William Penn Life, 1994 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1994-09-01 / 9. szám
September 1994, William Penn Life, Page 3 / édesiii/iiin.ii hyelve..” Kerekgyártó Barbara A Magyar Oldal Tudósítója Minden bizonnyal olvasóink között sokan adadnak olyanok, akiknek nem volt még sohasem módjában az a csodálatos dolog, hogy kertjébe kimenve, az éppen megkívánt gyümölcsöt leszakítsa és azon frissiben elfogyassza. Ezek a kertekben megtalálható gyümölcsfák is valami "csodának” tűnhetnek sok ember számára; mert jómagam is találkoztam már olyan fiatal amerikai lánnyal, aki elcsodálkozva állt meg egy szilvafa alatt közös kirándulásunkon, és nyíltan bevallotta, hogy bizony a szilvát nem ilyen "fán” képzelte teremni, alacsony, bokorszerü ültetvény volt az eszében mindig, ha "fájára” gondolt. Vajon mit gondolnak hát sokan mások, amikor exotikus gyümölcseinket vásárolják az üzletekben? Ezekről a gyümölcsökről készítettünk ma itt kedves olvasóink részére egy cikkre való tájékoztatást, mely remélem sokukban eloszatja a homályt ezekről a gyümölcsökről, vagy éppen megerősíti őket ebbeni elgondolásukban. Nézzünk hát meg néhányat közülük közelebbről, például, nézzük meg, hogy mi "fán” terem a mindannyiunk által jól ismert MANGÓ? Fája a mangófa India és Burma trópusi erdeiben őshonos. A vele kapcsolatos történetek ugyancsak Indiába, a hindu mitológia világába vezetnek, minthogy a mangó Siva isten kedvelt virága és szent gyümölcse, belőle egész ligeteket telepítettek. Termesztése, gyümölcséért, négyezer évnél hosszabb időre nyúlik vissza. Négyszáz évvel ezelőtt ültetett fákból közülük néhány még ma is él. Az örökzöld mangófa gyökerei mélyre hatolnak, igen terebélyes fakoronája akár negyven méter is lehet. Termése igen nagy, és tömegében 2-3 fontnyi de elérheti néha a négyet is. A mangó tetemes súlyára utal szanszkrit elnevezése is, amra, melynek szószerinti jelentése különleges súly. A zöld, sárga, vagy piros héjú, felületükön gyantás és pontozott gyümölcsök 8-16 hét alatt fejlődnek ki, többnyire féloldalasán. A termés húsa lédus; szine citrom, vagy narancssárga. A húsba ágyazva egyetlen sima felületű, világos barnásfehér, óriás csonthéjas mag található. A mangót nehéz kimagozni, mert a mag a gyümölcshús rostjait köti össze (főleg a vad fajtákban). Az újabban nemesitett fajták már rostmentesek, vagy magvaválók. A gyümölcs húsa szállításkor, de akár kézbevétel okozta nyomás miatt, rögtön foltossá válik. A mangót ezért igen nehéz szállítani és tárolni, tárolási ideje e leszedéstől számított maximum hat hét. Megfigyelések azt bizonyítják, hogy repülőgépes szállítás után gyorsabban romlik, mint a hajóval érkezők, igy szállításuknál ezt szívesebben alkalmazzák. A trópusi országokban a mangó olyan gyakori, mindennapi gyümölcsnek számit, mint nálunk az alma. Általában elmondható hogy Földünkön a citrusféléket és a banánt követöen mangóból esznek az emberek legtöbbet évente. Indián kívül Mexikóban és Pakisztánban van sok mangóültetvény, de Indonézia, Brazília, Kina és Haiti is sokat termel belőle. Minthogy több Földrészen is termesztik, valahol mindik érik, s igy egész éven át fogyaszthatjuk friss gyümölcsként. E gyümölcs bővelkedik az A-vitamin elöanyagában a karotinban, és sok C- vitamin is van benne, bár ennek mennyisége függ a fajtától. Rostos húsa miatt kiváló gyógyír korunk népbetegségére, elősegíti az emésztést, és jótékonyan hat a gyomorfájdalmakra is. Nyers fogyasztása kétféleképpen is történhet a hosszában kettévágott