William Penn, 1958 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1958-09-03 / 9. szám

Az egyesült VERHOVAYAK LAPJA és RÁKÓCZI SZEMLE AZ ÚJVILÁG MAGYARSÁGÁNAK LEGNAGYOBB PELDÁNYSZÁMBAN MEGJELENŐ LAPJA Vol. XLI. 1958 SZEPTEMBER 3. 51 NUMBER 9. MEGSZÍVLELENDŐ tanácsok KÖTVÉNYTULAJDONOSOK RÉSZÉRE A legtöbb kötvénytulajdonos megvásárolja kötvényét, fizeti a havidijakaJt, de egyébként nem sokat törődik biztositásá­­val. Nem gondolja meg, hogy ebből a nemtörődömségből sok baj származhatik. Tudva ezt a következő öt tanácsot adjuk a kötvénytulajdonosoknak: 1. Legyen a kötvénynek ál­landó, biztos helye, ahol azt a kötvénytulajdonos tartja. A megvásárolt kötvény a leg­több kötvénytulajdonosnál a megvétel után egy darabig asztalokon, szekrényekben há­nyódik, aszerint, amint a nagy­takarításnál útban van és a lel­kesen takarító háziasszony nem dugja be valami fiókba, amely épen kéznél van. Mikor újra a kezünkbe akad véletle­nül, egy olyan fiókba kerül, ahol más fontos iratokkal, számlákkal, papírdarabokkal vegyes társaságban megfér. A fiók lassan megtelik és ki kell selejtezni. A kötvény külső ké­pe már gyűrött és selejtezés közben igen könnyen a papír­kosárba kerül. Kidobják és azok közé a papirosok közé ke­rül, amelyekkel begyújtják a nagy kemencét a disznótor al­kalmával. A szekrények fiókjai szép tiszták, a jó háziasszony rendet tart, de a szegény köt­vény sorsa senkinek sem jut eszébe." A nagytakarítás mellett van még egy sokkal veszedelmesebb esemény, amely minden érték­papír vesztét szokta okozni: a költözködés. A családnak már kicsi a helye a régi lakásban, a gyerekek szaporodnak, nőnek. A jólkereső férfi élét pár ja már szűknek látja a régi lakást, szép uj házat építtet. Oda kell beköltözni az ősszel. Ki törődne ilyenkor egy egyszerű kötvény hollétével. Átkerül az uj házba a többi holmival együtt. A nagy felfordulásban vagy a “házme­­legités” örömei között ilyen ap­ró dolgokkal ugyan ki törődik? De jön a baj, meghal a házigaz­da, el kell tisztességgel temetni és az özvegynek és árváknak is szükségük van pénzre. Ott a kötvény hál’ Istennek! Ott . . . ott ... de hol? Pedig milyen nagy szükség volna rá hama­rosan. Ne mulasszuk el tehát, hogy a kötvényt kezdettől fogva ugyanazon biztos, lehetőleg tűzbiztos helyen tartsuk a pol­gárlevéllel és' egyéb fontos ok­iratokkal együtt, hogy mikor szüskégiink van rá, rögtön kéz­nél legyen. Ezt a helyet a csa­lád tagjainak is tudniok kell. Igen alkalmasak erre az asz­­beszt bélésű acélládikók. 2. Olvassuk el azt, ami a köt­vényen akár Írva, akár nyom­tatva áll. Meg kell nézni, hogy értjük-e pontosan mindazt, amit a köt­vény szövege tartalmaz. Ha va­lamilyen kikötést nem értünk, legjobb, ha mmdjárt megkér­dezzük akár a fiók ügykezelőjé­től, akár a központi hivataltól. Azt is jó meggondolni, hogy a vásárlás óta előnyösebb bizto­sítási módozatok is keletkeztek és jó volna a meglévő kötvény mellé egy további William Penn biztosítást kivenni. Minden ilyen kérdésben a fiók irodája vagy a központi iroda díjtala­nul áll rendelkezésre. 3. Fontos, hogy minden cím­változást rögtön bejelentsünk. Sok a baj a költözködéssel. Mint mondják, a költözködés fél leégés. A költözködés után mindenki fáradt és már sem­mivel sem törődik. Arra nem is gondolnak a nagy felfordulás­ban, hogy leveleik ezután is a régi címre mennek és ha nem törődik az illető az uj cim be­jelentésével, a levelei, a fonto­sak is elkallódnak. A biztosí­tottnak lejár az “endowment”­­je (az eléréses biztosítása), vagy hirtelen megbetegszik, kötvénykölcsön sürgősen kelle­ne, de a kötvényt be kell külde­ni és a csekket csak a helyes' címen lehet kézbesíteni. Ezért címváltozáskor rögtön ir j uk meg Egyesületünknek a helyes, pontos uj címet, hogy lejárati és egyéb bejelentések, csekkek kézbesítésénél, semmi fennaka­dás se történjék. Mert még ha meg is találnák a címet az Egyesület levelei között, akkor is késedelmet szenvedhet az el­intézés. 