William Penn Life, 2000 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2000-10-01 / 10. szám

agyar

hol zsarnokság van, ott van

jelenvalóan

mindenekben,

ahogy rég istened sem;

ott zsarnokság van az óvodákban, azapai tanácsban, az anya mosolyában,

abban, ahogy a gyermek idegennek felelget;

nemcsak a szögesdrótban, nemcsak a könyvsorokban szögesdrótnál jobban butító szólamokban;

az, ott van a búcsúcsókban, ahogy így szól a hitves, mikor jössz haza, kedves:

az utcán oly szokottan ismételt hogy-vagy-okban a hirtelen puhábban szorított kézfogásban,

ahogy egyszercsak szerelmed arca megfagy, mert ott van a légyottban,

nemcsak a vallatásban, ott van a vallomásban, az édes szó-mámorban, mint légy a borban,

mert álmaidban sem vagy magadban, ott van a nászi ágyban, előtte már a vágyban,

mert szépnek csak azt véled mi egyszer már övé lett; vele hevertél, ha azt hitted, szerettél,

tányérban és pohárban, az van az orrban, szájban, hidegben és homályban, szabadban és szobádban,

mintha nyitva az ablak s bedől a dögszag, valahol gázfolyás van,

ha magadban beszélgetsz, ö, a zsarnokság kérdez, képzeletedben se vagy független,

fönt a tejút is már más: határsáv Hol fény pásztáz, aknamező; a csillag: kémlelő ablak,

a nyüzsgő égi sátor: egyetlen munkatábor; mert zsarnokság szól lázból, harangozásból,

a papból, kinek gyónói, a prédikációból, templom, parlament, kínpad: megannyi színpad;

hunyod-nyitod a pillád, mind az tekint rád; mint a betegség, veled megy, mint az emlék;

vonat kereke, hallod, rab vagy, rab, erre kattog; hegyen és tenger mellett be ezt lehelled;

cikáz a villám, az van minden váratlan zörejben, fényben, a szív-hök kenésben;

a nyugalomban, e bilincs-unalomban, a zápor zuhogásban, az égigérö rácsban;

a cellafal-fehéren bezáró hóesésben; az néz rád kutyád szemén át,

s mert minden célban ott van, ott van a holnapodban, gondolatodban, minden mozdulatodban;

mint víz a medret követed és teremted; kémlelödsz ki e körből? ö néz rád a tükörből,

ö les, hiába futnál, fogoly vagy s egyben foglár; dohányod zamatába, ruháid anyagába,

beivódik, evödik velődig;

eszmélnél, de eszme csak övé jut eszedbe,

néznél, de csak azt látod, mit ö eléd varázsolt, s már körbe lángol erdőtűz gyufaszálból,

mert amikor ledobtad, el nem tiportad; s így rád is ö vigyáz már, gyárban, mezön, a háznál;

s nem érzed már, mi élni, hús és kenyér mi, mi szeretni, kívánni, karod kitárni,

bilincseit a szolga maga így gyártja s hordja; ha eszel, öt növeszted, gyermeked neki nemzed,

hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban; belőled bűzlik, árad, magad is zsarnokság vagy;

vakondként napsütésben, így járunk vaksötétben, s feszengünk kamarában, akár a Szaharában;

mert ahol zsarnokság van, minden hiában, a dal is, az ilyen hü, akármilyen mü,

mert ott áll eleve sírodnál, ö mondja meg, ki voltál porod is neki szolgál.

William tan lile, lOctober 2000

13