William Penn Life, 1994 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1994-06-01 / 6. szám
Page 4, William Penn Life, June 1994 EBESBE11ZETEBIIEK I'llVI.. Vicc-Magazin, Vicckosár. By Kerekgyártó Barbara A Magyar Oldal Tudósítója Viccdivatok jönnek, viccdivatok mennek, de régi viccek még sincsenek. Egy régi közmondás ezt igy fogalmazza meg: régi viccek nincsenek, csak uj szülöttek vannak. Ilyen alapon olvassuk hát mi is ezalkalomra összegyűjtött s itt közzétett gyűjteményünket, azzal a jóleső reménnyel, hogy minden kedves olvasónknak szerzünk vele egy kellemes, vidám félórát, vagy viccgyüjteményét sikerül egy-két itt elhangzott ujjal gazdagítani. Jó szórakozást, és sok vidám percet kivánunk az alábbiakhoz. — Sokéves házasok esete. Kérek két jegyet valamilyen tengeri utazásra, mondja a férj az utazási irodában, valamilyen szép tengeri útra a feleségemnek és nekem. Milyen különös manapság az ilyen kivánság uram, válaszol a kisasszony. Külön ágy, vagy külön kabin? - kérdezi az urat. Külön hajó, kisasszony. — Mai fiatalok. Újdonsült házasok beszélgetnek: bevallom neked kedvesem, hogy nem tudok főzni, mondja halk hangon a fiatalasszony. Nem baj, kedvesem, úgyis olyan keveset keresek, hogy nem is lenne miből. — Anyósjelölt a lánya udvarlójához: Szóval ön azt szeretné, ha a vöm lenne? Nem, erről szó sincs asszonyom, én csupán a kedves lánya férje szeretnék lenni. — Szivem, szól a feleség a férjéhez. Nem akarok uj kabátot venni, csak azt szeretném mondani, hogy az antikárus és a muzeum is érdeklődött a régi iránt. — Képzeld, mondja a feleség a férjének, azt olvastam, hogy a struccmadár rosszul lát ugyan, de a gyomra mindent megemészt. Milyen jó férj lenne belőle, sóhajtja a férj. — Két férj beszélget: Te segitesz a feleségednek, kérdezi az egyik. Hogy segitek-e, mit gondolsz! - Mindent én csinálok. Ugyanazok: Képzeld az én feleségem két percig birja a viz alatt levegő nélkül. - Az semmi, felel a másik, az én feleségem órák hosszat tud beszélni lélegzetvétel nélkül. — Éktelenül bömböl a csecsemő éjszaka. A fiatal mama felkél, tisztába teszi, teát ad, de képtelen lecsillapítani. Végül elveszti a türelmét és odaszól a férjének: foglalkozz már kérlek Te is a gyerekkel, elvégre a tiéd is. A férj fejére huzza a takarót és álmosan azt mondja: kérlek engem ne zavarj, az egyik felét pedig hagyd hadd sirjon. — Hallom Pistike meghalt a nagymamád. Hány éves is volt? Kilencvenhat, feleli Pisti. És az elméje még ép volt? - Az csak holnap derül ki, mondja a gyerek, mert holnap bontják fel a végrendeletet. — Motorbicikli vásár: Az eladó dicséri a portékát: Ezen a motobiciklin uram megnézheti az egész világot. - Mire a vevő: És melyiket? - Ezt, vagy a másvilágot? — Az áruházban a vevő odafordul az eladóhoz és azt mondja felháborodva: Már két óréja próbálgatom az önök modelljeit, de egyik sem felel meg az igényeimnek. Tessék próbálkozni talán a kalaposztályon asszonyom, feleli udvariasan az eladó, ott talán nagyobb szerencséje lesz. Ez ugyanis a lámpaernyö osztály. — Jogos felháborodás: Fiatalember, maga megígérte, hogy éjfélre hazahozza a lányomat, fakad ki az apa. Most hajnal négy óra van, és ráadásul ez nem is az én lányom. — Kemenes felkeresi a fürdöorvosát: Doktor ur, mondja, ön öt éve kigyógyitott a reumából azzal a