William Penn, 1961 (44. évfolyam, 3-16. szám)
1961-03-15 / 3. szám
4-IK OLDAL 1961 március 15. William Penn Official Organ of the William Penn Fraternal Association OFFICE OF PUBLICATION RAPID PRINTING COMPANY 7907 West Jefferson Ave. Detroit 17, Michigan PUBLISHED MONTHLY BY THE William Penn Fraternal Association Managing Editor: JULIUS MACKER Editor’s Office: 436-442 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 19, PA. Telephone: COurt 1-3454 or 1-3455 All articles and changes of address should be sent to the WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION 436-442 Fourth Avenue, Pittsburgh 19, Pa. SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada ........................................... $1.00 a year Foreign Countries .......................................................... $1.50 a year Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. Husvét - A szenvedés megdicsőülése “Fájdalom — a boldogságnak egyik alkatrésze” — Arany Jánosnak ez az életbölcseleti megállapítása valóságszerü Krisztus Urunk Kálvária-járásával, kereszthalálával és föltámadásának dicsőségével kapcsolatban. Amennyire áhitják az emberek az ünnepeltetést, a dicsőséget és boldogságot, annyira borzadnak és irtóznak a szenvedéstől. “A szenvedéshez nagyobb bátorság kell, mint a meghaláshoz,” mondotta Napoleon. A fájdalmat és szenvedést rejtélynek mondják. Akárhány bölcs és tudós foglalkozott velük, rejtélyüket nem oldotta meg. Egyetlen kivétel a világ Megváltója, ő sem annyira szavakkal, mint inkább életével és kereszthalálával. Magasztos példája szerint legyen a szenvedés testi, vagy lelki természetű fájdalom, küldje azt reánk Isten, vagy érjen embertársaink részéről: mindenkor a javunkra szolgál: elvon a világtól, befelé és fölfelé irányitja tekintetünket. Istenre utal. Minthogy azonban csupa szenvedésben az élet túlságosan megnehezülne és tőle könnyen kishitüvé vállhatnánk, a jóságos mennyei Atya e keserű orvosságot cukorban nyújtja: szent Fiát állítja elénk, amint a legborzalmasabb szenvedések között keresztjét a Golgota hegyére cepeli és ott minden hősnél hősiesebben a kinok kínja közt meghal valamennyiünkért. Harmadnap azonban dicsőségesen föltámad ujjongó örök boldogságára mindazoknak, akik hisznek ő benne. Husvét szent ünnepén könyörögjük ki azt a nagy kegyelmet, hogy szenvedéseinket mindenkor hitünk szemszögén keresztül nézzük, értékeljük és Krisztus Urunk szándéka szerint viselhessük. Ez a húsvéti jókívánságunk minden magyar testvérünknek szerte a széles nagy világon. HIVATALOS TUDÓSÍTÁS Igazgatóságunk meghagyása folytán tudomására adom fiókjaink tisztviselőinek és összes tagtársaimnak, hogy a KÖVETKEZŐ IGAZGATÓSÁGI GYŰLÉS 1961. ÁPRILIS HÓ 17-ÉVEL KEZDŐDŐ HÉTEN LESZ MEGTARTVA. Kérem azokat, akik bármiféle ügyben Igazgatóságunkhoz óhajtanak fordulni, hogy e szándékukat írásban, legkésőbb április hó 10-ig, a központi titkárnak jelentsék be. Leveleket az alsó bal sarokban kérjük megjegyezni, hogy az “IGAZGATÓSÁGI GYŰLÉS” elé utalandók. A határidőt pontosan betartani kérem, mert április 10- ike után érkezett ügyek nem vehetők figyelembe, tárgyalva nem lehetnek s igy csak félév elteltével foglalkozhatik velük az Igazgatóság. MACKER GYULA, elnök 1848 CSODÁLATOS MÁRCIUSA Az 1848 márciusi napok örökké emlékezetesek maradnak a történelemben, mert eseményei Európa szerte alapjaiban megrendítették a régi rendszert. 