William Penn, 1957 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1957-02-06 / 2. szám
16-IK OLDAL 1957 február 6. William Penn TÖRŐDJ MAGADDAL - SPORTOLJ! Ma már a világ számos országában, Amerikában éppúgy mint Európában és Ázsiában ugyanolyan tudományosan foglalkoznak a sportnak az emberi szervezetre gyakorolt hatásával, mint az éghajlat, öltözködés, étkezés vagy a munka hatásával. Ha a tudomány megállapításait összegezzük, akkor minden kétséget kizáróan megállapíthatjuk, hogy mindenkinek, de elsősorban az idegfeszitő szellemi vagy fáradságos testi munkát végzőnek van a legnagyobb szüksége arra, hogy a sportoláson keresztül felüdüljön, azaz idegeit megnyugtatóan: ‘kikapcsolódjon”. Vájjon hány mondhatja el közülünk azt, hogy olyan szerencsés körülmények között él, hogy munkája sem nem ideglekötő, sem nem fárasztó? A modern emberre épp az a jellemző, hogy aránylag sokat dolgozik és ezt elsősorban nem csak fizikai értelemben kell venni, hanem főleg ideg értelemben. Az óriási forgalom, mig eljutunk a munkába, irodába, gyárba, üzletbe vagy haza, az állandó tömeg és az élet siettető munkalendülete mind, mind fokozottabban veszi igénybe nemcsak erőnket, hanem idegeinket is. Még Magyarországon, egy jónevü orvosprofesszort láttam majd minden délután sietni, hol tenniszezni, hol kuglizni. Mindig csodáltam, hogy milyen rendszeresen indul sportruhában, ütővel a kezében a tenniszpálya, vagy barátaival a tekepálya felé. (Magyarországon tekézésnek hivják a kuglizást és tekepályának a kuglipályát, hol szintén sokan hódolnak ennek a kedves szórakoztató sportnak.) A professzorral aztán egyszer együtt utaztam. Később jött haza munkájából. Egy súlyos betege miatt tovább kellett bentmaradnia. Megkérdeztem tőle, hogy mivel most később jött haza, mi lesz a sportolással? — Kicsit meglepődtem, mikor azt válaszolta: — Ma is elmegyek. — Én a sportolást éppen olyan fontosnak tartom, mint az étkezést vagy a pihenést. —- A sportolás az egyedüli, nemcsak nálam, hanem mindenkinél, ami helyes és egészséges körülmények között fel tudja oldani az idegfeszültséget, ami sajnos minden figyelmet igénylő munka velejárója. — A sportolást nem pótolja a pihenés vagy másfajta szórakozás. Én magam a játékszerű sportokat szeretem, mert ezek nem túlságosan megerőltetőek s igy még ma is, öreg koromban jól elszórakozom és határozottan állíthatom, hogy egészen fel is frissülök. Mosolyogva kérdeztem: Hány éves, hogy már öregnek nevezi magát? Legnagyobb meglepetésemre 15 évvel többet mondott, mint amennyire magam becsültem volna és ezt meg is mondtam neki. — Ja kedves barátom, látod ezért is érdemes lenne egyedül is sportolni, mert meggyőződésem, hogy én épp a sportnak köszönhetem, hogy ilyen maradtam, fiatalos testben és kedélyben. — De számomra talán még fontosabb, hogy a sportot élvezem, mint más az alkoholfogyasztást, dohányzást vagy mint a lóverseny és kártya izgalmát. A sport után elmúlik a levertség, az elkeserítő idegkimerültség és legfeljebb jóleső, egészséges, nyugodt fáradtság váltja fel. — Egyébként ezzel a kérdéssel tudományosan is foglalkoznak itt nálunk Magyarországon is. Tudod ... De folytatni már nem tudta, mert a nagy beszélgetésben még a leszállást is majd elmulasztotta. — Majd legközelebb . . . Szervusz, szervusz. S mig vagy félóráig döcögtem haza, elgondolkoztam a hallottakon. Én is sportoltam épp eleget valamikori. Fociztam (soccer), úsztam, síeltem, jégkoron goztam, ping-pongoztam, kugliztam