William Penn, 1956 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1956-01-04 / 1. szám

1956 január 4. 7-IK OLDAL William VÁNDORMADARAK A madarak egy része vidéket változtat, amikor jön az ősz vagy jön a tavasz. A fecske vagy a gólya nem birja ki a tél fagyos lehelletét, elköltözik messze dél felé. Hegy ek-völgyek, erdők, pusztaságok, tengerek felett. A gólyák messze Dél-Afri­­kába vándorolnak télire Magyarországból, mig a varjak észak­ról jövet Magyarországon töltik a telet. Épigy költöznek a ma­darak Amerikában is. De nemcsak a madárban van meg a vándor szellem, hanem az emberek nagy tömegeibe is bele van oltva a nomád, költö­zési kedv. Ha az embereknek egyik helyen nem megy jól a so­ruk, keresnek uj helyet, ahol jobban' boldogulhatnak. Az ame­rikaiak őseiktől örökölték a vándorkedvet, olyan mozgékonyak, mint a madarak. Még a múlt század közepéig csak angolok, skótok, irek, hollandok és németek költöztek ide régi hazájuk­ból, a múlt század második fele óta megindult a vándorlás Ke­­let-Európából, igy Magyarországból is. Most meg, mikor a há­borúk és forradalmak egész Európát fölkavarták és sók ember hontalan lett, a politikai elnyomás sokakat kiszorított hazájuk­ból és Amerikába sodort, ahol menedéket találhatott. Érthető tehát, hogy Amerika népében ma is megmaradt a vándorlási kedv és a belső költözködés tovább tart Amerika területén be­lül is. A kelet még jóformán be sem népesült, a függetlenebb szelleműek máris tovább költöztek nyugat felé. Az úttörő, a pioneer szellem mélyen gyökerezik az amerikai vérben. Csakis igy volt lehetséges, hogy a települési határ, a frontier, mind jobban nyugat felé szorult konok harcok közben. Az utóbbi időben a kelet-nyugati vándorlással párhuzamo­san a költözködésnek egészen más iránya fejlődött ki: az észak­déli irány. Eredetileg az északi államok népe nagyobb volt, mint a rabszolgákkal dolgoztató déli települőkké, A polgárhá­ború után azonban megnyílt a Dél is az ipar és telepedés számára. A költözés ma északról dél felé tolódik, akárcsak a vándor­madarak repülésének iránya. Európában jobb időkban is csak a gazdagok engedhették meg maguknak, hogy a telet a francia Riviérán, Palermóban vagy Egyptomban töltsék, a tüdőbetegek nagy része otthon sorvadt halálra. Munkásember nem is álmod­hatott ilyen üdülésről, gyógyulásról. Amerika dolgozói, ipari munkások, farmerek, tudósok, irodai személyzet, ha kedvük szottyan és félnek a tél ridegségétől délre költöznek, ha arról van szó, hogy öregségüket kellemesebb éghajlat alatt tölthessék. Házat vesznek vagy építtetnek valami szép paradicsomi helyen. A Dél hovatovább az öreg emberek végső menedéke lesz. Mindazok, akik az öregségi segélyt élvezik,* olcsóbban és kellemesebben élhetnek a Délen, ahol nem sokat kell törődni a házak fűtésével, ahol ingujjban járhatnak még tél közepén is. Hovatovább minden nyugdíjas délre költözik, hogy ott élje le öreg napjait a langyos napsütésben. Erre a célra sok déli vidék kínálkozik az Egyesült Államok­ban, elsősorban Florida és California, egyes esetekben Arizona, New-Mexico, Louisiana, vagy Texas. Nehéz dönteni, melyik hely a legalkalmasabb déli településre, mert minden vidéknek elő­nyei mellett hátrányai is vannak. A legszebb déli vidék az Egyesült Államokban Hawaii a Csendes-óceán közepén, amely ma csak egyszerű telepe az Egye­sült Államoknak, de előbb-utóbb külön állama lesz Amerikának. Hawaiiban örök tavasz van, se forróság, se hideg nem bántja lakosait. Szél állandóan van, soha meg nem áll, de soha sem erősödik viharrá. Az enyhe passzátszelek (trade winds) hozzák az óceáni enyhítő szelet. Ezek a szele K mindig északkeletről fújnak délnyugat felé mindig egyenletesen. Eső soha nincsen, csak mindennap korán reggel hull az aprószemü “gyémánt­harmat”, amely csillog a felkelő nap fényében. A virágok a szi­várvány minden színében pompáznak. A szigetek lakói szinte fehérbőrű szép emberek, akik szeretik a dalt, a táncot a ukalele hangszer pengő hangjaira. A gyerekek kitűnő búvárok, akik lemerülnek a tenger alá a bedobott pénzdarab után. A fövenyes part fölött furcsaalaku hegyek, többnyire kialudt vulkánok. A baj csak az, hogy messze van az amerikai földrésztől és lakosai nagyrészt japánok az őslakókon kívül. Magyarral csak elvétve lehet találkozni. Az őslakók hagyományaiban még él a Csendes­óceán Napóleonjának, a nagy hóditó Kamehamehának az alak­ja, akinek egyik női utóda, Liluokalani császárnő átadta a szi­geteket Amerikának, hogy ezentúl csak népe dalait gyűjtse össze. Kamehameha császári palástja igazi remekmű, apró szi­­nestollu madarak tollából összefonva. Ennyi madarat csak hosz­­szu évek során lehetett összegyűjteni. Sima, ragyogó és könnyű, igazi császári palást a múzeumba került diszruhadarab. Hawaii messze van tőlünk, sokkal közelebb esik hozzánk itt keleten Florida és sokkal alkalmasabb a mi öregeinknek. Florida az Egyesült Államok déli félszigete, melynek partjait a . Mexikói-öböl és az Atlanti óceán mossa. A két melegvizü tenger és a Gulf-áram mindig egyenletes melegben tartja Floridát és Penn főleg déli csücskét, Miamit, Télen kellemes langyos a hőmér­séklet és nyáron sem forró sohasem. Színekben, ragyogásban vetekszik Hawaiivei is. Története nem császári, hóditó történet, mint Hawaiié, Amerika felfedezése után az első kutató a vidé­ken Ponce de Leon, spanyol hódító volt, aki itt kereste az örök ifjúság legendás forrását, ahol még az öregek is megifjodnak. ő nem találta meg az ifjúság forrását, de megtalálta azt Flo­ridában Miami igazi alapi tója, Flagler Rockefellernek, a multi­milliomosnak barátja, aki igazi amerikai vállalkozási kedvvel Miamiből modern üdülőtelepet létesített, Amerika minden ké­nyelmével és igy megifjitotta Amerika öregeit, utolsó életévei­ket megédesitette. Ugyan többet érnek-e nálánál a nagy Kame­­hamehák vagy hóditó spanyol vezérek? Miami hőmérséklete egyenletes az egész év folyamán, télen és nyáron egyaránt. Né­ha mikor már majdnem fojtóvá változik a levegő, sebes eső ke­rekedik, de csak rövid időre, mert utána újra kisüt a napsugár. Alig van olyan nap Miamiban, mely ne volna napfényes. Az is megtörténik, hogy éjjel hűvös az idő és jól esik egy kis fűtés, de ritkán. Sohasem fordul elő, hogy nappal kellemes ugyan sütkérezni a meleg napon, mig éjjel majd megfagy az ember a márványpadlós szobákban, és az utcán ic bő lebernyegben járnak az emberek, mint Olaszországban. Nekünk amerikai ma­gyaroknak különösen kedves lehet ez a hely, mert több mint tízezer magyar lakja, akik a miamii Kossuth-házban találkoz­nak ügyes-bajos dolgaikat megbeszélni és baráti körben tana­kodni a régi idők küzdelmes napjairól és a ma meseszerü szép­ségeiről. Milyen jó volna megnyerni őket a William Penn test­véri egyesület részére? A nyugaton