William Penn, 1956 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1956-01-04 / 1. szám
1956 január 4. 13-IK OLD Al. William Penn HETVENÉVES JUBILEUMUNK HUNYADI JÁNOS — 1956. február 21. — 1886. február 21.-én tizenhárom magyar bányásztestvérünk Hazleton, Pennsylvaniában megalapította a Verhovay Segély Egyletet, Egyesületünk, a William Penn Fraternális Egyesület szüló'anyját. A Mindenható kegyelme folytán, jövő hónapban, 1956. február 21.-én elérkezünk hét évtizedes jubileumunkhoz. Közel 90 ezer tag lett a tizenháromból, 24 millió dollár az alapításkor Egyesületünk vagyonát képező 17 dollár és 25 centből. Sok millió dollárt fizettünk ki özvegyeinknek, árváinknak, tagjainknak — ez azonban csak természetes, hiszen ezt Ígértük, erre köteleztük el magunkat. De ugyanennyit vagy talán sokkal többet áldozott Egyesületünk, fiókjainkon, tagságunkon keresztül a jótékonyság oltárán. Mi mindig adtunk, ha kellett bőségesen két kézzel és hisszük, hogy ezért segített meg bennünket az Isten. Mi mindig ott voltunk, ahol áldozni kellett: békében-háboruban mindig magyar becsülettel és hittel tettük bizonyságát hűségűnknek befogadó hazánkkal éppúgy mint Édesanyánkkal, szülőhazánkkal szemben és hisszük, hogy ezért megbecsülnek és értékelnek bennünket ott, ahol mindezeket számon tartják. Mi mindig büszkék vagyunk arra, hogy egyszerű, de becsületes, sokszor talán Írni is alig tudó, de aranyszívű magyar testvéreink megértése és segítsége folytán jutottunk el oda, ahol vagyunk. Minket hét hosszú évtized alatt sohasem lehetett megszéditeni, se jobbra, se balra; pedig de sokszor megpróbálták ezt minden hájjal megkent politikusok, “úri betyárok” és a munkásság érdekeit — szerintük csak egyedül szolgáló — rózsaszínű és vörös zászlók alatt, hol titokban, hol nyíltan működő elvtórsak. Mi azok vagyunk, akik voltunk hetven esztendőnek előtte; egyszerű, becsületes magyarok testvérsegitő Egyesülete, akik szívesen látják soraikban a más nemzetiségieket is, akik szeretik és becsülik ezt a mi fajtánkat és tudják, hogy a “Verhovay”, “Rákóczi”, most meg a William Penn nevének viselői nemcsak társadalmi téren vezetnek, hanem Amerika egyik legjobb biztosítását adják tagjaiknak. Mi vagyunk azok, akik a depressio legsúlyosabb éveiben sok olyan egyetemre járó fiatal tagtársunknak adtunk tanulmányi segélyt, akik kizárólag egyesületünknek köszönhetik, hogy tanulmányaikat be tudták fejezni. Mi munkaképtelen öreg tagjaink eltartásáról is gondoskodunk a szerint, hogy milyen felekezethez tartoznak, — és ehhez nem kértünk és nem kérünk segítséget sem egyesületünk tagságától, sem pedig más intézményektől. Mi nem olyan fraternális intézmény vagyunk, akik azt állítjuk magunkról, hogy fraternális intézmény vagyunk, de ugyanakkor egy jottányit sem teszünk fraternális téren, pedig élvezzük a fraternális törvény nyújtotta előnyöket. Mi azok vagyunk, akik voltunk! Uj név alatt, de régi szellemben, magyar szívvel folytatjuk azt, amit hetven esztendővel ennek előtte a 13 magyar bányász, nemes szivére hallgatva, megalkotott. Jubileumi ünnepségeket nem rendezünk, de úgy érezzük, hogy hetvenéves évfordulónkat meg kell ünnepelnünk bizonyos formában. Kérjük tagjainkat, hogy február 19.-én vagy 26.-án, vasárnap, ha templomba mennek, az Isten hazában köszönjék meg az Urnák, hogy ezt a hetvenéves jubileumot megérhettük és hogy hetven évvel ezelőtt az alapitó 13 magyar bányászt összehozta. Hetvenéves jubileumot nem rendezünk, de Igazgatóságunk s központi vezetőségünk határozata folytán mégsem megyünk el szó nélkül e nagy esemény mellett. Hivatalos lapunk következő, 1956. február 1-én megjelenő száma jubileumi szám lesz. Már most felhívjuk erre tagtársaink, magyar testvéreink figyelmét. Megkértük hazánk és magyarságunk vezető embereit, hogy ebből a nevezetes alkalomból tiszteljék meg írásaikkal a szabad világ magyarságának legnagyobb egyesületét és legnagyobb példány számban megjelenő lapját. Szeretnénk azzal is emlékezetessé tenni hetvenéves jubileumunkat, hogy igazán értékes ajándékban részesítsük Egyesületünk hat tagját. 1) 14 karátos arany, 17 köves, 6 gyémánttal diszitett férfi — vagy női, 200 dollár értékű karkötő órát adunk 70 éves jubileumi ajándékként annak a két tagunknak, az egyik volt Rákóczi, a másik volt Verhovay, aki korban a legidősebb tagja Egyesületünknek. Mivel számos 85 éven felüli tagunk van s ezeknek pontos születési ideje (év, hónap, nap) nem áll rendelkezésünkre, azért van szükségünk erre a bejelentésre. 2) Ugyanolyan 14 karátos arany, 17 köves, hat gyémánttal diszitett férfi — vagy női, 200 dollár értékű karkötő órát adunk annak a két tagunknak, (az egyik volt Rákóczi, a másik volt Verhovay), akik legrégebben tagjai Egyesületünknek. Ennek megállapítása is lehetetlen számunkra, mert nagyon sok tagunknak érvényben levő kötvénye 1924 es keletű, ugyanakkor folytatólagos tagsága talán már 55-60 éve is érvényben van. Ezért van szükségünk erre a bejelentésre. 3) 14 karátos arany, 17 köves, 6 gyémánttal diszitett férfi — vagy női 200 dollár értékű karkötőórát adunk annak a két tagunknak (az egyik volt Rákóczi, a másik volt Verhovay), aki feleségével és leszármazottaival (gyermekek, vők, menyek, unokák és dédunokák) a legnagyobb William Penn csaladot alkotják. A nyertes család minden egyes tagjának értékes ajándékot adunk ezenkívül. Ezt sem tudjuk a Központi Hivatalban megállapítani s ennek bejelentésére is feltétlenül szükség van. Mindazok a családtagok, akiknek felvételi ive 1956. február 21-ig beérkezik, legalább egy havidijjal, ebben a kategóriában számításba vehetők. Szeretettel kérjük tagjainkat, hogy minél előbb jelentsék be igényüket erre a fenti, hat igazán értékes díjra. Munkatársainkat: ügykezelőinket, kerületi szervezőinket, szervezési felügyelőinket kérjük, hogy legyenek ebben tagjaink segitségére. Ismételjük, hogy ezekre az emlékdijakra csak azok tarthatnak igényt, akiknek bejelentése 1956. február 21.-ig, fiókjuk utján, sajátkezüleg irt vagy aláirt levél formájában, melyet a fiók-ügykezelőnek, osztálytitkárnak is alá kell Írni — beérkezik a William Penn Fraternális Egyesület központi Hivatalába, 436 Fourth Avenue, Pittsburgh 19, Pa. STELKOVICS J. ALBERT RÉVÉSZ KÁLMÁN központi titkár központi elnök Nemcsak Magyarország, hanem az egész keresztény világ ünnepe ez, amelyen Magyarország legvitézebb hősének emlékét ünnepeljük. Mindnyájunkat kell, hogy felbuzditson ez az évforduló. Ha 1455-ben Hunyadi János és a majdnem teljesen magára maradt Magyarország ádáz tusát vívott Nándorfehérvárnál, a Dunánál, hogy megvédje ősi hitét, ma épen igy állnak szemben az istenhivő emberek az istentagadó kommunizmussal szemben, amely elnyeléssel fenyegeti őket. A küzdelemben a hitetlenség ellen Hunyadi János példája lelkesít és buzdít bennünket, aki a pogány törököktől mentette meg jó időre Magyarországot. Kemény küzdelem volt az, amit Hunyadi vivott a törökökkel szemben. A törökök már a XIV. század eleje óta terjeszkedtek a Balkánon, miután Kis-Ázsia egészen az övék lett és fanatikus harcokban küzdöttek az Izlám terjesztésére. Hiába jöttek nyugatról német és francia vitézek a Balkánra küzdeni a törökök ellen, minden hősiességük hiábavaló volt. A törökök Nikápolynál szétverték a sereget és Zsigmond király is csak nehezen tudott menekülni a csatából. Ettől kezdve a nyugat alig törődött többet velünk, magunkra hagyott ebben az ádáz küzdelemben, hiába hirdettek keresztes háborúkat a pápák. Nagy csapás volt a magyarokra, hogy Zsigmond királyt 1510-ben német császárrá választották és attól kezdve nem törődött többet Magyarországgal. Egyetlen szerencsés gondolata volt, hogy felismerte Hunyadi vitézségét és hadvezérré tette. Utóda Albert Hunyadit Szörényi bánná nevezte ki. Hunyadi 1441-ben és 1442-ben kemény harcokat vívott a Balkánon és seregeit egészen Szófiáig levitte. Sajnos a királyválasztási küzdelmek Magyarország erőit szétforgácsolták. Mig a kiskorú Habsburg László német és cseh politikát folytatott, Hunyadi á lengyel királytól Ulászlótól várt segítséget a törökök ellen. Mikor aztán Ulászló a szerencsétlen várnai csatában elesett 1444-ben, az ország Lászlót választotta királynak azzal a feltétellel, hogy kiskorúsága alatt Hunyadi legyen a kormányzó. Mikor V. László 1452-ben nagykorú lett, átvette az ország kormányzását és Hunyadit az ország főkapitányává tette. A helyzet közben mind súlyosabb lett. A törökök legnagyobb szultánja II. vagy Hóditó Mohammed Konstantinápolyi elfoglalta és azzal fenyegetőzött, hPgy egész Európát törökké és mohamedánná teszi. Hóditó útjában semmi akadály sem volt, ha Nándorfehérvárt el tudja foglalni. Mindjárt a következő évben 1454-ben meg is indult hóditó utján és Nándorfehérvárt vette ostrom alá. A magyar hadak hősiesen állták az ostromot, Hunyadi János és barátja, Kapisztrán János, a lelkes ferences szerzetes keresztesháborut hirdettek, hadakat toboroztak a Váy felmentésére. Hunyadi vitézségének és Kapisztrán lelkes szép, noklatainak megvolt a hatása, Nándor fehérvár felszabadult, a hitetlenség sodró árja megakadt a vár alatt, de a harctérellj kitört a pestis, amelynek mind Hunyadi, mind barátja, Kapisztrán János áldozata lett. A mi harcunk is hasonló Hunyadiéhoz. Bennünket is a hitetlenség, istentelenség árja fenyeget. Hunyadi János vitézsége és vallásossága kell, hogy megedzze lelkünket ebben az ádáz küzdelemben a kommunista áradattal szemben. Isten Hozott (Folytatás a 4-ik oldalról) elismerése az, hogy 12 évi központi igazgatói tisztje után meghívták az egylet központjába Investment Managernek. A társadalmi életben pedig mindig ott volt az elsők között, ahol valamely mozgalmat sikerre kellett vinni, a magyarok ügyét fel kellett karolni s azért áldozatot hozni. így szerezte meg mindnyájunk nagyrabecsülését, mindnyájunk szeretetét s bizonyos, hogy hiányozni fog körünkben s városunkból való távozását nehéz szívvel ugyan, de kénytelenek vagyunk tudomásul venni, azzal az érzéssel, amivel a testvérek intenek búcsút családjuk egyik iagjának, aki messze-utra indul. “Isten veletek” legyetek boldogok uj lakóhelyeteken s gondoljatok néha vissza sok-sok jő barátaitokra és ismerőseitekre) aminthogy mi is mindig szerei tettel fogunk rátok gondolni. ----------------------Diószeghy Tibor A MAGYAR NŐKHÖZ Gyermeketek hangját, nemzetünk harangját el ne némitsátok idegen szokások tenger zavarában! Lelkűk pici lángja, jövendőnk forrása, soha ki ne égjen, semilyen Ínségben, semilyen határ közt! Magyar anyák, lányok, hívőn nézünk rátok: 1 kezetekben nyugszik, hull el, vagy menekszik élniakarásunk, szabadságos álmunk!
