe, igy a késve jelentett ügyek csak a hat hónap múlva összehívandó 1963. évi tavaszi gyűlésen lesznek tárgyalhatok.

Tagtársi tisztelettel:

MACKER GYULA, elnök

nem 70 ezer, hanem TÖBB MINT 140 EZER testvérünk nem találta meg a kilincset egyik magyar alapitásu testvérsegitő egyesület kapuján sem s csak a Teremtő tudja hova, melyik biztositó társasághoz sodródott.

De ürítsük a keserű poharat fenékig . . . !

Vizsgáljuk tovább az American Council adatait és azt is látjuk, hogy 1960 végén az Egyesült Államokban élő SZERB és HORVÁT anyanyelvűek száma 88 ezer volt. Kíváncsiságból keressük ki a Fraternal Monitor évkönyvéből a két horvát és egy szerb alapitásu testvérsegitő egyesületek taglétszámát és adjuk össze. Kissé fejbe vág bennünket az eredmény, mert e három testületnek 1960 végén 154 ezer 760 tagja volt s ha a magyarokra használt feltevési formát reájuk is alkalmazzuk, akkor az kerül napvilágra, hogy az Egyesült Államok Népszámláló Hivatala által kimutatott 88 ezer szerb és horvát anyanyelvű bevándorló KIVÉTEL NÉLKÜL TAGJA LETT valamelyik szerb vagy horvát alapitásu egyletnek, sőt 66 ezer 760 Amerikában született leszármazottjukat is magukhoz vonzották.

A számok mögött meghúzódó tényeket hiába forgatjuk, azok kíméletlenül olvassák reánk a szentenciát, hogy nem természete fajtánknak az összetartás, mert ime a négy magyar egyesület az Amerikába vándorolt magyaroknak csak egy töredékét kapta meg, a nagyobbik része egyszerűen elutasította magától az egyesületi gondolatot.

Pedig nem olyan lenézni-való alakulatok ám a magyar testvérsegitő egyesületek. Anyagi tekintetben nagy erőt képviselnek az országban. Azok a megtakarított dollárok, amelyek tagdíjakból befolynak, nemcsak a tagok biztonságát szolgálják hanem az ország érdekeit is, mert segítenek utakat, hidakat, védőgátakat, iskolákat és középületeket emelni.

Erkölcsi vonatkozásban sincs szégyelni valónk. Tényezők vagyunk ebben az országban, mert mindenkor össze tudtuk egyeztetni polgárságunkkal járó kötelezettségeinket a szülőhazánk, a fajtánk iránti szer etetőnkkel. Ezért lettek tagjaink városi, megyei, állami bírók, képviselők, szenátorok. Kormányzó sőt Supreme Court-i biró is akad a tagságunk között, igy igazán nehéz megérteni, hogy az Amerikába került testvéreink miért nem jöttek mind közénk?

Négy országos magyar testvérsegitő egyesület van még Amerikában, lehet közöttük választani. S amikor pedig mi, az AMERIKAI MAGYAR TESTVÉRSEGITŐ EGYESÜLETEK táborunkba hívunk valakit, úgy annak illő tudnia, hogy a legtisztességesebb, a legbecsületesebb és a. legőszintébb TESTVÉRI SZERETET közeledett feléje.

VITA A KÓRHÁZBIZTOSITÁS KÖRÜL

Szenvedélyes vita folyik az országban az öregek kórházbiztositása miatt. A kérdés az, miből fedezzék a költségeket? Még néhány évvel ezelőtt az volt az általános nézet, hogy ez az egyének és családok magánügye. Ezzel szemben a mai tény az, hogy a 65 éven felüliek száma ebben az országban 17 millióra rúg és ennek a csoportnak gyakrabban és hosszabb időre van szüksége kórházi ellátásra, mint a fiataloknak, bár jóval alacsonyabb a jövedelmük és orvosi kezelésük többe kerül.

Kennedy elnök és kabinetje törvényjavaslatot terjesztettek be: a King-Anderson Bill-t (H.R. 4222), amely a munkabérekre és más keresetekre csekély adót vetne ki a kórházi gondozás fedezésére. Felemelnék a Social Security adó százalékát ugyanis !4 százalékkal (úgy a munkás, mint a vállalkozó részére). Az aránylagos többlet tehát minimális, mert a mai ráta 31%, az uj ráta 3 3/8%. Az emelés nem jelentene többet, mint évi 15 dollárt a legtöbbet keresőknél. Az emelés nőtleneknél nem több, mint az eddig fizetett ádók másfél százaléka.

A befolyó jövedelem fedezné a 65 éven felüliek kórházi és betegápolási költségeinek a legnagyobbrészét. Nem fizetné az orvosi tiszteletdijakat és a kórházon kivül használt orvosságokat sem. A javaslat ellenzőinek az ellenvetése, hogy az az orvosi hivatást “szocializálni”, teljesen alaptalan.

A bérekből levont adó rendszer ismeretes már az amerikai közönség előtt. A Social Security járadékokat is igy fizetik s ebből fedezik a nyugdijakat sokmillió polgártársunk javára. Mikor a Társadalombiztosító Törvényt bevezették, ennek is heves ellenzői akadtak. A jelenlegi ellenzéket az Amerikai Orvos Egyesület vezérli, egy magántársaság, amely az amerikai orvosok túlnyomó többségéből áll. A Társaság vezetői azt követelik, hogy a kórházi ellátásért mindenki maga (vagy a családja) legyen felelős; a teljesen vagyontalan és jövedelem nélküliekét fizesse csak a közösség, az állam vagy végsőfokon a szövetségi kormány. A kórházi ellátást tehát csak végszükség esetén fedezzék közpénzekből.

Itt ütköznek össze az ellentétek. Vájjon nem helyesebb-e, — kérdezi az amerikai közönség nagyobbrésze, — ha kényszerű takarékosság utján egy életen át alapot létesítenünk az öreg korban felmerülő kórházi költségekre, mint megfosztani az öregeket összekuporgatott kis tőkéjüktől vagy — ami még rosszabb — lealázó alamizsnára szorítani őket. Az Elnöknek az a véleménye, hogy a nemzetnek erkölcsi kötelessége a munkában kiöregedettekről való gondoskodás, mig az American Medical Association a “szabad vállalkozás” kétesértékü jelszavát az orvosi hivatásra is ki akarja terjeszteni.

Az Elnök minden eszközt igénybe vesz a törvényjavaslat mgszavazfatására, az Orv'osegyesület pedig annak megbuktatására. A Kongresszus van hivatva a döntésre és a szavazók véleménye nagyon is befolyásolhatja a törvényhozók véleményét. Mindenki közölje tehát kerületi képviselőivel és szenátoraival, hogy mi a kívánsága. American Council