gyümölcs húsát vagy kikanalazzuk héjából, akárcsak az avokádót, vagy alma módjára meghámozzuk, s a mag körül szeleteket vágunk belőle. Éretlen gyümölcsét Indiában savanyítják, vagy éppen fűszeres lekvárt készítenek belőle. Ilyenkor a zöld mangó húsát borssal, mazsolával, gyömbérrel főzik össze. Az érett mangóból pedig dzsemet, ivólevet, mártásokat, salátákat készítenek. Kevesen tudják, hogy a curry egyik elengedhetetlen alkotó része ugyancsak a mangó, pontosabban annak megszáritott, majd porrá őrölt húsa és héja. Levelét, mely zöld, nagy, kemény és börszerü Indiában a népi gyógyításban és az esküvői szertartásoknál is felhasználják, különböző tradíciók, szokások meggondolásából. Az AVOKÁDÓ ismereteink szerint közel nyolcezer éves kultúrnövény. Cortez katonái az inkák és az aztékok kertjeiben nevelt gyümölcsfaként ismerkedtek meg vele. Őshazaja viszonylag nagy: Dél- Mexicó, Guatemala, Ecuador és Columbia erdeiben és tengermellékén ma is szépen fejlődnek hatalmas példányai. Örökzöld fája 20-30 méter (60-90 feet körülbelül) magasra is megnőhet. Az ültetvényeken azonban igyekeznek a fákat metszéssel elérhetőbbé tenni. Az alakjában leginkább a tökterméshez hasonló avokádó héja kemény és eleinte zöld. Színe éréskor, a fajtájától függően, vagy sötétebb lesz, vagy megsárgul. Az érett avokádó sárgás-zöldesfehéres húsa puha, vajszerűen finom szerkezetű. Enyhén mandulaizü, vagy még inkább izetlen, ezért sokféleképpen Ízesíthető: sózva, vagy édesitve szendvicsként, főzelék és krémleves, saláta, illetve likőr is készíthető belőle. A hollandok megkedvelvén az amazóniai indiánok avokádó húsából készült sűrű, likörszerü italt az úgynevezett ovocaat, Európába is elhozták ennek az italnak a receptjét. A hosszú hajóutat azonban az avokádó nem bírta, igy kénytelenek voltak a receptet módosítani: az avokádót tojássárgájával helyettesítették, és igy született meg a mai tojáslikör. Az avokádó friss gyümölcse sok fehérjét, Káliumot, magnéziumot, A és E valamint B vitamint is tartalmaz. Cukortartalma csekély, 6%-nyi, ezért cukorbetegek is fogyaszthatják. A botanikusok három avokádó fajcsoportot különböztetnek meg. A mexikói avokádó elég jól tűri a hideget. Termései kicsik, húsúk zamatos és ánizsillatu, akárcsak a növény levelei. A guatamalai fajták termései, ezek több mint egy év alatt érnek be!, nagyok ugyanakkor magjuk a többiéhez viszonyítva a legkisebb, és húsúk nem válik el a magjuktól. Az avokádó igen bőven terem. Földünkön Mexikóban termesztik a legtöbb avokádót, California, Florida a második helyen szerepel Európa Izraelből, Chiléből és Spanyolországból kapja e gyömölcsöt. Magyarországon több évvel ezelőtt ismeretlen volt ez a gyümölcsfajta, de ma már ott áll a piacon a többi gyümölcs társaságában egész éven keresztül. Harmadik esetben a PISTÁCIA-ra teszszük fel a kérdést: mi fán terem ez a mediterrán tájak legkedveltebb gyümölcse? Maghéjának szokatlan színe miatt zöld mandulának is nevezik, de gyakran hívják pisztácia diónak is, felnyíló, csonthéjas termésére utalva pedig rokonságilag inkább áll közelebb a mangóhoz. Kis termetű fa; az örökzöldekre emlékeztető sötétzöld és vastag, börszerü levelei vannak, amit lehullat. Virágai április, május elején porzódnak, termékenyülnek meg. A termést liláspiros, olykor sárgászöld héj fedi, amely éréskor, julius augusztus végén, felreped. Benne találhatunk a "magra”, melyre lenyuzhatatlan, zöld maghéj tapad. A pisztácia ennek a zöld maghéjnak köszönheti végül is népszerűségét: az összedarabolt