William Penn Life, 2001 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2001-08-01 / 8. szám
Közben Petőfi összes illusztrált müveihez készitgette 3 rajzát. Nem sokat kellett töprengenie, hogy az eléje tett tartalom jegyzékben a három verset megjelölje: Jövendölés, A költő és a szölövesszö, A király és a höhér cimüeket válaszotta. Mindhármat kívülről is tudta. Minden képességét, teremtő fantáziáját beleadta, hogy rajzai méltóak legyenek Petőfi verseihez. Jóvátétel volt ez élete mulasztásáért és egyben saját megújhodása is. Biztos volt benne, hogy rajzai nagy visszhangot fognak kelteni a Petöfikötetben. Naponta újabb ötlete támadt. Szerelmi dal, Nászinduló, Nemzeti táncok, Csatadal, Himnusz.... A kompozíciók sorra jelentek meg mappájában. Tíz kéz is kévés lett volna, hogy ötleteit, elképzeléseit követni tudja. De egyre másra kudarcok érik. Kiállításokon, magán - és közéletében egyaránt. Odusszeusz-vére egyre türelmetlenebbül sarkallja: meneküljön innen; és menekül - vissza Olaszországon keresztül - Oroszországba, III. Sándor cár, majd az ezt kővető II. Miklós cár udvarába.... Fáradt volt már és megviselt. Élete hetvenkilenc esztendejéből hatvanat külföldön töltött, ebből ötvenet, egy teljes emberöltőt Oroszországban - mégsem lett ez az ország sohasem a hazája. Négy cárnak volt az udvari festője, magyar állampolgárságát mégis megtartotta. Az udvarban ünnepélyes alkalmakkor fekete magyar díszruhájában jelent meg mindig, s azon orosz, angol, osztrák, francia kitüntetések sorakoztak komoran. Képei szerte Európában, sikerek és kudarcok közepette visszhangozzák a nevét.. .csak éppen a sajat hazája értette meg öt a legkevésbé. Budapest volt hozzá a legmostohább. De ö vajon jól sáfárkodott-e képességeivel?- tette fel a kérdést oly sokszor önmagának. Alkotott-e olyant, ami éppen úgy belegyökjeredzik a magyar szellemi tudatba, mint Petőfi lírája, Madách drámái, Arany balladái, vagy Jókai romantikus meséi? -Régi rajzai, iratai között tallózva megsárgult levél került a kezébe. Arany Lászlótól - Arany János fiától kapta Párizsban, ahol meglátogatta öt, s ahová a Toldit magával hozta. A levélben ez olvasható: "És Az Ember Tragédiáját olvasta-e? - Én csak nem akarnék lemondani arról az ötletemről, hogy a legnagyobb magyar allegorikus drámai költeményt egykor Ön megillusztrálja." Művészi sóvárgásának megfelelő téma után lapozva megdöbbentette Madách gondolatának igazsága, s képzeletét lebilincselte - s megtermekenyitett. Felüdült ebben a munkában. Késő öregkorában Arany János okozta számára a legnagyobb gyönyörűséget. Amikor verskötetét tanulmányozni kezdte, még nem tudta, hogy a Balladák elragadó és komor szépsége milyen hatalmas vállakózásra fogja ösztönözni. Ö, akinek minden készsége megvolt a részletek szépségének aprólékos kidolgozásához, már régen kereste a műfajhoz megfelelő témát. Arany balladáit olvasva úgy érezte, hogy végre megtalálta. Elképzelése rabul ejtette; költö és festő ily szoros összmunkájára nem volt még példa a magyar művészetben. Hatvan éves volt mikor elkezdte és hetven mikor befejezte. A balladák bőrbe kötött diszkiadása azóta is ott feküdt ágya mellett az éjjeliszekrényen, ahogy Arany Lászlótból megkapta. Ha elfáradt, teste és leke elzsibbadt, felnyitotta, és újraélte az alkotás lázas izgalmát.... S most itt fekszik száz méternyire a cári palotától felpolcolt párnákon az ágyán. Három hónapja szenved lázas influenzában, s már annyi ereje sincs, hogy a hűvös márványlapról magához emelje a könyvet: Szibinyáni Jank, Ágnes asszony, Rozgonyiné, Kund Abigél... a jól ismert alakok a távolba futva összemosódnak. S mintha vonat rohant volna feléje, a kerekek zakatolásán át a verssorok összecsendültek .. -egyre halkabban, fakóbban, elhalóbban.... 1906, február 28, délután három óra. Obelinszkij herceg jelenti Őfelségének, hogy Zichy Mihály udvari festő, az Orosz Művészeti Akadémia tagja, a Szent Sztanyiszláv-rend és más cári kitüntetések tulajdonosa, a francia Becsületrend tisztje, háziorvosának közlése szerint, utolsó óráit éli. Őfelsége a hirt mély megrendendüléssel fogadta, és parancsot adott, hogy ha az elkerülhetetlen vég bekövetkezik, kedvelt hive, a kiváló festőművész emlékére szólaljanak meg a Péter-templom, a Kazányi-székesegyház és a Szent Izsák-katedrális összes harangjai. Egy óra múltán szólaltak meg a pétervari harangok, jelezvén, hogy Zichy Mihály udvari festő, akit a természet nagy tehetséggel és erős lélekkel áldott meg, 1906, február 28.ikán örökre lehunyta szemét. [jjji[j 16 William Penn Lile, August 2001