William Penn, 1956 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1956-04-04 / 4. szám
1956 április 4. William Penn 9-IK OLDAL A BOTOS CSALÁD TAVASZ Botos István, a 192 (V) fiók i ügykezelője és kedves családja nyerte meg 70 éves jubileumunkkal kapcsolatos 3-ik számú pályázatunk egyik diját (14 karátos, 17 köves, gyémántokkal diszitett, 200 dollár értékű aranyórát). A fenti gyönyörű családi képen láthatjuk Botos tagtestvérünket és Kedves Feleségét 12 gyermekükkel együtt. A gyermekek neve: Mária, István, András, Erzsébet, József, Ferencz, János, Zsuzsanna, László. Róbert, Helen és Eszter. Botos István feleségével együtt (Dudás Eszter) Tisza- Eszláron született, ugyanott nősült is 1912 október 6-án. Amerikába ugyanannak az esztendőnek decemberében, 24-én érkezett Middletown. Ohioba. 1916 január 16-ától tartozik a Verhovay Egyesületbe, mint beteglátogató, fiók jegyző, számvizsgáló, titkár, majd átvette a 192-es fiók gondját s mint ügykezelő — immáron harminc éve — dolgozik egyesületünkért. Azonkivül az Armco Steel Corporation-nak 42 éven át megbecsült munkása. Botos testvérünknek 42 közeli családtagja tartozik hozzánk. 32 unokája közül csak •azokat nem Íratták be egyesületünkbe szüleik ezideig, akik jelenleg is külföldön élnek. Két fiuk szolgál a tengerészeinél, egyik Havaiban él családjával együtt, a másik Olaszországban, akinek családját. gyermekeit eddig még nem is láthatták. őszinte szívvel gratulálunk a Botos házaspárnak a gyönyörű családhoz, mellyel megáldotta őket az Isten. Bár minél több ilyen derék ügykezelőnk és tagunk volna, akik egyesületünk ügyéért, egymás önzetlen segítéséért, magyarságunkért ilyen szép példaadással fáradoznak, mert azt elfogultság nélkül mindenki bizonyára érzi, hogy egyedül Botos tagtestvérünk érdeme az, hogy közeli családjának 41 tagja egyesületünk nagy családjába tartozik. Áldja meg az Isten az ő dolgos és példaadó életüket és tartsa meg őket minél tovább közöttünk. * * * Botos testvérünktől a következő levelet kaptuk, válaszként arra az értesítésünkre, amelyben közöltük vele, hogy 70 éves jubileumunk egyik értékes diját ő nyerte meg. Kedves Elük Ur! Február 27-én kelt becses levelét megkaptam, amelyben arról értesit, hogy családommal együtt megnyertem a 70 éves jubileummal kapcsolatban hirdetett pályázatot. Végtelenül meglepődtem, mert amikor 40 évvel ezelőtt beléptem az akkor még sokkal kevesebb tagot számláló Verbovay Egyesületbe, nem hittem volna, hogy negyven év múlva iTyen gyönyörű nagy egyesület lesz belőle s abban az egyesületben én leszek a legnagyobb családu apa. Amikor felolvastam a levelet kedves feleségemnek, még a könny is kihullott a szeméből, mert a boldogság meglepetésül érte, végül is azt mondta: — Látod, Botos! ez a te érdemed! — — Szép nagy családot neveltünk fel becsületben, — feleltem, —< büszkék is lehetünk rá! — Megkérdeztem azután kedves feleségemet, hogy szeretné-e, ha női karórát kérnénk, mert én az ő számára szerettem volna a pályadijat, hiszen ő bajlódott többet a gyermekekkel, amig felneveltük őket. Feleségem azonban nem egyezett bele. — Te dolgoztál, harcoltál sokat a Verhovay Egyesületért, hányszor meg is bántottak már a gyűléseken 31 év óta, mióta'ügykezelő és pénztáros vagy! Legyen csak a tied az óra! — Kedves Elnök Uram! Nekem olyan jól estek feleségemnek ezek a szavai, hogy meg is ajándékoztam őt érte egy szép 6 gyémántos arany gyűrűvel. így tisztelettel és szeretettel tudatom kedves Elnök Úrral a döntésünket és kérem, hogy férfi órát szíveskedjenek küldeni pályadijul. Egész családom és a magam nevében üdvözleteimet küldőn úgy Elnök Urnák, mint a többi főtisztviselő uraknak. Tagtársi tisztelettel . Botos István a 192-ik (V) fiók ügykezelője---------------------------------KOSSUTH LAJOS: “Korunk szelleme a demokrácia. Mindent a népért és mindent a nép által. Semmit sem a népről, a nép nélkül. Ez demokrácia és ez a korszellem uralkodó iránya.” (Rövid részlet NYIRŐ JÓZSEFNEK az emigrációban megjelent utolsó gyönyörű könyvéből: ÍME AZ EMBEREK.) “Az idegenben ránk ébredt a második tavasz is. Nézem és számbaveszem. A fény halvány-zölden törik meg a születéstől még nedves, ragadós faleveleken. Az első fecske is elcikázik, mintha próbautat vágna a levegőbe. A pacsirtákat lassan szívja a nap a magasba. A rigó fekete, mintha türelmetlenségében időnapelőtt kiróppent volna a Teremtő markából. A bokorból vörösbegy billegeti felém farkát bizalmasan. A fák hónaljából cinke röppen fel. Egy pókfínalon kábultan hintázik a pók. A vakond uj földet túr fel, hogy száradjon á