William Penn, 1961 (44. évfolyam, 3-16. szám)
1961-07-05 / 7. szám
8-IK OLDAL 1961. julius 5. William Penn ERŐS VÁRUNK Irta: SZABÓ Hetvenöt év hosszú idő, különösen a fiatalok széniében, de kevésbbé hosszú azok számára, akik már megérték ezt a kort, életük alkonyát. Gyémánt jubileumunk alkalmával, mi, akik a William Penn Fraternális Egyesület gárdájához tartozunk, elmerengünk a múlt eseményein. Három emberöltőre visszatekintve, menynyi emberünk, mennyi tagtársunk vonul el lelki szemeink előtt, akik mind egy akarattal törekedtek arra, hogy intézményünk minél többet nyomjon a latban. Erőfeszítéseiket gazdag jutalom koronázta: Egyesületünk az emberiség javát szolgáló, hatalmas szervezetté fejlődött. Ez a mi fraternális segélyző egyesületünk kibirta az idő vasfogának rombolását és mindenkor képes volt arra, hogy sokezernyi segítségre szoruló felé kitárja védő karjait. A múltakba fordulva, legmélyebb hálánkkal és kegyeletünkkel őskorunkba pillantsunk bele, álljunk meg lehajtott fővel annak a 13 szénbányásznak emléke előtt, akik Hazleton, Pennsylvaniában Egyesületünket létrehozták. Az ő kezdeményezésük, az ő eredményeik ihlettek meg bennünket, késői utódokat is, hogy az ő dicső teljesítményüket, legalább részben, mi is elérhessük. Múltúnk néha sivár volt, néha küzdelmes, olykor simán ment minden, de bátran elmondhatjuk, hogy mindig dicső maradt, mert az a mü, melyet alapitóink felépítettek, ma is a miénk és sziklaszilárd, akár a Gibraltár! JÁNOS ellenőr De búcsúzzunk el a dicső múlttól és forduljunk a jövő felé, mert a mi feladatunk az, hogy folytassuk a mi naggyá vált Egyesületünk előretörését. Nem lehet, — nem szabad abban a hitben ringatóznunk, hogy a munka befejezést nyert. Csak most kezdődik igazán! Amit őseink ránkhagytak, azt fényben, dicsőségben meggyarapitva kell utódainkra átruháznunk. Az a célunk, hogy a mi William Penn Fraternális Egyesületünk ezentúl is a hit, remény és szeretet izzó fáklyájaként ragyogjon táborunk tízezrei előtt. Jelenleg a huszonkettedik helyet foglaljuk el kb. 180 fraternális segélyző és biztósitó intézmény sorában. Igyekezzünk ezt az irigylésreméltó helyzetet még jobbal felcserélni! Igyekezzünk vagyonúnkat, mely csaknem 29 millióra növekedett, még nagyobbra növelni! Sarkantyuzzuk meg erőfeszítésünk paripáit, hogy a mostani, kb. 85,000-nyi taglétszám és a kb. $87 milliónyi érvényben levő biztosítás is jelentékenyen megszaporodjék. Évi jövedelmünk meghaladja a 3Y2 millió dollárt és a tagjainknak évenkint kiutalt több mint 2 V2 millió dollárnyi segélyösszeget a jövőben meg kell toldanunk, mert erős elhatározásunk a térhódítás és a haladás. A William Penn Fraternális Egyesület a mi erős várunk és mindazoknak, akik védelmet és biztonságot keresnek. ^Folytatjuk munkánkat népünk szükségleteinek kielégítése érdekében és idők múltával egyre nagyobb lesz gyülekezetünk. Tagjaink a jövőben is egy rendithetetlen, egészséges alapokon nyugvó és emberséges célokat követő fraternális segélyző egyesület alkotásainak gyümölcséit fogják élvezni. Fogadják szerencsekivánata-A William Penn Fraternális Egyesület, amely három országos egyesület: a Verhovay Segély Egylet, a Rákóczi Segélyző Egyesület és a Munkás Betegsegélyző Szövetség tagjait foglalja magában, most ünnepli alapításának 75 éves évfordulóját. Tekintettel arra, hogy a Munkás Betegsegélyző Szövetségnek huszonnégy évig vol'tam