lakó magyarok nyugdíjasai hovatovább Cali­­forniába mennek, hogy ott éljék le öreg napjaikat. Ott ők is megkapják a kellemes hőmérsékletet a téli hónapokban. San Francisco a Golden-Gate öböllel, hatalmas lánchidaival az öböl felett és régi ferencrendi missziósházaival, hires egyetemével Berkeleyben. virágos parkjaival sokakat húz oda. De legtöbben talán Los Angelesben telepszenek le. A város környékén a Si­erra Nevada hegység enyhíti szellővel a várost. Magaslatairól gyönyörű a kilátás a városra és a Csendes-Óceánra; rengetegei­ben vannak az óriási Sequoia-fenyők. Oly vastagok, hogy a be­léjük vágott nyíláson át mehetnek keresztül az autók, anélkül, hogy a több mint ezeréves fák elhalnának. Elég közel van Los Angeleshez a Halál Völgye, ha valaki valami retteneteset akar tapasztalni a tenger színe alatt fekvő forró sivatagban. Los Ange­les egyik külvárosa Hollywood mozifelvevő vállalatairól hires, a várost a moziipár lendítette föl nem egész negyven év alatt Ame­rika második városává. Vannak, akik nem akarnak semmiképen megöregedni, és belekáprázik a szemük a sok mozicsillagba, akik­nek szerelmeiről, házasságairól és válási botrányairól pletykáz mindenki, amiket reklámokra is fel lehet használni. De a pa­radicsom sem lehet tökéletes minden tekintetben. Californiá­­nak kevés a vize, úgyhogy a szomszéd államból kell oda vizet vezetni. Gyakori a földrengés is, akár a fölkelő nap országában, Japánban. Népe mégis szívós és életerős. Miért ne lehetne Cali­fornia is viruló a földrengések ellenére is? Kevésbé látogatottak Louisiana nedves melegével, ahol azonban télire összegyülekeznek azok, akik szeretik a jókedvű mulatságokat. Ahogy Budapest hires mulatóhelye volt a nyu­gati vendégeknek, úgy Amerika mulatóhelye New-Orleans, amelynek farsangja hires egész Amerikában. Texasban különö­sen Galveston és San Antonia vonzó déli városok. Legújabban azonban Amerikának egy másik déli részét kapták föl a legkü­lönbözőbb emberek. Ott van a központja az atómtudósoknak épugy, mint a hazárdjátékosoknak, akik lefölözik* az uj ipar hasznát és elárasztják a játékkaszinókkal Las Vegast. Viszont a tüdőbetegeknek legideálisabb déli gyógyhelye mégis Arizona és New-Mexico forró és száraz éghajlatával. Forrósága emlékez­tet egy kissé a Nagy Magyar Alföldére. Azoknak a magyaroknak, akik nem bírják az amerikai városok nedvességgel telitett ful­­lasztó melegét, ez a vidék is vonzó lehet. Szép, szép a Dél, tehetjük hozzá, de azért akárhogy is él­vezzük Florida vagy California, vagy a magyar pusztákhoz hasonló arizonai tájékot, vagy Hawaii örök tavaszát, szivünk mégis vágyódik egy kis tiszta, frissen esett hó után és nem bir­­nók ki nagyon sokáig a helyet, ahol mindig csak meleg van. Hiába, a szánkózás, a hógolyózás nagyon is belénk vésődött gyer­mekjátékainkból. Mi nehezen tudnók elviselni az örök tavaszt. Csak Európában járt ember tudja kellőképen felfogni mi­csoda korlátlan szabadságot jelent az, hogy vámhatárok, vám­vizsgálat, idegen pénznem nélkül száguldhat mindernd az Egyesült Államok hatalmas területén egyik államból a másik­ba. Mindenütt otthonos környezet, a megszokott, ismert nyelv fogadja, vásárolhat, amit akar. letelepedhet, ahol akar és ha autójával a másik állam határát átlépi, azt csak arról tudja meg hogy a jóleső barátságos nagybetűs állvány fogadja: “Welcome to . ..”

Next

/
Oldalképek
Tartalom