William Penn Life, 2003 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2003-02-01 / 2. szám
Wesselényi Miklós ‘Az árvízi hajós’ Magyar Nyelv Kerékgyártó Barbara FÉRFISZÉPSÉG, ERŐ, BÁTORSÁG, politikai tehetség, szónoki képesség egyesült Wesselényi Miklósban, Korának legnépszerűbb embere volt, a magyar ifjúság valóságos bálványa. Életútja 1796, decemberében, a zsibói szülőháztól 1850, áprilisáig, tart, amikor a morvaországi Grafenberg fürdőhelyről hazatérőben tüdőgyulladásban hal meg egy pesti vendégfogadóban. Apja, idősebb Wesselényi Miklós báró ugyancsak jól ismert embernek számított Erdély közéletében, hiszen az ellenzéki politika egyik vezéralakja, a színjátszás bőkezű mecénása volt. Dédapja egy időben Erdély első közjogi méltósága. Arisztokrata rang, családi hagyományok a politikában is - ezzel indulhat az ifjú Wesselényi politikai pályájára. Az indulás megelőzi a reformkor kezdetét is. Az 1813-17.-iki erdélyi ínség idején népkonyhákat szervez a rászorulóknak, 1819-20-ban pedig még lényegében együtt úszik az erdélyi birtokos nemesség ellenzéki arjaval, amely a Habsburg kormányzat immár nem első erdélyi ürberrendezési kísérlete ellen lép fel. Politikai fejlődésében döntő jelentősége volt Széchenyi Istvánnal való megismerkedésének. Életútjuk most tiz évre oly szorosan egy, ahogy talán egyetlen más politikus-kettese sem a magyar történelemben. Az 1820-as években kölcsönösen alakították egymás nézeteit, együtt utaztak el Angliába, együtt léptek fel az országgyűlésen. Későbbi visszaemlékezéseikben már sok mellék tényező befolyásolhatja őket. Az azonban biztos, hogy ez a hallatlanul értékes politikai barátság nem egyszerüsithetöle a mester (Széchenyi jó öt évvel idősebb) és a tanítvány Wesselényi képletére. Wesselényi alapos közjogi tudásával, a magyar politikai valóság ismeretével már ezekben az években is igen lényegesen járulhatott hozzá az első reform koncepció kidolgozásához. Óriási munkabírása, kitűnő taktikai érzéke, a tárgyaló partnerekre gyakorolt személyi varázsa pedig Széchenyi legfőbb támasza volt az első refomkezdeményezésekben. Wesselényi prográmjában, 1835 előtti fömüvében, a Bali-tételekrölben, már ott van közteherviselésw, a miniszteri felelősség, a sajtószabadság, a nemzeti függetlenség kérdésének a felvetése, részletes terv a hazafiúra való nevelésre, s gondolt a nemzetiségi jogok biztosítására - programjába vette az unió, vagyis Erdély egyesítését Magyarországgal. (Az eszme majd a 12 pontban bukkan fel újra, s az 1848-as forradalom iktatja törvénybe.) Valamennyi fő kérdésben vállvetve küzd Széchenyivel, taktikai nézeteltéréseik ellenére - s az ellenzék öt tekinti vezérének, bár illően elismeri Széchenyi érdemeit. Ráfigyel Kölcsey, a nagy politikai pályája kezdetén álló Kossuth, s az ellenzéki derékhad. Ha Wesselényi a magyar országgyűlésen a reformellenzék legtekintélyesebb vezetője volt, akkor az erdélyi reformerek mindenki által elismert vezére. Az országgyűlésen minden érdemi kezdeményezés tőle indult ki; szoros többlépcsős szervezetbe fogta össze az ellenzéket, - s kizárólag szellemi, erkölcsi erővel. Az országgyűlés mindez eröreszités ellenére semmit sem ért el. A Habsburg kormányzat Bécsben már elhatározta az erdélyi országgyűlés szétkergetését, csak az ürügyet várták hozzá, s még nem határoztak, hogy mi legyen Wesselényivel. A "leszámolásra" és a bírói útra való terelesre Wesselényi egy Szatmarban tartott megyegyülésen való beszéde adott megfelelő alkalmat, ahol a beszéde után feljentést tettek ellene, s a Habsburg kormányzat hűtlenség címén perbe fogta. Wesselényi az ellene indult elfogatási parancs miatt évekig nem léphetett Erdély földjére, a hűtlenséggel gyanúsítás halálbüntetéssel járt. Wesselényi pere viszont Magyarországon kormány és ellenzék, abszolutizmus és liberalizmus nagy csatájává alakult. Wesselényi maga is közügynek tekintette perét, s annak tekintették elvbarátaik, de ellenfelei is. Elvi vitáról van szó, amely 1835- 36-ban az országgyűlésen is folyik; a harc végül mégis bírói Ítélettel végződik. Wesselényit, - akinek népszerűségét az 1838-adik évi pesti árvízkor tanúsított önfeláldozó bátorsága tovább növel, ö volt az úgynevezett "árvízi hajós", - elmarasztalják, de a halálbüntetést mégse merik kimondani. Három évi fogságra ítélik. Három hónapig van csak fogva a budai József kaszárnyában, pár cellányira Kossuthtól, akinek pere még formailag is kapcsolatban van az övével, érdemben pedig még inkább. Ekkor egészségi állapotára való tekintettel - félszemére ekkor már vak, s a másik szeme is erősen romlik, - büntetésmegszakitást engedélyeznek neki. Grafenbergbe utazik Prissnitz nagy hirú vizgyógyintézetében próbálja egészségét, rendbehozni, s szemét megmenteni. Az 1839-40.-ik országgyűlés liberális ellenzéke közben elkeseredett harcot viv Wesselényi, Kossuth és a bebörtönzött országgülési ifjak szabadon bocsátásáért, de végül is 10 WilliaM Penn Life, February 2003
