William Penn, 1958 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1958-09-03 / 9. szám
Az egyesült VERHOVAYAK LAPJA és RÁKÓCZI SZEMLE AZ ÚJVILÁG MAGYARSÁGÁNAK LEGNAGYOBB PELDÁNYSZÁMBAN MEGJELENŐ LAPJA Vol. XLI. 1958 SZEPTEMBER 3. 51 NUMBER 9. MEGSZÍVLELENDŐ tanácsok KÖTVÉNYTULAJDONOSOK RÉSZÉRE A legtöbb kötvénytulajdonos megvásárolja kötvényét, fizeti a havidijakaJt, de egyébként nem sokat törődik biztositásával. Nem gondolja meg, hogy ebből a nemtörődömségből sok baj származhatik. Tudva ezt a következő öt tanácsot adjuk a kötvénytulajdonosoknak: 1. Legyen a kötvénynek állandó, biztos helye, ahol azt a kötvénytulajdonos tartja. A megvásárolt kötvény a legtöbb kötvénytulajdonosnál a megvétel után egy darabig asztalokon, szekrényekben hányódik, aszerint, amint a nagytakarításnál útban van és a lelkesen takarító háziasszony nem dugja be valami fiókba, amely épen kéznél van. Mikor újra a kezünkbe akad véletlenül, egy olyan fiókba kerül, ahol más fontos iratokkal, számlákkal, papírdarabokkal vegyes társaságban megfér. A fiók lassan megtelik és ki kell selejtezni. A kötvény külső képe már gyűrött és selejtezés közben igen könnyen a papírkosárba kerül. Kidobják és azok közé a papirosok közé kerül, amelyekkel begyújtják a nagy kemencét a disznótor alkalmával. A szekrények fiókjai szép tiszták, a jó háziasszony rendet tart, de a szegény kötvény sorsa senkinek sem jut eszébe." A nagytakarítás mellett van még egy sokkal veszedelmesebb esemény, amely minden értékpapír vesztét szokta okozni: a költözködés. A családnak már kicsi a helye a régi lakásban, a gyerekek szaporodnak, nőnek. A jólkereső férfi élét pár ja már szűknek látja a régi lakást, szép uj házat építtet. Oda kell beköltözni az ősszel. Ki törődne ilyenkor egy egyszerű kötvény hollétével. Átkerül az uj házba a többi holmival együtt. A nagy felfordulásban vagy a “házmelegités” örömei között ilyen apró dolgokkal ugyan ki törődik? De jön a baj, meghal a házigazda, el kell tisztességgel temetni és az özvegynek és árváknak is szükségük van pénzre. Ott a kötvény hál’ Istennek! Ott . . . ott ... de hol? Pedig milyen nagy szükség volna rá hamarosan. Ne mulasszuk el tehát, hogy a kötvényt kezdettől fogva ugyanazon biztos, lehetőleg tűzbiztos helyen tartsuk a polgárlevéllel és' egyéb fontos okiratokkal együtt, hogy mikor szüskégiink van rá, rögtön kéznél legyen. Ezt a helyet a család tagjainak is tudniok kell. Igen alkalmasak erre az aszbeszt bélésű acélládikók. 2. Olvassuk el azt, ami a kötvényen akár Írva, akár nyomtatva áll. Meg kell nézni, hogy értjük-e pontosan mindazt, amit a kötvény szövege tartalmaz. Ha valamilyen kikötést nem értünk, legjobb, ha mmdjárt megkérdezzük akár a fiók ügykezelőjétől, akár a központi hivataltól. Azt is jó meggondolni, hogy a vásárlás óta előnyösebb biztosítási módozatok is keletkeztek és jó volna a meglévő kötvény mellé egy további William Penn biztosítást kivenni. Minden ilyen kérdésben a fiók irodája vagy a központi iroda díjtalanul áll rendelkezésre. 3. Fontos, hogy minden címváltozást rögtön bejelentsünk. Sok a baj a költözködéssel. Mint mondják, a költözködés fél leégés. A költözködés után mindenki fáradt és már semmivel sem törődik. Arra nem is gondolnak a nagy felfordulásban, hogy leveleik ezután is a régi címre mennek és ha nem törődik az illető az uj cim bejelentésével, a levelei, a fontosak is elkallódnak. A biztosítottnak lejár az “endowment”je (az eléréses biztosítása), vagy hirtelen megbetegszik, kötvénykölcsön sürgősen kellene, de a kötvényt be kell küldeni és a csekket csak a helyes' címen lehet kézbesíteni. Ezért címváltozáskor rögtön ir j uk meg Egyesületünknek a helyes, pontos uj címet, hogy lejárati és egyéb bejelentések, csekkek kézbesítésénél, semmi fennakadás se történjék. Mert még ha meg is találnák a címet az Egyesület levelei között, akkor is késedelmet szenvedhet az elintézés. 