William Penn, 1958 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
2s-IK OLE AI. 1958 január 1. William Penn GAZDASÁGI KILÁTÁSOK AZ 1958. ÉVRE (Folytatás az első oldalról) csúszik vissza, az acéltermelés például a kapacitásnak már csak 73 százaléka. Bár ez a 73 százalék mélypontot jelent az elmúlt három évhez viszonyítva, egyelőre javulás nem igen várható, hacsak az autógyártásban és vételben nem történik valami váratlan drámai fellendülés. A nemzet gazdasági életében az évi uj beíektetések nagy szelepet játszanak. Ezek közül a legfontosabb az ami uj gyárak, utak, gépek és általában a termeléshez szükséges dolgok finanszírozására megy. A gazdasági jövő megjosolásában a várható ilyen befektetések Összege az egyik legfontosabb tényező. A legújabb adatok azt mutatják, hogy a tőkásiteitt befektetések összege, először 1954 óta. 1958-ban 7% -al esik vissza. Magában a gyáriparban a tőkésített befektetés, uj gépekre és épületekre, 16% -al lesz kevesebb, amihez még tudni kell, hogy Amerika összes üzleti befektetéseinek 40% -ált a gyáripar fekteti be. Azt persze nem szabad szem elől tévesztenünk hogy bizonyos iparok, mint például az aluminium, acél- és papíripar, már annyira kiépültek, hogy termelőképességük máris nagyobb a szükségesnél. Ezek az iparok előre felkészültek a 60-as évekre, amikor a lakosságszaporodása miatt, a piac jóval nagyobb lesz. A réziparban majdnem teljesen meg kellett állítani a további 'terjeszkedést, mert az uj gyárak olyan menynyiségeket produkáltak, hogy a halmozott készlet eladhatatlan. Ez az oka annak, hogy a réz évek óta nem volt olvan olcsó, mint ma. . E?,£hnek a kedvezőtlen tényezőknek a hatását azonban enyhíteni fogja egynéhány kedvező kilátás. A tudományos kutatásra például 1958-ban többet fognak költeni. Gyártási eljárásaink a kutatás eredményekepen javulni fognak. Igyekezni fogunk ásványi kincseinknek nagyobb hasznát venni. Több pénzt fektetünk be elektromos aram-fejiesztő iparunkba: hirkozvetito szolgálatainkat bővit-L,. f, a,Z 0la]il3ar ugyancsak terjeszkedni fog, Uj kutak és finomítok formájában. Ha most már összeadjuk a jót a rosszal, akkor a kép körülbelül igy alakul: ‘közgazdaságunk a csúcsról lemenőben >an, a visszaesés aránylap- enyhe és i958 második felébgn * hirtelen javulás várható. Az üzleti elet a közbizalomra épül. A lakosság fele pénzét el kell, hogy költse arra, ami feltétlenül szükséges. A másik felével azonban szabadon rendelkezik és csak akkor költi el, hozza forgalomba, ha a jövőben bizalma van. Ha egyszer meginog bennünk ez a bizalom, akkor viszont el lehetünk készülve a gazdasági összeomlásra. Nem hiszem, hogy jó ideje lett volna egy esemény, ami drámaibb módon tudta volna iölizgatm az amerikai publikum fantáziáját, mint az orosz Sputnik. A tudománynak ez a győzelme igen nagy jelentőségű és fel fogja gyorsítani versenyünket az oroszokkal műszaki és tudományos téren. Most már mindannyian látjuk, hogy mennyire veszedelmes volt lebecsülni az orosz technikai készséget, a hozzáértést és tudást. Ha valami, a Sputnik sikere rá fog bennünket kényszeríteni az alkotó munkára és megduplázza igyekezetünket, hogy mi is eredményt érjünk el ezen a vitális fontosságú téren. Emelni fogja tudósaink és mérnökeink tekintélyét és kihangsúlyozza fontosságukat nemzeti, életünkben. Tudományos kutatásunkat kibővíti és intenzivebbé teszi, ami viszont tovább fogja növelni életnívónkat. Úgy látszik, hogy kettőtől öt évig vagyunk elmaradva az oroszoktól ezen a fontos tudományos téren. Ha utói akarjuk ókét érni — és kell hogy utolérjük — akkor mozgósítani és összpontosítani kell az ország legjobb tudósainak és szervezőinek erejét erre a munkára. Esetleg egy olyan roham programmra lesz szükség mint az atombombáé volt. Mindenekelőtt azonban meg kell szabadulni a bürokráciáitól, ami eddig megkötötte a kezünket, hogy szabadon cselekedhessünk ezen a téren, össze kell fognunk és a látnok szellemével Indulni munkába, mert itt állunk az ür meghódításának küszöbén. Jövőnket vizsgálva, mindig szemelőtt kell tartanunk azt a legfontosabb tényezőt, hogy az egész gazdasági rendszerünk a bővülésre, növekedésre, az expanzióra van épitve. A közgazdasági élet minden eleme, mármint a nép, az energia, a kutatás állandó működésében van és az ebből származó ellenállhatatlan nyomás egyre bőviti gazdasági életünk kereteit és változtatja az amerikai élet arcát. Természetesen, a kormány is egyike ezeknek a bővítő erőknek, főleg azokkal a kifogyhatatlannak látszó összegekkel amit honvédelemre fordit. Valószínűtlen, hogy ez a közeljövőben