1848 februárjában robbant ki a párisi forradalom. Az eszme nem ismert korlátot. Március 13-án Bécsben tört ki forradalom és ennek gyújtó szikrája Kossuth Lajosnak a pozsonyi országgyűlésen március 3-án elmondott beszéde volt, amelyet azonnal lefordítottak német nyelvre, átvitték a közeli Bécsbe, ahol a népre megrázó nagy hatással volt, olyannyira, hogy Kossuthot a bécsiek felszabadítójukként magasztalták. A párisi és a bécsi forradalom hire gyorsan eljutott Pestre és nyomában a márciusi ifjúság megcsinálta március 15-ét a magyar fővárosban. Ez a nap az egész világ történetében páratlanul áll a tekintetben, hogy forradalom volt, de — vér nélkül. Győzelmi diadala a szabadság, testvériség és egyenlőség eszméinek. A talaj hozzá elő volt készítve. Derék hazafiak már jó ideje tanácskoztak, gyűléseket tartottak. Ezek eredményeként tizenkét pontba foglalták, hogy mit kíván a magyar nemzet. A tanácskozások közben hire jött, hogy március 13-án a magyarság gyűlölt ellensége: Metternich kancellár Bécsben megbukott. Ez a hir lángra lobbantotta a magyar ifjúság érzéseit. Petőfi megírta a “Talpra Magyart”, ezt a halhatatlan nemzeti dalt, amelynek gyújtó hatása március 15-én lázba hozta a tömeget, amikor Petőfi a pesti egyetem előtt elszavalta. Utána Jókai felolvasta a 12 pontba foglalt nemzeti követelményt. Ekkor á már ezrekre fölszaporodott tömeg a közelben levő Länderer és Heckenast nyomda elé vonult. Petőfi, Jókai, Vasváry és Vidacs bementek a nyomdába, a nép nevében lefoglalták az egyik nyomda-gépet és egy óra múlva a 12 pontot, és a “Talpra Magyart” kinyomtatva ezrével osztogatták mint a szabad sajtó legelső termékeit, amelyeket a cenzúra előzetes engedélye nélkül nyomtak ki. A sajtó szabadságának kivívása történelmi jelentőségű esemény volt. Ezzel azonban a fellelkesült ifjúság most már nem érte be, hanem a sikeren felbátorodva: “Ki kell szabadítani Tancsicsot!” kiáltások hangzottak mindenfelől. Erre Petőfi vezetésével átvonultak Budára a Helytartósághoz, amely szabadon bocsátotta Táncsics Mihály munkásirőt. Egyidejűleg a katonaság parancsot kapott, hogy az ifjúság mozgalmába ne avatkozzék bele. Ezer meg ezer ember ujjongó örömkiáltása kisérte Táncsics börtönének megnyitását. Ebben a nép a saját felszabadulásának jelképét látta. Délután az ifjúság a Nemzeti Muzeum előtt gyűlt össze s onnan Petőfi vezetésével a Városházára vonult. Pest város polgármestere: Rottenbiller Lipót és vele együtt a városi hatóságok hivatalosan magukévá tették az ifjúság és a nép mozgalmát. Ugyanígy járt el Nyáry Pál, Pest vármegye alispánja is és vele együtt számos közéleti egyéniség. Pest lakossága örömmámorban úszott. A boltokat bezárták. A nép óriási tömegekben az utcákon hullámzott. A házak ablakaiból asszonyok és leányok színes kendőket lobogtattak lelkesen ünnepelve az ifjúságot. Este a fővárost díszesen kivilágították. A Nemzeti Színházban Katona József remekművét, a “Bánk Bán”-t adták elő, amelyet addig a cenzúra tilalma száműzött a magyar színpadról. 1848 március 15-ének történelmi jelentőségét Jókai a következőképen határozta meg: “Ettől a naptól számítja a magyar nép újjászületését. Ezen a napon hullottak le a bilincsek a jobbágyok kezéről. Ezen a napon lett szabaddá a föld és a szellem.” Március 16-án az uralkodó elfogadta a nemzet kívánságait tartalmazó 12 pontot, közte az első felelős minisztériumot, amely március 23-án megalakult a legkiválóbb államférfiakból. Batthyány Lajos gróf lett az elnöke, Kossuth Lajos a pénzügyminisztere, Deák Ferenc az igazságügyminisztere és Széchenyi István gróf a közlekedésügyi minisztere. Országszerte nagy volt az általános öröm, de akik a vívmányokat kiküzdötték, azok lelke tele volt kétséggel és aggódással. Ismerték a bécsi kamarillát. Nem bíztak benne. Nekik lett igazuk. Mihelyt a forradalmak szele elült, a kamarilla mindent megpróbált, hogy visszavonja, amit 1848 márciusában megadott. Ez ellen mint egy test, egy lélek az egész ország fölkelt, hogy a hazát, jogait és szabadságát megvédelmezze. Szabadságharcával, a magyar hősi elszántság az egész világ bámulatát és tiszteletét vívta ki magának. Magyarországi rokonok keresik Verbosey Lajost és családját, akik leg'utolsó ismert címe: 393 Grand Avénue, Astoria, L. I., N. Y. volt. Évekkel ezelőtt drugstore-juk volt. Aki tud róluk, szíveskedjék közölni elmeiket: Parlaghy V. József, 93-24 Queens Blvd. Apt. 6/S Rego Park, 74 New York, lakossal. Telephon: TW 6-1298.