napon. A friss legyek szemei még dagadtak az újjáébredéstől. A varjú lassan úszik a szántás fölött, nehogy elveszítse saját árnyékát. A levágott fenyők halálszaga még érzik az erdőn. Én is szagolom a fákat és nagyokat hallgatva engedem, hogy a nap átverjen rajtam. Most oldódom a kényszerű megkötöttségből, mint af füvek, fák.” NE LEGYEN TÖBB HÁBORÚ Megjelent Üsztök István tagtársunk 1955-ben kiadott “Ne legyen több háború” eimü könyvének az utánnyomása. A nagysikerű mii első kiadása már teljesen elfogyott. Üsztök István mondanivalói mindig érdekesek. Olyanok, amilyenek az amerikai magyar olvasókat érdeklik. írásainak alakjai szinte rokonságot tartanak az olvasókkal. , Üsztök István könyvének első része arról a borzalmas korszakról mutat élethü, de förtelmes képet, mikor a német és magyar nácik rémuralma alatt nyögött a szülőföld és az ezt követő időkről, amikor az orosz hordák váltották fel őket. A szerző átélte Magyarországnak e borzalmas éveit, szemtanúja volt mind annak mit leirt és mint könyvének előszavában mondja: igyekezett pártatlanul, elfogulatlanul beszámolni arról, amit látott és átélt. Akik könyvének ezt a részét elolvassák, megértik, hogy Üsztök Istvánnak is — mint minden jóérzésii embernek is — • legfőbb óhaja: Ne legyc-n több háború. Üsztök István testvérünk egész családjával, negyedmagával tagja egyesületünknek. Éppen ezért kétszeresen megérdemli, hogy könyve ott legyen minden tagtársunk asztalán, minden olyan otthonban, ahol még megbecsülik a magyar Írást. Érdemes a könyvet megvenni, szórakoztató olvasmányt ad Üsztök István $1.00 azaz egy dollárért, amennyi a könyvének ára. Megrendelhető a szerzőnél: Üsztök István, 1053 Goddard Road, Wyandotte, Michigan. Tekintettel arra, hogy a szerző tagtársunk, készséggel vállalkozunk a rendelések közvetítésére is. KERESTETÉS ZILAHY GYULA, SZOLNOK, 111. Szántó u. 5, szeretné tudni, hogy a Z1LAHY család tagjai, akik még jóval a háború előtti időkben kerültek ki Amerikába, hol és merre élnek, mert egyiknek sem tudja címét. ZILAHY GYULA és családja még 1925-ben, édesapja elhalálozása után elköltözött Battonyáról, előbb Békésszentandrásra, onnan pedig 1955-ben Szolnokra, felesége gyógykezeltetése végett. Kérjük a Zilahy család ittélő Tagjait, hogy címüket akár szerkesztőségünkkel, akár egyenesen a kerestetővei közölni szíveskedjenek. ÚJABB HOZZÁSZÓLÁS Teljes szivvel egyetértek azokkal a sorokkal, amiket Hornyák A. János testvérem irt “Hozzászólás” cim alatt. Nem tudom megbocsátani azt, ha valaki becsületes jó magyar nevének kitekeri a nyakát csak azért, hogy egyesek helyesen tudják kimondani azt. Különben is mindig kifaggatják az embert, ha a nevét mondja: azonnal.megkérdezik; “How do you spell your name?” Csak egyet nem tudok megérteni, a malacot 4 , hónap alatt meg lehet tanítani s már hallgat a nevére — itt pedig nagyon sok 12-14 évet is eltölt az iskolában s még se tudja megtanulni azoknak az embereknek a nevét, akikkel majdnem mindennap összejön. Különben is, itt csak a John, Jack és Andy járja . . . A múlt' őszön elköltözött ebből a szomorú árnyékvilágból az egyik tagtársunk. Természetesen elmentem én is, hogy kifejezzem együttérzésemet. Amikor odaérek, hát a nagy okosok nagyban forgatják a telefonkönyvet s keresik egy magyar nevét, persze nem találják, mert hát ő is kitekerte a nyakát a nevének. Engem kérdeztek meg: tudom-e a telefonszámát az illetőnek. Hát persze, hogy tudtam, hiszen ott van a könyvben a neve is, a száma is. Persze ilyenkor jó az öreg a háznál . . . Én bizony megírom őszintén, az én véleményem szerint ha valaki a nevét megmásítja, az én szerintem nem egyéb mint kevélység. 72 esztendős létemre talán nem haragszanak meg ezért rám, de ha valaki megharagszik ezért, lelkén száradjon. Különben is csak az haragszik, akinek nincs igaza. Ha jó volt a nevem déd-, nagy- és édesapámnak — jó nekem is és jó lesz a még hátralévő egy-kétszáz esztendeig . . . Tisztelő tagtársuk: Sebestyén V., Homer City, Pa. —.—<48 ——-— Emlékezzünk .. . (Folytatás a 4-ik oldalról) azt a művészi becsű szabadságserleget úgy üríthessék az amerikai magyarság jólétére s a magyar nemzet dicsőségére, hogy soha egyetlen keserű könny se csöppenjen bele. SZÉCSKAY GYÖRGY “MAGYAR NAPILAP” 190& március 10. VII. évf. szám A Verhovay Segély Egylet, (akkor még Verhovay Élet és 'Halálbiztositó Egylet) passaici, N.J. 87. fiókjának szabadságserlegét SZÉCSKAY GYÖRGY alapitó fiók-titkár javaslatára és terve szerint készítette a Tiffany Co. new yorki cég, 1909. március 15.-ére, a 87. fiók tagjainak gyűjtéséből.