magbéllel fagylaltot, süteményt csokoládét, krémeket színeznek. Ize pikáns, az erőstől a csípősen fűszeresig, és gyakran édes utóize is van. Ez utóbbi értékéért pirítva és megsózva egyre kedveltebb "rágcsálnivaló” csemegénk. A jól megérett pisztácia egyebek között arról ismerhető fel, hogy legalább 90%ában a héja fel van nyílva. Fehérjét, Káliumot és a gyümölcsök között a legtöbb vasat tartalmazza. Különösen sok Bl, B2 vitamin van még benne. A pisztácia, hasonlóan a többi felnyíló héjú csonthéjas gyümölcshöz, nagy mennyiségű értékes zsíros olajokat tartalmaz, és emiatt könnyen megavasodik és színét, veszti. Am légmentesen csomagolva hoszszabb ideig is megőrzi izét és zamatát. Ha levegőn tároljuk ajánlatos vékony sóréteggel beszórni. Vajon honnan került hozzánk a pisztácia. Ami Európát illeti Olaszország, Görögország, és Ciprus már eddig is jó néhány fajtának volt a szülőföldje. Legnagyobb mennyiségben azonban ma is Keleten: Iránban, Törökországban, Pakisztánban termesztik. California a pisztáciával is egyre inkább helyet követel magának a nemzetközi piacon. A cukrászok az olasz, az afgán és főképp az iráni fajtákat kedvelik, mert termékeiket, a csemegéket, ezek festik legjobban zöldre, bár ezek a fajták egyben a legkevésbé Ízesek. Földünkön évente átlagban több százezer tonnányi pisztácia terem, s ennek fele Iránban. A fa szakaszosan, csak minden második évben terem, talán ez az oka, hogy a fák több száz éves kort is megérnek. Hosszas gasztronómiai nyomozásom után álljon itt most két exotikus recept ajánlat, amit a könnyebb elkészítés érdekében itt most angol nyelven adunk közre. Egg and Avocado Appetizer To make about 4 cups spread. 6 eggs, hardboiled and chopped 2 avocados, halved, pitted, peeled and finely chopped l fresh hot chili, finely chopped, or l/4 tsp. cayenne pepper 3 tbsp. chopped fresh parsley 1 onion, finely chopped 2 tbsp. vinegar 1-1/2 tbsp. salt Combine the eggs, avocados, chili or cayenne, onion, parsley, vinegar and salt. Mix well and chop until very smooth and well blended. Chill. Serve on toast or on lettuce leaves. Kiwi Fruit Cream Tart 17 oz. frozen puff pastry, thawed 1 egg yolk, beaten Filling: 1 cup whipping cream 3 tbsp. sugar 1 tbsp. rum 1-1/2 tsp. unflavored gelatin Scant 1/4 cup hot water 6 kiwi fruit 1-1/2 tsp. arrowroot 2/3 cup cold water On a floured surface, roll out pastry dough until 1/8-inch thick. Cut out an 8-inch round from center of dough. Using a 2-inch round cutter cut out 12 haltmoon shapes from surrounding dough. Sprinkle a baking sheet with cold water. Place 8-inch round dough on baking sheet and brush with egg yolk. Pierce dough all over with a fork. Place half-moon shapes around edge of dough. Brush with egg yolk. Refrigerate 20 minutes. Preheat oven to 425-degrees. Bake pastry 15 minutes or until pastry if puffed and golden. Cool on a rack. To make filling: whip cream and sugar in a medium bowl until stiff. Stir in rum. In a small saucepan, dissolve gelatin in hot water over low heat. Cool. Add to cream mixture when half-set, spread cream mixture over prebaked pastry, mounding in the center. Refrigerate until firm. Peel and slice kiwi fruit. Arrange in overlapping rings on filling. Blend arrowroot in a small saucepan with a little cold water. Add remaining cold water and bring to a boil stirring constantly. Set aside until barely warm, then pour over fruit to glaze. (You may substitute arrowroot with lemon flavored gelatin, using the same method.) Mi fán terem?