megváltozzon, sőt, ugylátszik, hogy a honvédelmi kiadások a jövőben emelkedni fognak. Az amerikai nép már ehhez hozzászokott és úgy veszi, hogy ez már az amerikai életnek egy része. Valójában nem is akar ezen változtatni amig a hadi kiadások a jólétet emelik és ebből mindenkinek kijut a maga jussa, A munkaviszonyok alakulása erősen érdekel bennünket, mert ez valamilyen formában mindannyiónk életére befolyással van. A munkanélküliség különféleképpen fogja érintem az egyes iparokat. Jelenleg egész valószínűnek látszik, hogy 1958-ban a munkanélküliség emelkedni fog azokon a vidékeken ahol a hadi és az autóipar zöme van. Az autóiparnak ugyan kellene produkálni 6 millió kocsit az újévben, ami alig kevesebb mint az 1957-es termelés, sőt a várható pénztöbblet és a három éves kocsik esetleges kicserélése egész jó esztendőt ígér, mégis minden attól függ, hogy a fékezhetetlennek ismert Walter Reuther meddig fog menni a bérharc íorszirozásában és igy mi lesz az eredménye a szakszervezet és az autóipar közötti tárgyalásoknak. Azt ugyan ma senkise tudja, hogy Walter Reuther meddig fog menni kívánalmaival, az ellenben majdnem biztos, hogy az autóipar teljes erejével ellenezni fog minden változásit. Ha a kocsikat nem veszik és az autóüzlet reményeit veszti, akkor ennek a következménye menthetetle'mil egy hosszú és sokbakerülő sztrájk lesz, ami megbénítja nemcsak az autóipart hanem az egész gazdasági életet. Walter Reuther munkaügyi eszméi komoly figyelmet érdemelnek, mert például mikor az autógyártás önmiiködősitése mellett áll sikra íöltétien jó utón van és ha sikerül elérnie a rövidebb munkahetet a fizetés csökkentése nélkül, akkor az egész amerikai ipar elé állit egy követendő mintát. Most még arról szeretnék beszélni olvasóinknak, hogy milyen eszközök vannak a kormány kezében, hogy közbelépjen és enyhítse a helyzetet egy hirtelen kitörő gazdasági válság esetén. Az 1933-as MUNKA TÖRVÉNY megszavazása óta a kormány politika állandóan az volt, hogy mindenkinek legyen munkája, tekintet nélkül arra hogy ez mibe kerül és a pénzügyi politika is ennek az elvnek volt alárendelve. A kormánynak jó néhány pénzügyi eszköz van a kezében, hogy a Federal Reserve bankokon keresztül az ország egész gazdasági életére befolyást gyakoroljon: gyorsítsa az üzleti élet menetét, ha erre szükség van, vagy mesterségesen lelassítsa, ha a hirtelen kiterjeszkedés károsnak látszik. A hitel megszorítása és a kamatláb szándékos emelése például annyira megnehezíti az uj vállalkozásokhoz szükséges tőke kölcsönvételét, hogy ez önmagában lefékezi a tulhirtelen növekedést. Pontosan ez az ami az idén, február és augusztus között történt; mesterséges pénzszűkével akadályozta meg a kormány az árak hirtelen emelkedését, ami különben romboló inflációhoz vezetett volna. Természetesen, ha a pénzszűke okozta üzleti összehúzódás nagyfokú munkanélküliséghez vezat, akkor a kormány megfordítja pénzügyi politikáját és a kamatláb leszállításával olcsó pénzzel árasztja el az üzleti életet, ami viszont élénk fellendüléshez vezet. Továbbme.nőleg, munkanélküliségesetén a kormány maga is nagyszabású közmunkákat rendel el, alátámasztva ezzel is- a közgazdaság talpra állását. A kormány intézkedéseinek általában az lenne a célja, hogy segítve a közbizalom hjelyreállitását és igy fölélénkitve a bank kölcsönök forgalmát, uj vért pumpáljon az elgyöngült gazdasági eletbe. Elméletileg ezekben a kormán}'- intézkedésekben elég erű van, hogy megakadályozza a káros kilengéseket és az ország közgazdaságát egyenletes nivón tartsa. Ez azonban még mindig csak theoria, ami bizonyításra vár. A kívánságom azonban az, hogy sohase jöjjön el az 1933-hoz hasonló esztendő, ami a thsoria kipióbálására alkalmas volna. Franklin D. Roosevelt egyszer azt mondta, hogy félnünk csak a félelemtől szabad. Virágzó korban élünk és ha az ujesztendő első pár hónapja csalódást is hoz, semmi okunk nincs a félelemre. Tekintet nélkül a pillanatnyi helyzetre, gazdasági fejlődésünk vezérmoavuma tisztán látható: gazdaságunk állandó növekedése, a javak folytonos bővülése és a jólét mindenkire kiterjedő emelkedése. A fejlődés az alapeszméje a gazdasági rendszerünknek, ami szakadatlanul hajtja az amerikai népet a jobb holnap után és most, hogy a tudományos kutatást is erőteljes kezünkbe vesszük, minden bizonnyal egy olyan útra lépünk rá, ami egy dicsőséges gazdasági korszakhoz vezet. Hogyan lehetne ilyen kilátások között pesszimista az ember? Az igazság az, hogy a jövő ragyogóan fényes! eiv BLOOD wow CALL YOUR RED CROSS TODAYS • NATIONAL BLOOD PROGRAM *
