William Penn Life, 1995 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1995-03-01 / 3. szám
Page 6, William Penn Life, March 1995 „Magyar Nyelv! Édes Nemzetemnek Nyelve . így élt Arany János Kerekgyártó Barbara A Magyar Óldal Tudósítója Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon, Messziről lobogva tenger pusztaságon----A magyar nép hosszú és igen zaklatott történelme során, sok értékes embert adott a világnak: tudósokat, írókat, zenészeket, művészeket, költőket. A magyar nép költői, e nép hányatott sorsának megfelelően, hol lázongók, hol forradalmiak, hol pedig "némán panaszkodóak” voltak. Ez utóbbiak között, talán legnagyobb volt Arany János, Nagyszalonta szülötte, aki 1817. március 2-án látta meg a napvilágot. Családja Rákóczi György erdély fejedelemtől, egykoron nemesi címet kapott, de ezt a Habsburg-uralom nem ismerte el. E dm visszaszerzéséért folytatott hosszú pereskedés, a még megmaradt kevés vagyont is elvitte. így ősei ismét jobbágyok lettek. Apja—amint Arany irta—kevés földdel, s egy kis házzal bíró földműves volt, de egy tűzvész alkalmával, még ez a kis ház is leégett. Élete, sorsa, így kicsiben tükrözi az egész nemzet sorsát is. Tíz testvére volt, akikkel a családi ház leégése után, egy-két évet még istállóban is laktak, igen szegényesen éltek, Testvérei közül nyolcán meghaltak, csak János és legidősebb testvére Sára maradtak életben. Ez a keserves sors magyarázatot ad arra is, hogy a sok nélkülözésbe és a feudalizmus elleni állandó küzdelembe belefáradt szüleitől nem tanulhatott lázongást, forradalmi magatartást, de tanult tiszta, magas eszmei követelményeket és kötelességtudást a köz iránt. A szerény, de soha meg nem alkuvó büszke öntudata, a paraszti kultúrával, a népköltészettel mindvégig megmaradt szoros kapcsolata formálta meg egész költői magatartását. Öreg szülei iskolába adták, papnak szánták. Jó tanuló volt, igen hamar kitűnt tanulótársai közül, hamar kedvence lett tanárainak. Alig 14 évesen már segédtanító lett, kevés fizetéssel és lakással. Ettől kezdve a maga keresetéből élt. Érezte, hogy tovább kell tanulnia, ezért beiratkozott a nagyhírű Debreceni Kollégiumba. Itt hamarosan az első diákok közé küzdötte fel magát. Egy hirtelen támadt fellángolás következtében otthagyta a Kollégium biztos falait és egy vándor színtársulathoz szegődött. Csak néhány hónapig viselte el a kóbor müvészéletet, visszatért Szalontára. Példás magaviseletének és jó barátainak köszönhette, hogy visszafogadták. 1836- ban tanító, később kis-nótárius lett. Feleségül vette egy helybeli ügyvéd árváját, Ercsey Juliannát. Házasságukból két gyermek született, 1841-ben Juliska, 1844- ben László. Ebben az időben az akkor hatalmat gyakorló három testület: a városháza, a református presbitérium és a hajdúszék jegyzőjeként dolgozott. Tudós, művelt embernek tartották, "a város eszének”. Érdeklődése azonban egyre inkább az irói, költői hivatás felé fordult. Költői működését megelőzően igen sokat tanult, olvasott. Németül már gyermekkorában jól tudott. Ismerte a latin, a görög, a francia nyelvet, angolul pedig Shakespeare kedvéért tanult meg. Ő fordította magyarra a Hamletet, a János királyt és a Szentivánéji álmot. Első Írásai közül az elveszett alkotmányt eredetileg nem szánta a nagyközönség elé, "csak magán időtöltésül kezdék abba, hogy kiöntsem bosszúságomat...”, ennek ellenére 1846-ban, megkapta érte első pályadiját. Ebben az évben a Kisfaludy Társaság új pályázatot irt ki: "költői beszélyre”, melynek hőse valamely, a nép ajkán élő történeti személy, ennek megfelelően a forma és a nyelv is népies legyen. Erre a pályázatra irta meg Arany János, a magyar irodalom ma is egyik legszebb gyöngyszemét, a Toldit, amivel a pályázatot meg is nyerte. Lánglelkü költőtársa Petőfi Sándor, ekkor köszöntötte Őt levélben és versben is. Itt kezdődött barátságukat a világirodalomban. Uj élmény, új eszmeiség áramlik be irodalmunkba, a verses epika új változata. Ebben olyan forma valósul meg, amely a népi gyökerekből hajtott ki. Toldit Arany János, Nagy Lajos korába, tehát a hősi lovagkorba helyezi, ahol mind a hősi, mind a lovagi erényeket meg lehetett találni. Arany, a hős vitéz alakjában ügyesen ötvözi a lovagi vonásokat, az uralkodó iránti hűséget, a vitézi hagyományokat és a korabeli népéletet. A Toldiban Arany János megtalálta a nép világának közösségi kifejező formáját, s egyúttal a nemzet öntudatának ébrentartását is szolgálta, az elbeszélő költészet eszközeivel. Ezért volt olyan nagy sikere a műnek a Habsburg elnyomás miatt elkeseredett reformpárti értelmiség körében is. Ez a nagy siker arra késztette, hogy megírja a folytatást is, a Toldi estéjét 1848-ban, majd jóval később, 1878-ban született meg a trilógia harmadik része, a Toldi szerelme. Közben elkerül Szalontáról, előbb Nagykőrösre - ahol 8 évig tanít -, majd