William Penn, 1956 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1956-01-04 / 1. szám

16-IK OLDAL 1956 január 4. William Penn FIÓK HÍREK (Folytatás a 3-ik oldalról) 3öt-ik (V) fiók. CLEVELAND, Ohio ,A fiók választására sokan kiván­csiak voltak, Többen kérdezték Kovács Imrénél, «•volt elnököt, ki lesz az uj elnök? — Még nem tudjuk, kiszemeltünk ej»y nagyon jó tagot, de még nem tudjuk, hogy elfogadhatja-e. Messze lakik, a férjének kell elhoznia és ha el is fogadja, még a férje beleegye­zése is kell hozzá. Egyre kiváncsiabbak lettek a ta­gok és nagy örömet váltott ki a szép számmal megjelent lelkes tagok kö­zött, amikor Medve Jánosnét, az évekkel ezelőtt volt gazdasági elnö­köt jelölték. Gál Imrémé volt a korelnök és Menyhért Anna volt a körjegyző. Amikor Gál Imréné szavazás alá bocsátotta Medve Jánosné nevét, sű­rű tapsok fejezték ki a lelkesedést iránta, Egyhangúlag választották meg Medve Jánosnét, aki nem ismeretlen hí magyar egyleti életben. Éveken át a Szent Mihály gk. Bs. Egylet alel­­uöke volt és a Szent Mihály gk. hit­községnek kitűnő munkása. Az elnök méltó társa az alelnöknő: Laboda Jenőmé, intelligens, nagyon jóakarata és megértő magyar nő, akit úgy is bemutathatunk, mint Cleveland egyik legkiválóbb magyar műkedvelő színésznőjének, a ragyo­gó tehetségű Gisztl Béláné, Sárosv Gizella édes anyját. Ügykezelő, titkár és pénztárnok: Gál Imrémé, 3765 E. 116, tel. WY 1*4814. Gál Imréné egyik alapitója a fióknak, Jegyző: Menyhért Anna, ellenőr: Boza Chesterné, akinek nevével jóté­konysági mozgalmakban találkozunk, számvizsgáló: Kató Benjáminná, aki évek óta jó tisztviselő, ajtóőr Varo­­vec Ferencné, gazdasági elnök, a mindenhol jó munkát végző Tatai Jó­zsefnél A gyűlés a barátság kedves han­gulatában ért véget. (Az Újság) 443. fiók, DETROIT, Michigan A William Penn Fraternális Egye­sület 443. fiókja 1955 december 11-én, vasárnap délután tartotta évzáró és egyben tisztviselő választási gyűlé­sét, a volt Verhovay Otthon nagyter­mében, amelyen a tagság elég szép számmal vett részt. Az 1956-ik évre MACKER GYULA korelnök ás DEMETER JÓZSEFNÉ körjegyző vezetésével a következő tisztviselőket választotta meg a tag­ság: László Elvira elnök, Saytos Elsie jegyző, Saytos Ádám ellenőr. A számvizsgáló bizottság tagjai: De­meter József né, Orris Istvánná, be­teglátogató ifj. Karpanai Lajos. A választás megtörténte után MACKER GYULA korelnök felkérte a fiók ügykezelőjét, hogy az újonnan ♦megválasztott tisztviselőket eskesse fel, amit az ügykezelő készséggel tel­jesített. Hálás köszönetét mondok Macker Gyula alelnök urnák azért a szép be­szédért és hogy mint korelnök na­gyon jó munkát végzett, úgyszintén Demeter Józsefné tagtársnőnek, aki mint körjegyző működött a választás alkalmával. Most pedig az újonnan megválasz­tott tisztviselőknek kívánok szebb és boldogabb újévet mind a fiók vezeté­sében, mind az uj tagok szerzésében és kívánok édes Mindannyiuknak, va­lamint a fiók össztagságának is sok sikert és szerencsét az uj esztendő­ben. Tagtestvéri szeretettel Szabó József kér. szervező, a 443. fiók ügykezelője. 443. fiók, DETROIT. Michigan Az 511. fiók 1955 december 18.