William Penn Life, 1998 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1998-04-01 / 4. szám
Page 8, William Penn Life, April 1998 EEES NEMZETEMNEK ÍVELVE • • Ünnepnapok Kerékgyártó Barbara A Magyar Oldal Tudósítója Ünnepeinknek hosszú évszázadok alatt kialakult szokásai, hagyományai vannak, így a most következőnek is, a Húsvétnak. Ezek a hagyományok idővel világi és vallási elemekkel keveredve lesznek, illetve vállnak szokásainkká, s az ünnep közeledtével mindannyian igyekszünk ezekhez a hagyományos szokásokhoz igazodni, s ezeket az ünnep részeivé tenni. Ezekre a szokásokra, itt magyar oldalunkon mi is többször kitértünk már, hol a világi, hol a vallásiakat elemezgetve. Ma ezekre a szokásokra úgy gondolunk, hogy bemutatunk egy-egy ünnepi asztalunkat diszitö, illetve izesitö” húsvéti különlegességet, egy nem mindennapi tojásfestési eljárást, “locsolásnál” elmondott éneket, megtűzdelve ezeket “lelkitáplálékként” - az ünnephez kapcsolódó, egy-egy szép verssel. A kalács, vagy ahogyan azt egyes vidékeken húsvétkor hívják, a Pászka, a kelt tészták nagy családjának egyik legelőkelőbb tagja: tej, tojás, vaj/margarin gazdagítja, s teszi illatossá, és módfelett élvezhetővé. Enyhén édeskés izével a kenyérnél erőteljesebben emeli ki a húsvéti sonka sósfüstös zamatát. Elkészítése egyszerű, bár kissé időigényes, de megéri. Hozzávalók: 3,5 dl + 1 dl tej (12,25 oz + 3,5 oz), 2 kockacukor, 30 g (1,5 oz) élesztő, 50 dkg (1 lb 4oz) finomliszt, 10 dkg vaj, vagy margarin, (4 oz), 5 dkg cukor (3,5 evőkanálnyi), 'A teáskanálnyi só, 4 tojássárgája, a formázáshoz liszt. Diszitésül 4 egész tojás, kis olaj a tojások megkenéséhez. 3,5 dl tejet meglangyositunk, ebből 1 dl - t átöntünk egy bögrébe, simára keverjük a kockacukorral és az élesztővel, s meleg helyen felfuttatjuk ezt az élesztős keveréket. A lisztet egy mélyebb tálba szitáljuk, (a szitált liszt gyorsabban, szebben kél meg!), beleöntjük az élesztős tejet, és annyi lisztet keverünk hozzá, hogy galuska lágyságú legyen. Tetejét megszóljuk egy kevés liszttel, és letakarva meleg helyen duplájára, kétszeresére kelesztjük. (kb. 20 perc.). Közben a margarin 3A részét felolvasztjuk. A meglangyositott maradék 2,5 dl tejben elkeverjük a cukrot, a sót, 3 tojássárgáját és az olvasztott, de nem meleg margarint/vajat. A felét a lisztben kelt kovász tetejére öntjük, összekeverjük, majd a masszához adjuk a maradékot is, és addig dagasztjuk, amig szép fényes, hólyagos nem lesz és el nem válik az edény falától. (Egészen lágy tésztát kapunk!) Tetejét kereszt alakban bevágjuk, hogy gyorsabban keljen, megszórjuk egy kevés liszttel, letakarjuk és ismét a kétszeresére kelesztjük. (30-40 perc.) A megkelt tésztát lisztezett deszkán lazán átgyúijuk (illetve kétszer, háromszor csupán megforgatjuk, - lazán, és finoman!), 3 egyenlő részre osztjuk, egyenlő rudakat sodrunk belőlük és hármas fonással megfonjuk. A végeket összecsippentjük. A maradék vajjal jó vastagon kikenjük a kerek tortaformát, a tésztát “belekanyarintjuk”, úgy, hogy az összecsippentett végek alulra kerüljenek. A 4 egész tojást gondosan megmossuk, szárazra töröljük, vékonyan megkenjük olajjal és belenyomkodjuk a tésztába egyenlően elosztva őket a tésztában. Letakarjuk, meleg helyen újra kelesztjük, amig a tészta csaknem kitölti a formát. A tészta tetejét megkenjük a maradék 1 tojássárgájával - a tojásokat NEM!, - és előmelegített sütőben 375 fokon, 40-50 percig sütjük. A kalácsot kivesszük a sütőből, azonnal megkenegetjük-öntözzük a maradék 1 dl felforrositott tejjel. (Ettől lesz foszlós!) A formában hagyjuk langyosra kihűlni, majd rácsra csúsztatjuk, és konyharuhával letakarva hagyjuk kihűlni. A szépség kedvéért csak az asztalnál szeleteljük. Áprily Lajos: Kalács, keddi kalács cimü, itt következő verse minden bizonnyal egy ilyen ünnepi kalácsnak állít csodálatosan szép emléket: Már szombat este megsütötte anyám. És reggel már adott. Az aranya besugározta, a harangos vasárnapot. Vasárnap estig nem fogyott el, fénye áthúllt az ünnepen. Még hétfon is jutott belőle. És kedden is. De csak nekem. Ma sem tudom, hol rejtegette, melyik fiókból jött elő, de olyan áldott volt az íze, olyan hétköznap-szentelö! Az asztalkendőből kibukkant szép sárga fénnyel: itt vagyok. Nagy árnyékok, fekete gondok, még várjatok, maradjatok. Igénytelen polgár-kalács volt, olyan egyszerű, mint falum, És mégis úgy megnőtt azóta, mint úrvacsora-szimbólum -Száguldó évek távolából, megérzem néha jószagát: A tűzhely tájáról elindul s betölt szivet, betölt szobát. Lelki kenyér inség-idöben, veröfényes vigasztalás.... Pedig tudom: a keze fold már. És nincs több keddi kalács. Az egyik legvidámabb még ma is élő húsvéti szokásunk a locsolás. A viz tisztitó, termékenység varázsló erejébe vetett hit nyilvánul meg ve hagyományunkban. A locsoláshoz a lányoktól engedélyt kellett kérni, méghozzá rímekbe szedve. így történt, hogy a locsolóverseknek se szeri, se száma. Ezekből válogattunk egy kis csokorra valót most itt közeledő húsvéti locsolkodásra, kedves fiúk. Válogassatok hát belőlük kedvetek szerint: E húsvét ünnepnek második reggelén Tudják azt már magik, mért jöttem ide én. Hamar hát elömbe, százszorszép leányok, Piros rózsavizem hadd öntözzem rátok. Aztán nyugodt szívvel innen távozhatok, Tudom, hogy emlékül piros tojást kapok. Más: Kelj fel párnáidról, szép ibolyavirág: Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ. Megöntözlek szépen az ég harmatával. Teljék a tarisnya, szép piros tojással. És ime egy másik rövid, kedves kis népi költésü: Jó reggelt, jó reggelt, kedves liliomszál, megöntözlek rózsavízzel,hogy el ne hervadjál. Mint látjuk, a locsolásért mindég tojás jár. S a legkedvesebb, s legősibb: a piros. Színe életet, Jézus kiontott vérét jelképezi. S a festésnek sok száz módja közül válogathatunk, kedvünk és ízlésünk szerint. Én egy Szatmár megyében elterjedt különleges festésmódot adok itt most közre kedves olvasóinknak. íme: A nyers tojásokra különböző nagyságú és fajtájú száraz, vagy félszáraz levélkéket ragasztunk ízlés szerint elhelyezve őket a tojásokon. Elkészítésük után szorosan nylon harisnyába kötjük őket, hogy a leveleket is a kötés szorosan a tojáson tartsa. (A harisnya mindkét végét szorosan összekötjük.) Ezután a már elkészített festéklébe rakjuk őket, ami Szatmárban ruhafesték volt valójában, konyhasót szórunk a lassan forásban lévő vizbe és ebben főzzük a tojásokat egy fél órányit, vagy órányit, mig a tojás át nem veszi a folyadék színét. Időközben lassan, óvatosan meg-megkeverjük a lében a tojásokat, hogy egyenletesen vegyék át a folyadék színét. Kivéve őket a festőiéből, a leveleket leszedjük róluk és enyhén ecetes vízben áztatjuk, mig ki nem hültek. Utána féyezzük e szép mintázatú tojásokat, s várhatjuk a locsolódó legényeket. - Kívánunk sok sikert e tojás festési művelethez minden kedves olvasónknak .... E húsvét-váró szokásaink felelevenítése után búcsúzzunk el Szabolcska Mihály 19- ik századi költőnk, cikkünk névadó versével - az ÜNNEPNAPOK cíművel; mert ki kételkedhetik abban, hogy még sincs igazabb, s szebb ünnep soha annál, mint amit Ö nyújt át nekünk ebben az oly egyszerű, s mégis oly kedves versében: A szeretet az én vallásom, A jótétel az imádságom. Ha mikor egy csöpp jót tehettem: Ünnep van aznap a szivemben. Nem építem az üdvösségem, Vakhitü pogány gyülölségen, Sem égi, földi boldogságom: Ember csinálta szűk dogmákon! Célom e gyarló, földi testben, Megállni minél emberebben. S úgy osztani be létutam: Ahogy Krisztustól tanultam. Megnyugodni a jó Istenben, S legfőképp egyre törekedni: Mindenkit testvérként szeretni! A szeretet az én vallásom, A jótétel az imádságom, Ha mikor egy csöpp jót tehettem: Ünnep van aznap a szivemben!