központi elnöke, a gyémánt] ubileum alkalmával Elnökünk szives felszólítására, a Szövetség hajdani történetéről óhajtok megemlékezni. A Szövetség 1907-ben alakult meg. Tagjai akkoriban nagyrészt az úgynevezett szervezett ipari munkások köréből kerültek ki. A központ székhelye Newark, N.J. volt. Már 1908-ban olyan kérdések merültek fel, hogy rendkívüli nagygyűlést kellett összehívnunk. Ez olyan határozatot hozott, amely a Szövetség továbbfejlődését biztosította. A gyűlés ugyanis elhatározta, hogy a központot az ország egy olyan városába kell áthelyezni, ahol nagyszámban élnek ipari munkások. Választása East- Pittsburghra esett, ahol a 15. osztály igen élénk munkát fejimat, kedves Tagtársaim! önök tették lehetségessé, hogy 75-ik évfordulónkat ünnepeljük ebben az évben. Fáradozásaik gazdag jutalomban részesültek. Az önök William Penn jövője valóban csak gyarapodást és sikert Ígér. tett ki a nagyszámban ott lakó magyar ipari munkásság körében. A Nagygyűlés tehát a 15. osztályt tette meg központnak. Mi hozzá is fogtunk a munkához és rövidesen szépen kezdtünk szaporodni, de a siker ellenére is be kellett látnunk, hogy meg kell kísérelnünk a tagszerzést a vidéki bányatelepeken is. Kezdtünk oda kijárni, — nehéz munka volt, de megvolt az eredménye. Bányásztagjaink megkedvelték a Szövetséget és egymás után megalakultak a bányász-osztályok. 1929-ben már majdnem 10,000 tagunk volt. Abban az évben azonban a törvény bennünket is arra kényszeritett, hogy a kivetéses rendszerről térjünk át a rátarendszerre, mint a többi egylet. Ezt sokan nem helyeselték és kezdtek kimaradozni, Ehhez a válsághoz hozzájárult még az is, hogy ugyanakkor: az 1929- 30 években állott be a tömeges munkanélküliség. Munkanélküli tagjaink nem tudták tagdíjaikat fizetni. Mi segítettük őket amig lehetett, de tagveszteségünk igy is tetemes volt. Amikor a helyzet javulni kezdett, minden egylet újra hozzáfogott a tagszerzéshez. Jól fizetett szervezőket tartottak, amit mi nem engedhettünk meg magunknak és igy 1944-ben már csak 5000 tagunk volt. Ekkor a Nagygyűlés megbízta az Intéző Bizottságot, hogy ha egy év múlva nem lesz meg a kellő tagszaporulat, lépjen érintkezésbe egy nagyobb egyesülettel, amelyhez csatlakozhatnánk addig, amig jó anyagi helyzetben vagyunk és mindenki szívesen fogad bennünket. A Verhovay Segély Egylethez fordultunk és rövid tárgyalás után megállapodtunk a feltételekben. Ezeket a tagság referendum szavazat utján elfogadta és a Munkás Betegsegélyző Szövetség 1947. junius havában, negyvenéves becsületes munkálkodás után, a Verhovay Segély Egylethez csatlakozott, csaknem ötezer tagjával, megkövetelt teljes tartalékával és vagyonával. Azóta egyetértésben működnek tagjai a William Penn Fraternális Egyesület keretében a Verhavay és Rákóczi tagokkal együtt. Sok szerencsét és sokezer uj tagot kíván a jövőben A DICSŐSÉGES MÚLT ÉS REMÉNYTELJES JÖVŐ . . . Elöl Magyary Ferenc igazgató és neje, tőlük balra; Vasas József a volt Rákóczi Segély Egylet központi titkára és neje, mellettük Bandré Ferenc és neje ülnek. Hátul Egyesületünk főtitkára Stelkovics J. Albert és neje, mellettük Egyesületünk örökös diszelnöke Bencze János és az asztali áldást mondó Ft. Dizmachek Ferenc romai katholikus plébános látható. A volt Munkás Betegsegélyző Szövetség rövid története Irta: GROSS HENRY, a volt Munkás Betegsegélyző Szövetség főelnöke, a 34. fiók tagja