4. Olykor-olykor tanácsos a családdal és hozzátartozókkal a biztosítást megbeszélni. Az élet csupa változás. Amit ma jónak tartunk, az tiz év (Folytatás a 2. oldalon.) KÖSZÖNTJÜK AZ Alapszabályunk rendelkezé­sének megfelelően, Egyesüle­tünk igazgatósága minden esz­tendőben két rendes gyűlést tart. Tavasszal és ősszel jön össze rendes gyűlésre igazgató­ságunk, hogy a nagygyűlés bi­zalmának eleget téve, mint tes­tületünk konvenciók közötti legfelsőbb kormányzószerve, a reábizottaknak eleget tegyen. Ebben az esztendőben, máso­dik félévi igazgatósági gyűlé­sünket 1958. szeptember 8-i. hétfői kezdettel tartjuk meg Pittsburghban, Egyesületünk székhelyén. Három teljes esz­tendő mult el a legutolsó, tör­ténelmi jelentőségű konvenci­ónk óta s egy esztendő választ el csupán a jövő év szeptembe­rében esedékes nagygyűlésünk­től. Három esztendeje annak, hogy a Rákóczi és Verhovay egymásra talált s azóta telje­sen egybeforrva, közös akarat­tal, testvéri megértéssel halad a fejlődés utján. Hiszünk ab­ban, hogy ma már mind azok, akik e&inte nem jó szívvel néz­ték, sőt nyíltan vagy titkon el­lenezték az egyesülés gondola­tát, belátják, hogy ez a lépés történelmi s z ü k s é gszerüség volt. Egy esztendő választ el ben­nünket a ránkkövetkező kon­venciótól, amikor majd négy esztendős működésűnket, ered­ményeinket kérik számon tő­lünk azok, akiket a tagság bi­zalma a nagygyülési képvise­lőséggel tisztelt meg. Igazán nehéz elhinni, hogy három esztendő múlt el már a legutolsó nagygyűlésünk óta. Három olyan esztendő, mely­nek minden napja, minden órája azt jelentette számunk­ra, hogy munkánkkal, teljesít­ményeinkkel bizonyítékát kell szolgáltatnunk annak, hogy hi­vatásunk magaslatára emel­kedve, hűen kitartva a több mint hét évtizedes testvérsegitő múltúnk mellett méltók va­gyunk a belénk helyezett biza­lomra. A reánk ruházott feladat nem volt egyszerű, nem .volt könnyű. Az egy cél felé haladó, de teljesen külön ösvényeken járó elgondolások, tervek meg­valósítását kellett közös neve­zőre hoznunk. Megértésre, ta­pintatra, testvéries jóakaratra volt szükség, hogy feladatunkat megvalósítsuk anélkül, hogy az emberi gyöngeségből folyó érzé-IGAZGATÓSÁGOT! kenység, önzés — sokszor duz­zadó — gátait áthidaljuk s te­gyük ezt minden zökkenő, min­den fennakadás nélkül. Joggal kérdezhetjük, mi volt a titka annak, hogy ezt sike­rült megvalósítanunk? A vá­lasz egyszerű, a legutolsó Rá­kóczi és Verhovay nagygyűlé­sek olyan embereket állítottak a kormánykerék mellé, akik sáivvel-lélekkel hittek abban, hogy megértéssel, közös aka­rattal a mai éles biztosítási ver­seny szükségeinek helyes kielé­gítésével feltétlenül lehet ered­ményeket elérnünk. Igazgatóságunk tagjai hiva­tásuk magaslatán állnak, min­den egyes alkalommal bizony­ságát szolgáltatják annak, hogy tisztségüket nem tekintik csupán címnek, hanem átérez­ve annak fontosságát, minden egyes intézkedésükben, határo­zatukban megtalálják az arany középutját annak, hogy miként lehet a tagság és az Egyesület legjobb érdekeit összhangba hozva a fejlődés céljait szolgál­ni. Feladatuk nem könnyű, gyakran jogosulatlan kritiká­nak, hántásnak vannak kitéve. Ezek az emberi gyöngeségből folyó következmények, nem be­folyásolják őket. Haladnak mindig az egyenes utón annak tudatában, hogy az elért ered­mények mindennél ékesebb bi­zonysággal szolgálnak. Letagadhatatlan tény, hogy minden intézménynél, üzleti vállalkozásnál nagyon sok függ attól, hogy kiknek vezetésével folyik a munka. A siker egyik titka az, hogy a vállalkozás élére olyan emberek kerülje­nek, akiket a közbizalom azért állít a kormánykerék mellé mert úgy véli, hogy ezt mun­kálkodásukkal nemcsak kiér­demelték ,hanem gyakorlati tapasztalataik alapján értenek is ahhoz. Igazán szerencsésnek mondhatjuk Egyesületünket, hogy olyan emberek töltik be az igazgatói tisztet, akiket meg­félemlíteni, befolyásolni nem lehet s akiket csupán egyetlen szempont vezet: a biztosítási kötvények, az Alapszabály elő­írásait mindig figyelembe véve, a tagság érdekeit szolgálni úgy, hogy annak az Egyesület csak­is hasznát lássa. A napokban kezdődő igazga­tósági gyűlésünk elsősorban meghallgatja a tisztviselők je­(Folytatás a 2-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom