William Penn Life, 2002 (37. évfolyam, 1-11. szám)
2002-03-01 / 3. szám
agyar Nyelv magyar festő, aki ilyen tudatosan és következetesen vallott volna, hogy művészetének legfőbb célja: a haza szent ügyének szolgálata. Valóban, történelmi tárgyú képein, csaknem kivétel nélkül, törtéenelmünknek azokat a mozzanatait ábrázolta, amelyek az annyiszor a roskadás szélére" jutott nemzet "sokfelöli küzdelmeit" tükrözik, de ugyanakkor szabadságharcos hagyományaink művészi ábrázolásával hősi múltjára is figyelmeztette a levert szabadságharc után fásult szomorúságba süppedő nemzetet. Éppen ezért az idegen elnyomás ellen folytatott küzdelmeikben elbukott, vagy csalárd hitszegésnek áldozatul esett tragikus sorsú hőseivel sohasem csak e harcok szomorú bukására emlékeztetett, de éppúgy hangsúlyozta a szabadságért vivott drámai küzdelem hősiességének emberi nagyságát, pátoszát is, és ezzel a nemzeti függetlenség, az öntudatosan harcos hazaszeretet tüzét élesztgette a Bach-korszak szörnyű éveiben. "Tovább küzdöttem." - Igen, Madarász tovább küzdött a szabadságharc leverése után is, mert "ezen nagy idők kiirthatatlan benyomása alatt" lépett a művészi pályára, és a láng, amelyet ekkor a nemzeti függetlenségért való narc gondolata fellobbantott benne, szivéből és művészetéből soha sem aludt ki. A szabadságharc leverése után festette első történelmi tárgyú képét a Kuruc és Labanc-ot, amelyet Budapesten állították ki. A bujdosó álma cimü Thököly Imrét ábrázoló müve is e kor szülötte. Élete főműve a Hunyadi László siratása, Zách Felicián és Zrinyi Ilona Munkács várában cimü történelmi jelenetei. Majd megfestette 17.-ik századunk két nagy alakját Zrinyi és Frangepán cimü képét börtönükben, melyet Dobozi cimü és Dózsa portréja követett. Drámai erejű történelmi festményeit Párizsban aranyéremmel jutalmazták. 1873-ban festette meg Petőfi halála cimü képét, mely képekkel a nemzeti függetlenség eszméjének ébrentartását igyekezett fenntartani, amikor az ország uralkodó osztálya lépten-nyomon elárulta 1848-49-et, O mindvégig ily módon tartva ki mellette. Ez az állhatatos, hazafias magatartás ad különös jelentőséget Madarász művészetének és elsősorban az ebből fakad magasztos eszmeiség teszi azt ma is példamutatóvá. Ebből a hazafias magatartásból következett, hogy amikor az 1867-es kiegyezés után az uralkodó osztály szolgálatába hajtották a magyar képzömüszétet és egyre nagyobb tért hódított a burzsoá kozmopolitizmus, akkor Madarász- 1910-ben - azt vallotta, hogy: "Legyen a művészet mindég és örökkön nemzeti, mert csak a nemzeti művészet igaz, kifejező és értékes." Leánya visszaemlékezése szerint pedig azt vallotta, hogy "a festő csak akkor fessen, ha emberi, társadalmi mondanivalója van." így erthetö, hogy a kiegyezés után sem az úttörő művészt, sem a lánglelkü hazafit nem méltányolták benne. A hivatalos körök háttérbeszoritották és alkotóerejének teljében sikerült pályáját kettétömiök. Rokontalan és elhagyatott volt a művész, aki még 1913-ban, 83 éves korában is, a néppel együtt, Petőfi feltámadásáról ábrándozott és fáradt kézzel, de ifjú szívvel vörös zászlót festett a népszabadság porából megelevenedett költőjének kezébe. így hát csupán ékes szavak jutottak a nagy művésznek és hazafinak, azok is csak késön, agg korágan, amikor már az elismerés semmire sem kötelező, pusztán visszemlékezö dicséretet jelentett, mert ekkor már nem buzdíthatták Madarászt nagy müvek alkotására, amely müvek meghatározó jelentőségűek lehettek volna a kiegyezés utáni képzömüszétünk, különösen történelmi festészetünk tovább fejlődése szempontjából. 1917, január 10-én halt meg 87 éves korában. Historical Painting: Viktor Madarasz The work of the historical painters constituted one of the most characteristic chapters of 19th Century Hungarian painting. The efforts of the minor masters were connected with the work of the two prinicipal figures of historical painting: Viktor Madarasz (1830-1917) and Bertalan Székely. Madarasz was only a child when he volunteered to fight on the battle fields. He dedicated his life and art to cherishing the memories of the struggle for freedom. While abroad, he met the leader of the revolution, Lajos Kossuth, who lived in exile, and Madarasz's art came to reflect Kossuth's ideas and mentality. Madarasz studied in Vienna under Waldmiller, but For those of you who don’t read Hungarian, we present an Englishlanguage version of this month’s “Magyar Nyelv” feature. While not a word-for-word translation, it will give you a general understanding and appreciation of the subject discussed. sentimental, naturalistic painting failed to satisfy him. Historical themes were more suitable for proclaiming his message. He went to Paris to study. While there he painted his masterpiece, "Lamantation over László Hunyadi." This work featured strong contrasts of light and shadow and austere simplicity. Its strong choice of themes recalls the terseness and dramatic power of ballads. It has an allegorical meaning since Hungarian freedom was also considered "dead" in the artists' time, following the unsuccessful War of Independence against the Habsburgs in 1849. The painting was an immense success and was awarded the gold medal from the Salon of Paris. Of Madarasz's later historical pictures, one of the more remarkable is "Zrinyi and Frangepan in the Prison of Weinemenstadt." It is noteworthy for its profound psychological characterization of the two Continued on Page 20. IVilliam Penn life, March 2002 15