és talán mondhatnám, hogy mindenféle sportot végig próbáltam. Diák vagy egyetemista koromban néha ugyanaznap 2-3 féle sportot is űztem, sőt versenyeztem is. De később is, mikor már dolgozni jártam, sohasem ismertem az idegkimerültség érzéséhez hasonló levertséget, fáradtságot, csak most, pedig most sem vagyok még öreg. — Talán tényleg a sport hiánya Azután több időt kezdtem fordítani a sportra. Kézilabdázni, tekézni, ping-pong ózni jártam s néha turista kirándulásokra. S professzor barátomnak tényleg igaza volt. Mintha kicseréltek volna. Levert idegességem, kedvetlenségemre, kínzó fáradtságomra már csak mosolyogva gondolok. Azóta újra nem érzem gondjaim oly terhesnek és ami talán még fontosabb, tényleg nagyobb munkabírással és frissebben tudtam és tudok dolgozni. A William Penn Fraternális Egyesület vezetősége maga is I hive a sportnak. 1957. május 25-26-án nagyszabású Országos Kugliversenyt fog rendezni Test vér iségi Napjaink keretében, DAYTON, Ohioban. Reméljük, hogy újonnan érkezett menekült magyar testvéreinket is üdvözölhetjük május 25-26- án, szombaton és vasárnap, Dayton, Ohióban. (Folytatás.) Oxfordban Alig töltötte be tizennegyedik életévét, szülei Oxfordba, a hires egyetemi városba küldték, hogy ott folytassa tanulmányait. Az oxfordi és cambridge-i egyetemek a XIII. századtól kezdve Anglia leghíresebb egyetemei közé tartoztak. Az egyetemi ifjúság, amint Budapestről emlékszünk még rá, sohasem volt a világtól elvonult koravén közösség. A tanulás mellett az ifjak félredobva a könyveket, kimentek az utcára tüntetni és az utca tele volt kiáltásokkal: “Magyar vezényszót a hadseregben!” “Ágyukat a honvédségnek!” ési hasonló politikai szólamokat hangoztattak. így volt ez Oxfordban is. A fiatalok1 többet foglalkoztak politikával, mint tanulással. A legerősebb vita főleg 16G0-ban dúlt. Ugyanis ebben az évben bukott meg a Cromwell kormányzat és az anglikán diákok, akiket a puritánok kinyomtak a főiskolákból, most egy egyházi ünnepen karingben vonultak ki. A puritán diákok ezt nem akarták szó nélkül hagyni, parázs verekedés támadt és a puritánok az anglikán diákokról letépték a karingeket. Loe, a Quaker. A vallásfelekezeteknek éleshangu, ékesszóló szónokaik voltak, akik a diákságot mindkét oldalról buzdították a harcra. Ilyen népszónok volt Loe, akinek a beszéde mindent megmozgatott a quakerek érdekében. Ez a Loe lángoló szónoklatával nagy hatással volt William Pennre is. Lelkesedéstől áthatva ő, a kis diák, aki még alig volt tizenhat esztendős a tüntető nagyobb diákok közé állott. Az egyetemek vezetői, csupa erős anglikán, természetesen nem tűrték az ilyen erőszakos tüntetéseket, amelyek tettlegességgé fajultak el és a tüntetés vezetőit a főiskolákból kizárták. A kizártak közt ott volt a mi William Pennünk is. A fiatal ember biztosan nagyon boldog volt, hogy a tüntetésben q is szerepelhetett a nagyobb diákok közt és főleg azért, hogy igy mártírt csináltak belőle. Egészen más érzéssel fogadta azonban a hirt édesapja. Haragos szemrehányásokat tett kicsapott fiának és megtiltotta neki az érintkezést a quakerekkel. Ez persze csak olaj volt a tűzre és még jobban lelkesítette a fiatal embert, aki ezentúl rendesen eljárt a quakerek gyűléseire, nem épen nagy örömére az udvaronc tengernagynak, aki a kis Williamből is udvaroncot akart csinálni. Európai körutazása. A haragos apa fiát azon melegében útnak indította a kontinensre, Franciaország, Olaszország és Németország felé, hogy