William Penn, 1956 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1956-01-04 / 1. szám

10-IK OLDAL

William

VADÓC MÁRIA:

Karácsonyi népszokások Zalában

Perm

1956 január 4.

*

Az utolsó karácsonyi ünnep Viz-Mint Magyarország minden részében, úgy Zalában is bőven vannak népi szokások az év különböző ünnepei alkalmával. Nemcsak Göcsejben, de a Zalán innen is.

A karácsonyi időszak népi szokásai Szent Miklós napján kezdődnek, a Mikulás-várással. Fényesre kefélt cipők, kis csizmák sorakoznak az ablakban Mikulás estéjén. S másnap reggelre, ha mást nem is, de egy-egy selyempapirba csomagolt kockacukrot, vagy almát, körtét mindegyikbe pottyant Mikulásapó.

*

A következő népszokás Szent Luca napjához fűződik. Ez abból áll, hogy nagydolmányos kisemberek kora hajnalban elkezdik tiporni a havat, vállukon tarisznya, hónuk alatt szalmacsutak és ajtótól-ajtóig járnak, nagy csöndbe letérdelnek a küszöbre, — a szalmacsomó a térdük alatt már a karácsonyi jászol előillatát hozza — és rázendítenek, ahogy torkukon kifér:

Luca, Luca, kitty-kotty, kitty-kotty, Tojjanak a tiktyok, ludgyok,

Luca, Luca kitty-kotty,

Legyen sok krumplijok.

Luca, Luca kitty-kotty,

Annyi csirkéjük legyen, mint égen a csillag,

Luca, Luca kitty-kotty,

Annyi tojásuk legyen, mint réten a fűszál,

Luca, Luca kitty-kotty,

Annyi pénzik legyen, mint Dunában a vízcsepp,

Luca, Luca kitty-kotty, kitty-kotty. Ha nem adnak szalonnát,

Levágom a gerendát;

Ha nem adnak körtét,

Elhajtom az ökrét.

Luca, Luca kitty-kotty Ha nem adnak diót,

Elhajtom a disznót,

Luca, Luca kitty-kotty,

Annyi gyerekük légyen, mint Attilának,

Luca, Luca kitty-kotty,

Áldassék a házanépe. Kívánunk jó egészséget mindenkinek és kellemes ünnepeket. Dicsértessék a Jézus Krisztus.

A sok jókívánságra és fenyegetésre ajtóhoz tódul a ház népe és rakják minden földi jóval a tarisznyákat. Néha még kopott filléreket is csúsztatnak az eledel mellé.. A virgonc kisfiúk szívből jövő “köszönjük szépen”-nel távoznak, akkora lármát ütve az udvaron, mint egy portyázó kur uc-had.

Még ki sem pihenték a Luea-napi fáradalmakat, máris megjelennek újra- kis Jézust köszönteni. Most már bethlehemesek. Saját készítésű faházikóban — ez az istálló, — hozzák a Szent Családot. Szénán-szalmán fekszik a Kisded, mellette Szűz Anyja, Mária, Szent József és a pásztorok. Szolid barmok is állnak köröttük — agyagból, ők maguk mind pásztorok. Akkora kenderszakáll lobog mindegyiknek a képéről. hogy alig lehet kitalálni, ki kicsoda.

Előbb tiszteletteljesen kopognak az ajtón és megkérdezik: szabad-e a kis Jézust köszöntem ? Most a kis Jézusnak keresnek szállást, nagy alázattal érdeklődnek hát, hogy beengedik-e őket? Mert — ugye — igy volt az Bethlehemben is? Csakhogy itt beengedik őket szívvel, mert ez a Bethlehem most Magyarországon van.

Aztán kezdődik a pásztorjáték. Fele gyerek lehever az ajtóban, a

többiek pedig költögetik őket nagy énekszóval: “Pásztorok, keljünk fel ...” Fel is kelnek azok nagy-csodái - kozva, hunyorogva a csillagok felé, mely egy gyertyafényből pislákol a kis-kezek tákolta istállóból s kérdik: micsoda csoda történt? Aztán már be is állnak a ballagok közé, nagyokat kopogva botjaikkal körben a szobában. Mire az ének végére érnek, meg is érkeznek “Bethlehembe”. Most megmutatják mindenkinek a “barlang”-ot és benne a Kisdedet.