innen Pestre. Itt kilépve Nagyszalonta védő környezetéből, belekerült a "világ széljárásába”, ahol illúziói szertefoszlottak. Be kellett látnia, hogy a régi hagyományos életforma már nem hozható vissza, amit hűen kifejeznek következő sorai: Hajt az idő, nem vár: elhalunk mi vének, Csak híre marad fent karunk erejének: Más öltőbeli nép, más ivadék nő fel, Aki ésszel hódit, nem testi erővel. Nagyobb müvein, eposzain kívül, gyönyörűek Arany balladái, azok népi ihletésű, eredeti formái, amelyek 1853 és 1856 között láttak napvilágot. Kiemelkedik közülük a Szondi két apródja, amely a Bach-korszak idejében jelenik meg, amikor tiltják a költőket: ne énekeljenek a szabadságharcról. Egyetlen idegen tárgyú balladája, A walesi bárdok alapeszméje, hogy a költő nem süllyed a hatalom bérenc dicsőítőjévé és amely érzelmében és minden vonatkozásában magyar. Hasonló szellemű az V. László, amely szerint őseink V. László hirtelen halálát Isten büntetésének tekintették, a király hitszegő magatartása miatt. Ezek a balladák talán legkifejezőbb megnyilvánulásai Arany gondolkodásmódjának, bánatának, a "néma panaszkodásnak”. Közben helyt állt munkájában, nagykőrösi iskolában, amelynek olyan kitűnő tanárai voltak, hogy Arany Jánoson kívül többen lettek az Akadémia tagjai. Akadémiai tagsága alatt is sok olyan müve született, amelyek rendkívül gondos és széleskörű kutatómunkán alapultak. Többek között Ő irta meg az első Összehasonlító Irodalomtörténeti Tanulmányt is. Utolsó nagy munkái között is kiemelkedő helyet foglal el monumentális eposza, a Buda halála. Ezt követően azonban egyre inkább visszavonul. Ezután közel tiz év telik el életéből, anélkül, hogy hallatna megáról. Ebben igen nagy szerepe volt a szégyenletes 1867. évi "kiegyezésnek”, amivel a szabadságharc végleg lezárult és amivel soha nem értett egyet. Erről vall Tompa Mihálynak irt levele, amelyben fájdalommal úgy nyilatkozik: "most igazán oldott kéve a nemzet!” És a folytatás: "korbács kell ennek, akkor összetart”. Életének utolsó szakaszában már nem folytatott közéleti és tudományos tevékenységet. Egyetlen terület maradt még, amelyhez személyes kapcsolat fűzte, a magyar nyelvtudomány. Ot leginkább az élő nyelv, a magyar szófűzés és az irói kifejezés érdekelte, cikkeit is ezekkel összefüggésben irta. Igen komoly fordítói munkát vállalt, amikoris Arystophanes görög drámáit magyarra fordította. 1876-ban végleg lemondott a Tudományos Akadémia főtitkári tisztségéről. Költészetének utolsó fellángolásáról tanúskodik az Őszikék cimü, lírai költeményeket és balladákat tartalmazó versciklusa, amely még mindég nagy költői erejének váratlan és gazdag fellobbanása. Arany János igen szerény, visszahúzódó életet élt. Szerénységáre jellemző, hogy a nagy kitüntetést, a Szent István rendet is -többszöri visszautasítás után - csak akkor fogadta el, amikor a kultuszminiszter, a belügyminiszterrel együtt felkereste, és kérte a dij elfogadására. Életének utolsó évei csendben teltek el. 1882-ben, egy Petőfi szobor avatásakor, a nedves őszi időben meghűlt, ágynak esett és rövid idő múlva, október 22-én - vasárnap - csendben elhunyt. Arany János a magyar nép legnayobb egyéniségei között foglal helyet. Nagyon müveit, nagyon tárgyilagos, széleslátókörü ember volt. Azt hirdette, hogy az irdoalomnak a költészet, a nemzeti élet és a nemzeti műveltség nyelvévé kell válnia. Számára igen lényeges volt a közérthetőség nyelvben, tárgyban és formában is. Nem félt a közhelyektől, tudatosan kereste az ismert tárgyakat, a lelket megnyugtató motívumokat. Mérhetetlenül szerette nyelvét, "a nép nyelvét”. Mindent megőrzött a századok élményeiből anélkül, hogy az valamilyen mesterkélt "régieskedés” eszköze lett volna. Elévülhetetlen érdeme, hogy a magyar nyelv mindennapi kenyerét tette le az utódok asztalára, amit talán legszebben a Toldi estéjében fogalmazott meg: Szeresd a magyart, de ne faragd le - szála erejét, formáját, durva kérgét róla: Mert mi haszna simább, ha jól megfaragják? Nehezebb eltörni a faragatlan fát. WILLIAM PENN ASSOCIATION HUNGARY TOUR’95 RESERVATION FORM FULL NAME: ADDRESS: CITY: STATE: ZIP: PHONE: (Home) (Work) PLEASE RESERVE MY SPACE ON THE FOLLOWING TOUR: (Please check one only) □ TOUR #1 - JUNE 15 TO JUNE 29, 1995 □ TOUR #2-SEPTEMBER 7 TO SEPTEMBER 21, 1995 ACCOMMODATIONS: □ DOUBLE OCCUPANCY - $2,899.00 PER PERSON* □ SINGLE OCCUPANCY - $3,299.00 PER PERSON* CITY OF DEPARTURE: SIGNATURE: Send this form along with your deposit of $350.00 per person payable to: “Fugazy International Travel” to: William Penn Hungary Tour, Fugazy International Travel 770 U.S. Highway No. 1, North Brunswick, NJ 08902 ‘Prices are for New York departure. All airfares are subject to change without notice. Land prices guaranteed at time of booking. PLEASE, one person per form. Copies of this form may be made.