4. Olykor-olykor tanácsos a családdal és hozzátartozókkal a biztosítást megbeszélni. Az élet csupa változás. Amit ma jónak tartunk, az tiz év (Folytatás a 2. oldalon.) KÖSZÖNTJÜK AZ Alapszabályunk rendelkezésének megfelelően, Egyesületünk igazgatósága minden esztendőben két rendes gyűlést tart. Tavasszal és ősszel jön össze rendes gyűlésre igazgatóságunk, hogy a nagygyűlés bizalmának eleget téve, mint testületünk konvenciók közötti legfelsőbb kormányzószerve, a reábizottaknak eleget tegyen. Ebben az esztendőben, második félévi igazgatósági gyűlésünket 1958. szeptember 8-i. hétfői kezdettel tartjuk meg Pittsburghban, Egyesületünk székhelyén. Három teljes esztendő mult el a legutolsó, történelmi jelentőségű konvenciónk óta s egy esztendő választ el csupán a jövő év szeptemberében esedékes nagygyűlésünktől. Három esztendeje annak, hogy a Rákóczi és Verhovay egymásra talált s azóta teljesen egybeforrva, közös akarattal, testvéri megértéssel halad a fejlődés utján. Hiszünk abban, hogy ma már mind azok, akik e&inte nem jó szívvel nézték, sőt nyíltan vagy titkon ellenezték az egyesülés gondolatát, belátják, hogy ez a lépés történelmi s z ü k s é gszerüség volt. Egy esztendő választ el bennünket a ránkkövetkező konvenciótól, amikor majd négy esztendős működésűnket, eredményeinket kérik számon tőlünk azok, akiket a tagság bizalma a nagygyülési képviselőséggel tisztelt meg. Igazán nehéz elhinni, hogy három esztendő múlt el már a legutolsó nagygyűlésünk óta. Három olyan esztendő, melynek minden napja, minden órája azt jelentette számunkra, hogy munkánkkal, teljesítményeinkkel bizonyítékát kell szolgáltatnunk annak, hogy hivatásunk magaslatára emelkedve, hűen kitartva a több mint hét évtizedes testvérsegitő múltúnk mellett méltók vagyunk a belénk helyezett bizalomra. A reánk ruházott feladat nem volt egyszerű, nem .volt könnyű. Az egy cél felé haladó, de teljesen külön ösvényeken járó elgondolások, tervek megvalósítását kellett közös nevezőre hoznunk. Megértésre, tapintatra, testvéries jóakaratra volt szükség, hogy feladatunkat megvalósítsuk anélkül, hogy az emberi gyöngeségből folyó érzé-IGAZGATÓSÁGOT! kenység, önzés — sokszor duzzadó — gátait áthidaljuk s tegyük ezt minden zökkenő, minden fennakadás nélkül. Joggal kérdezhetjük, mi volt a titka annak, hogy ezt sikerült megvalósítanunk? A válasz egyszerű, a legutolsó Rákóczi és Verhovay nagygyűlések olyan embereket állítottak a kormánykerék mellé, akik sáivvel-lélekkel hittek abban, hogy megértéssel, közös akarattal a mai éles biztosítási verseny szükségeinek helyes kielégítésével feltétlenül lehet eredményeket elérnünk. Igazgatóságunk tagjai hivatásuk magaslatán állnak, minden egyes alkalommal bizonyságát szolgáltatják annak, hogy tisztségüket nem tekintik csupán címnek, hanem átérezve annak fontosságát, minden egyes intézkedésükben, határozatukban megtalálják az arany középutját annak, hogy miként lehet a tagság és az Egyesület legjobb érdekeit összhangba hozva a fejlődés céljait szolgálni. Feladatuk nem könnyű, gyakran jogosulatlan kritikának, hántásnak vannak kitéve. Ezek az emberi gyöngeségből folyó következmények, nem befolyásolják őket. Haladnak mindig az egyenes utón annak tudatában, hogy az elért eredmények mindennél ékesebb bizonysággal szolgálnak. Letagadhatatlan tény, hogy minden intézménynél, üzleti vállalkozásnál nagyon sok függ attól, hogy kiknek vezetésével folyik a munka. A siker egyik titka az, hogy a vállalkozás élére olyan emberek kerüljenek, akiket a közbizalom azért állít a kormánykerék mellé mert úgy véli, hogy ezt munkálkodásukkal nemcsak kiérdemelték ,hanem gyakorlati tapasztalataik alapján értenek is ahhoz. Igazán szerencsésnek mondhatjuk Egyesületünket, hogy olyan emberek töltik be az igazgatói tisztet, akiket megfélemlíteni, befolyásolni nem lehet s akiket csupán egyetlen szempont vezet: a biztosítási kötvények, az Alapszabály előírásait mindig figyelembe véve, a tagság érdekeit szolgálni úgy, hogy annak az Egyesület csakis hasznát lássa. A napokban kezdődő igazgatósági gyűlésünk elsősorban meghallgatja a tisztviselők je(Folytatás a 2-ik oldalon)