Utána megmelegszenek a kályha körül s vígan falatoznak a háziak megkinálásából. Disznóölések ideje van, mindig akad harapnivaló. A Bethlehem-járás nem sietős: hetekig tart és a napnak bármely órájában érvényes. Mire karácsony lesz, mindenki megnyithatja szivét a Gyermeknek. Szenteste nincs csavargás, mindenki otthon várja Jézuskáját.

¥

A gyerekeket alig lehet ágyba dugni, mind látni akarja a kis Jézust, mikor a karácsonyfát hozza. Néha álmukban hallják az angyalok szánkó-csillingelését s úgy nyitják ki csodaváro szemeiket, mintha a mennyországban ébrednének. A karácsonyfa már ott álí az asztalon. Letérdel alája az egész család és éneklik a “Mennyből az angyal”-t. Csak utána kerül sor az ajándéknézésre. Ki mit kapott, köszöni először Jézuskának, csak utána egymásnak. Találgatják, hogyan jöhetett be a Jézuska? Féltik: nem fázott-e meg? Kinéznek a havas éjtszakába s kis szivükben melegítik az Áldott Gyermek fekhelyét. Aztán már boldog nyugalommal mennek aludni, ragyogó örömmel szorongatva . apró játékaikat, melyek az égből jöttek. A felnőttek pedig elmennek éjféli misére. Ropog a hó a lábuk alatt a tiszta éjtszakában. Tiszták az emberszivek is-.-.-.

Karácsony! Sehol a világon nem vagy olyan szép, mint Magyarországon! . ..

*

Karácsony másnapján Istvánt köszöntének a gyerekek. Minden Ist- 1 ván-nevü férfi ajtaján bekopogtatnak. Aztán a Jánosokat járják sorba. December 27-én pedig aprószenteket köszöntenek: korbácsolással. Ebben már a legények is résztvesznek, különösen lányos-házaknál. Nyolcágú füzfa-veszőből font korbáccsal jár e napon minden fiú és legény. Néha eldugják a kabát alá és az utcán húznak rád kapásból. A kisfiúk házalnak. Elkezdik mondókájukat és sorra-verik a ház népét. Mindenkinek állnia kell a korbácsütéseket, amig a vers tart. Pedighosszú ám!

Hála Isten, hogy megértük Aprószentek napját,

Adja Isten: többeket is •

megérhessünk,

De ne ilyen buval-bánattal,

Hanem szép, örvendetes napokkal!

Jó légy, friss légy, egészséges légy, Keléses ne légy.

Vizért küldnek, — borért menj, Borért küldnek, — vizért menj, Utcának küldenek, — teleknek menj, Teleknek küldenek, — utcának menj, Felfele küldenek, — lefele menj, Lefele küldenek, — felfele menj! Adjon Isten jó bort, bő búzát, piros egészséget,

Ha meghalunk: léleküdvösséget!

Csip a korbács, fáj az ütés, de ennek igy kell lennie. Arra emlékeztet, amikor Heródes megölette az ártatlan kisdedeket. Szenvedésre szenvedéssel emlékezik a magyar nép, nem zsurral és partyval.

*

Megjön az ideje a vigasságnak is: évvégén. De Szilveszter-este előbb elmegy a falu népe a templomba: hálaadásra. Eléneklik a Te Deumot, megköszönve Istennek az elmúlt esztendőt. Aztán jöhet a magyar jókedv: tánc és nótázás. Éjfélkor megáll mindenki s néma csendben hallgatja, mikor üt az óra tizenkettőt. Aztán koccintanak egyet “Boldog uj esztendőt!” köszöntéssel.

Az újévi misén ott van megint a falu népe: Istennel végzi és kezdi az évet.

Mennyi minden baj érheti az embert! És nemcsak a halál az egyedüli baj, ami rémiti a legtöbb embert. Ott van még a betegség, amely néha fájdalmasabb és rémületesebb a halálnál. A makkegészséges, ép kezü-lábu embernél a munkanélküliség a legnagyobb baj. Mi lenne, ha egy-egy ilyen csapás váratlanul érne bennünket?