-án, vasárnap délután tartotta meg év­záró és egyben tisztviselő-választási gyűlését. A választás eredménye a követ­kező: Elnök: LAJTOS György, jegyző és pénztári ellenőr: CSONT DÄNIEL­­NÉ, számvizsgálók: TCLÄK PÁL, LŐRINCZ GÁBOR. Az uj tisztviselőket SZABÓ József kerületi szervező eskette fel. Sajnálatos, hogy amikor fiókunk évzáró és tisztújító gyűlést tart, a tagok nem értékelik azt kellőképen és távol tartják magukat a gyűlés­től, annyira, hogy a jelen esetben is alig lehetett megtartani a választást. Mindenki fázik attól, hogy tisztséget vállaljon, ellenben a megválasztott tisztviselőket ezek kritizálják a leg­jobban. Kérem az 511. fiók tagjait, hogy a jövőben szorgalmasabban lá­togassák a fiók gyűléseit, mert csak­is igy lehet eredményesen dolgoz­nunk Egyesületünk érdekében. Kérem a tagokat, hogy becsüljék meg az 1956-ra választott tisztviselőket, mert különben jövőre egy tag sem fog tisztséget vállalni. Remélve, hogy felhívásomnak és tiszteletteljes kérésemnek eleget tesznek, maradtam boldog újévet kí­vánva minden egyes tagtársamnak tisztelő tagtársuk Szabó József kerületi szervező, ügykezelő. ----------<«§ § ---------­Aki nem engedett az igazából Szabó Jóska csak pöttömnyi kis fickó volt 12 éves korában, de nem az a gyerek volt, aki ne tudta volna, mit akar és aki ne tudta volna ki­várni, hogy megkapja, amit akar. (Szüleivel együtt tagja Egyesüle­tünknek.) Már régen szeretett volna valami szép kerékpárt venni magának, és addig-addig rakta élére a garaso­kat, hogy már egy dollár 75 cent készpénze is volt. Hallotta, hogy a rendőrségen bicikliket árvereznek. Ő is oda állt hát az árverező elé, a ke­zében szorongatta kis vagyonkáját, az egy dollár 75 centet. Kipirult az arca, mikor arra gondolt, hogy fog ő végigszáguldani az utcákon az uj bi­ciklijével. A szeme is fölvillant, ami­kor ránézett az egyik kerékpárra, amit ép most vett kalapács alá a ki­kiáltó. Alig szólitotta föl az eladó a vevőket, hogy ajánljanak valamilyen összeget a kerékpárért, Jóska sietett egy dollár 75 centet ajánlani, de hi­ába, mindig akadt valaki, aki túlli­citált rajta. De Jóska nem az a gye- • rek volt, aki ha valamit erősen fel­tett magában, attól egykönnyen tá­gított volna. Két kerékpár gyorsan elkelt, majd a harmadik is. Hiába igyekezett sietni az ajánlatával és hiába vágta harsányan oda: “Egy dollár 75 cent”, mindegyiket más kapta meg, aki többet Ígért. Már csak egy kerékpár maradt az árverésen. Jóska nyelve kiszáradt az ajánlgatástól, de azért ezt az egyet, meg kellett kapnia, ha törik, ha sza­kad. Most már félénken, szinte reme­gő hangon mondta az árat. Szive el­­faesarodott, amint várta, mikor cse­nik el előle az utolsó szép biciklit is. Már majdnem sírva fakadt. A vásár-Az okos gazda Fehér György nem azok közé az amerikai magyarok közé tartozott, akik jól keresnek ugyan, de az egész keresetüket haszontalanságokra her­dálják el. Ő bizony nem átallott gondolni a jövőre is. Mikor aztán két erős kezével nekifogott a mun­kának, Isten áldása kisérte iparko­dását. Alig jutott ki Amerikába, meg se melegedett a sok jót felemésztő nagy világvárosban, hanem kiment messze nyugatra. Meglevő kis pén­zéhez még kölcsönt vett föl, farmot vett és nekifogott kis birtoka meg­munkálásának. Pedig mindenki csú­folta, ugratta, hogy azon a földön csak kő terem, vagy legfeljebb pár szál csenevész dudva. Arra jó csak, hogy barátainak borozgatás közben eldicsekedhessen, hogy ez a szag­talan ibolyacsomó vagy pár szál szarkaláb az ő földjén termett. Jó­solgatták, hogy két év nem sok, de annyi ideig se tud megélni a föld­jén. Csakhogy Fehér György nem hall­gatott a szóbeszédre, hanem munká­hoz látott és két év múlva volt ne­ki annyija, hogy traktort: mezőgaz­dasági - gépeket vegyen magának. Ez persze javította a talajt, emelte a termést és vele együtt a föld érté­két is. Bárhol szivesen adtak neki hi­telt, mikor látták, hogy a kőből is tud pénzt kicsikarni. Az uj gépek­kel még sokkal nagyobb területet tu­dott megmunkálni, úgyhogy még uj földet is vett a birtokához. Számol­ni is jól tudott. Tudta, hogy