ezektől a megvetett alsó körökből távoltartsa és úri módon nevelhesse. így jutott a fiatal William Penn mindenekelőtt Párizsba, ahol mint elkelő angol apa fia, rögtön bejáratos lett, XIV. Lajosnak, a “napkirály”-nak udvarába. Az akkori Párizs bizony egész más volt, mint az akkori szegényes London és XIV. Lajos udvarának a fénye is elhomályosította a londonit, ahol a visszahívott király, II. Károly még alig melegedett meg visszaszerKérjük régi sportolóinkat, sportbarátainkat, tagjainkat, hogy hozzanak el, hívjanak meg minél több újonnan érkezett szabadságharcost is. Kapcsoljuk be őket is az amerikai magyarok sporteseményeibe. PÁSZTOR LÁSZLÓ zett trónján. Az élet a gazdag Franciaországban csupa ünnepélyből állott és egymást érték a felvonulások. Udvari pletykák, elegáns estélyi öltözetben díszelgő hölgyeknek való udvarlás volt egyedüli szórakozásuk. Kártya, kock'ázás, szép ruhák, ivás, párbajok töltötték be a semmirekellő “aranyif juság” életét a francia udvarban. Az idősebb William Penn jól kiszámította, hogy fiából elegáns udvaroncot faragjon majd párizsi mintára. Kálvinista hatások. A szépen kidolgozott terv azonban csúfos kudarcot vallott, mert a fiatal William Penn ahelyett, hogy az udvar fényében sütkérezett volna, elvonult egy kis vidéki városba, Saumur-be, ahol az akkor hírneves Amyrault kálvinista népszónokot hallgatta és erős kálvinista befolyás alá került. A francia udvaroncok nem nézhették békén, hogy Anglia egyik előkelő tengerészének a fia lenézze a francia piperkőcséget és finomkodó szokásokat, ruhákat. Egy éjjel, mikor szállása felé sietett, egy útonálló került elébe. Ezek az utonállók akkor ellepték a kontinens városainak utcáit és az éjjeli forgalmat erősen veszélyeztették. William Penn nem ijedt meg az utonállótól és jó kardjával leszúrta. Noha a quakereknek nem volt szabad fegyvert hordaniok, William Penn ezentúl is mindig kardot viselt, mert az egykor megvédte az orozva támadók ellen. A londoni udvarban. William Penn atyjának terve, hogy fiát elvonja a quakerektől és belőle udvaroncot neveljen, nem sikerült. A húsz éves fiatal ember külsőleg ugyan alkalmazkodott egy időre atyja kivánságához, de belsejében alig várta az alkalmat, hogy a quakereket felkeresse. Apja levéllel küldi őt ir birtokáról Londonba az udvarhoz. II. Károlynak tetszését rögtön megnyerte és erős barátságot kötött a trónörökössel, a yorki herceggel, a későbbi II. Jakab királlyal. Ez a yorki herceg birtokul megkapta a hollandoktól elhódított Nieuw-Amesterdamot, amelyet róla azóta New Yorknak neveznek. A yorki herceg az angol flotta főparancsnoka lett és maga mellé vette az ifjabb William Pennt is. Ez a barátság akkor sem szűnt meg, amikor II. Jakab trónját vesztette Orániai Vilmossal szemben. Döghalál. Londoni tűzvész. Alig került vissza trónjára II. Károly, az idők válságossá lettek. 1665- ben a döghalál söpörte végig Angliát s a következő évben a főváros, London, pusztult el tűz által. Az embereket az ily idők megijesztik. Ilyenkor van a prédikátoroknak aratásuk. Mindenféle felekezet szónokai ujult erővel próbálnak vigasztalni, bünbánatra buzdítani. Ily csapások terhe alatt az emberek szivét is könnyebben lehet meglágyítani. A quaker prédikátor, Loe is sok uj követőt szerzett a quakerek részére. A fiatal William Penn is szorgalmasan eljárt a quakerek gyűléseire, akármennyire ellenezte is atyja, hogy udvaronc fia ezekkel az egyszerű emberekkel érintkezzék. (Folytatjuk) WILLIAM PENN