De nemcsak ezekkel a bajokkal van néha dolgunk. Olykor az is bajt okoz, ha valami jó fordulat váTatlanul ér bennünket. Vegyük csak például mi történik, ha a lányunkat az udvarlója elveszi. Mennyi az aggályoskodás, a szaladgálás, mert hát még sem lehet megfelelő ruhák és fehérneműk nélkül kiadni a házból. Ennyire csak nem becsüljük le saját gyermekünket. Nem telik bele két-három év, a fiú is felserdül.

Jó lenne taníttatni, de hát honnan vegyük azt a rengeteg pénzt, ami ma az egyetemen kell, ha nem gondoskodtunk jó előre róla.

Nem elég, hogy el kell szenvednünk a halált, még az is aggaszt, hogyan temessenek el utódaink. Szaladhatnak Ponciustól Pilátusig, mig összeszedik a pénzt, ha előre nem gondoltak rá. Csak a könnyelmű ember mondhatja azt, hogy messze van még az, amig bírom a munkát, addig nincs semmi baj, mert bármely napon érhet bennünket baleset. Botos fővel vezetjük a kocsit, egy árnyalatot félrecsusszan a kezünk, megvan a baleset.

Az amerikai bölcselő is fejtegeti, hogy milyen bizonytalan az ember élete, és hogy mennyire el kell készülnünk előre a bajokra, amik nem váratnak magukra előbb vagy utóbb. Azt ajánlja, hogy mindennap vállaljunk valami kellemetlent, hogy ne bizakodhassunk el egészen. Apró dolgok is megteszik a hatást. így például mondjunk le valamiről j

kereszt, Háromkirályok. Most is jönnek a fiuk: 3 király: Gáspár, Menyhért, Boldizsár, arany papirkoronával a fejükön s valami csodaszerkezettel a kezükben, melyet éneklés közben ki-kinyitnak, gyertyafényes csillaggal: “Szép jeles, szép csillag-, szép napunk támadt..

A ház népe valami megfájdult örömmel búcsúzik tőlük, mert vége van a szép karácsonyi időknek.

Elmennek a templomba most is s mise után betörik a jeget a szenteltvizes kádban és mindenki visz magával egy üvegcsével, hogy őrizzék áhitatukat egész évre ...

(Magyar Nők)

az egyik nap, ami után nagyon vágyódunk. Ne együnk húst vagy édességet azon a napon. Vagy próbáljuk állva bekötözni cipőnket, kényelmetlen helyzetben. Egyszóval kíséreljük meg, hogy apró nehézségek vállalásával szoktassuk magunkat a bajokhoz. Napról-napra szemünk előtt tartsuk, hogy bármikor érhet baj bennünket. Ezek az önként vállalt kis szenvedések William James szerint “biztosítási havidijak”, melyek bőven megtérülnek akkor, ha a sorscsapással szemben bizonyos edzettséggel és lelkierővel tudunk viselkedni.

William James tanácsai megszivlelésre méltók, legjobb azonban, ha azokat modern amerikai szempontból, amerikai módra követjük. Pillanatnyilag talán kényelmetlen volna baleset elleni vagy életbiztosításról gondoskodni. Inkább másra költjük a pénzt, sokszor szükségtelen dolgokra is. Nem nagyon szeretünk a jövővel foglalkozni, tudni sem akarunk arról, hogy nem mindig fenékig tejföl az élet. Az is visszariaszthat sokszor, hogy nem tudjuk eldönteni, milyen biztosítást kössünk, elveszünk a sokféle lehetőség között.

Ha nem tudunk hamarosan határozni, menjünk el a William Penn ügykezelőihez vagy a központi hivatalba és ott nem apró-cseprő szemcsékben kapjuk a tanácsot, ahogy a nagy amerikai filozófus és lélekbúvár adja, hanem tapasztalt emberek, akik egész életükben a biztosítással foglalkoztak, adnak kimerítő felvilágosítást, hogy milyen biztosítást és főleg milyen értékű biztosításokat kössünk

Amikor aztán ránkzudul a baj, olyan ez a biztosítás, mint a suba: szélben, szép időben az egyik oldala van kinn, hidegben, fagyban kifordítják, hogy meleget tartson.

WILLIAM JAMES, az amerikai bölcsész tanácsai

1956-t, JUBILEUMI ESZTENDŐNKET ÜNNEPELJÜK MEG