ennyi meg ennyi kell a háztartásra, ennyi kamatot kell fizetni évenkint a köl­­csöneire, ennyi meg ennyi kell adóra, ennyi meg elég arra, hogy a család­jával együtt megélhessen. Azt se fe­lejtette, hogy néha betegség is elő­fordul a családban, főleg a gyerekek közt. Gondolt ő arra is, hogy mibe kerül a doktor meg az orvosság. Mikor már mindenféle gépe, trá­gyaszórója, szecskadaráló is volt ne­ki, uj raktárt épitett. Minthogy soha sem vett fel kölcsönt csak annyit, mint aminek kamatait fizetni tudta, szivesen • adtak neki, amennyit kért. De jöttek aztán a bajok. A kisebbik fia ágynak esett. Hiába vásárolta a sok orvosságot, semmi se segített. Pedig ép akkor a newyorki tőzsdéről jött ki valami újságíró, aki cikket akart Írni Fehér Györgyről, mint a józan gazdáról, aki. semmiből vagyont tudott teremteni. Több kérdést adott föl neki s többi közt azt is megkér­dezte, hegy van e életbiztosítása. Fe­hér uram csak hümmögött valamit, annyi volt az egész felelete. “Miért nem vett életbiztosítási kötvénye­ket?” “Vettem volna én uram, szaladt ki a szó a száján, de egy biztosítási ela­dó se szagolt felém se.” A tanulság ebből az, hogy az el­adóknak nem szabad kerülni a vidé­ket sem, ahol a farmerek soha élet­­biztosítási kötvényt nem vásároltak, mert soha nem hallottak arról, hogy mi az életbiztosítási vagy kórházi és jövedelempótló kötvény; bizony ér­demes a gazdákat is megmozgatni, hatalmas kiterjedésű munkaterület a vidék, a földművelők birodalma. lók is észrevették ezt a pöttöm gye­reket. Összenéztek félig könnyesen, félig mosolyogva és az árverező is megkönyörült a gyermeken. Gyorsan lecsapta: “Going-going-gone: Senki többet harmadszor. “Jóska boldogan simogatta az álombiciklit, amelyet első megtakarított pénzével nyert... Üzen a szerkesztő FIGYELŐ, Detroit, Mich. Kö­szönjük sorait. Kár, hogy a különben kitünően szerkesztett (már az ő szemüvegükön néz­ve) sajtótermék, mindig olyan­ba üti az orrát, amihez igazán semmi köze. Az egyesülést min­dig ellenezte (persze nem hall­gatott rájuk senki) s most jó­kívánságait fejezi ki a munkás­tagságnak. Csak azt szeretnők tudni, hogy a szellemi munká­sokat is beveszi-e ezek sorába és -szól-e ez az üdvözlet, pld. U. S. Supreme Court Justice Harold H. Burtonnak, vagy Governor Frank J. Lausche­­nak, akik mindketten régi tag­jai Egyesületünknek? Ne ag­gódjon írásaik miatt. Egy bi­zonyos, hogy nagyzserüen érte­nek ahhoz, hogy tanító, neve­lő írásaik közé hogyan kell ke­verni a vörös maszlagot. K-cs B-a, BECKLEY, W. Va. Mivel úgy a Verhovaynak, mint* a Rákóczinak tagja, januárt havidijának befizetése után kérheti elbocsátóját az egyik fióktól a másikhoz. Most már mindkét fiók, William Penn fiók. Nagy János, Florida: Mosta­nában jártunk ott s láttuk, hogy a vörösöknek mennyire fáj a Kossuth Hall és a magyar templom. Sajnos, mindent el­követnek, hogy gátat vessenek a békés fejlődés elé. Igaza van, a magyar ember ha bántják, akkor igazában megmutatja, hogy ki a legény a gáton. Dégi Ambrus: Hirdetéseket nem közlünk, tanáccsal sem szolgálhatunk, ha annak üz­leti szaga van. Mivel azonban ott jártunk, ha Floridába ké­szül, akkor a legmelegebben ajánlhatjuk Önnek az INDIAN CREEK LOPGE-ot, 6981 Indi­an Creek Drive, Miami Beach, Fla. Elsőrangú, tiszta kis szál­loda, a koszt felséges, hiszen aki ott főz, Bolla Károly, azt méltán nevezhetjük a szaká­csok királyának. Az árak na­gyon méltányosak, ha ir a tu­lajdonosnak, Mr. Benő Bolcs­­key, hivatkozzon ránk, külön figyelembe részesítik. “Help me. too' -— BOLDOG UJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK! —

Next

/
Oldalképek
Tartalom