tanáccsal, hogy óvakodjam a nedvességtől. Nos, igen, és most mi a panasza? Semmi, uram, csak azt szeretném megkérdezni, hogy fürödhetek-e már? — Az ujjonan kinevezett osztályvezető alighogy leül az íróasztalhoz, fiatalember lép a szobába. Az uj főnök felkapja a telefont, és széles mosolyai beszél a kagylóba: Hogyne, igazgató ur, . . . tényleg remek este volt, igazán jól éreztem magam önöknél . . . majd legközelebb . . . hát, viszontlátásra. Helyére teszi a hallgatót és odafordul a fiatalemberhez: Nos, mit tehetek önért? - Értem ugyan semmit, uram, felel a fiatal férfi, én csupán a telefonját jöttem bekapcsolni. — A skót Oxfordban taníttatja a fiát. A gyerek hónapok óta már nem ad hirt magáról. A skót elpanaszkodja a szomszédjának. Ezen igazán könnyű segíteni, feleli a szomszéd. írj neki egy levelet, hogy édes fiam, mellékelek neked tiz fontot. De hiszen ez rettentő sok, feleli a skót, és igy sem biztos, hogy válaszol. Biztos, hogy válaszol, igy a szomszéd, mert a pénzt kifelejted a borítékodból. — A föpincér falfehér arccal fordul oda az uj felszolgálóhoz: fiatalember, hányszor figyelmeztessem, hogy most egy nemzetközi gyorson dolgozik és emlékezzen erre, mikor az ajtón kidobálja a részeg vendégeket. — Férj a feleséghez: drágám, már húsz éve vagyunk házasok. Sok mindent megértünk. Itt az ideje, hogy azt csináld, amit a gólyák. És mi lenne az? kérdez vissza a feleség. - Csak nem azt akarod, hogy féllábra álljak vagy hogy kelepeljek? -Á, dehogy, felel a férj nyugodt hangon. Inkább azt szeretném, ha délre költöznél, vissza a mamucidhoz. — Elnézést uram, levinné Siófokig a kabátomat, kérdi az autóstoppos fiatalber. - Miért ne, mondja az autós. De hogyan fogja ott megkapni? Ha nincs ellenére, azt gondoltam, hogy benne maradnék, feleli komolyan a stoppos. — Az üzletember idegesen siet az utcán. Megszólítja a barátja. Mi bajod, János? Rengeteg gondom van, feleli. Kevés a pénzem, unom a feleségem. Apropó, mennyit adsz érte? - Megörültél? - Semmit. Áll az alku, barátom. Az asszony a tiéd, nyújtja a kezét János. — A főnök nagy nehezen rábírja a titkárnőjét, hogy menjen el vele vacsorázni. Már bent ülnek az étteremben, előttük az étlap. A férfi töpreng. Nem is tudom mit kellene rendelni egy ilyen szép alkalommal, egy ilyen finom étteremben. . . . Mire a nö megszólal: Rendeljen csak nyugodtan egy mentőautót ugyanis ott jön a férjem. — A moziban a jegyszedönö erősen ittas férfit fedez fel a földszinti széksorok alatt fetrengve a földön. Odalép hozzá és a jegyét kéri. Uram, szól felháborodva, mit keres itt maga a földszinti drága padok közt; az ön jegye az erkélyre szól. Naná, hogy oda . . . mondja az ittas férfi; mit gondol honnan estem le ide? — Nem tud valami egyszerű tornát doktor ur, amitől lefogyhatnék, kérdi egy urihölgy nyafogva az orvosát. Ha megfelel önnek, leírhatok egy aránylag egyszerű gyakorlatot, mondja komoly ábrázattal az állandóan panaszkodó páciensnek a doktor. Az egész annyiból áll, hogy erőteljesen rázni kell a fejét. És naponta hányszor, doktor ur, kérdi örvendezve a nö. Valahányszor étellel kínálják aszszonyom, feleli szigorúan a doktor. — Az egyik lányom Szegedre ment férjhez, a másik Pécsre, dicsekszik szomszédjának Mari néni. Mit gondolsz melyikhez menjek lakni? Mit ajánl a két vejed? - Kérdez vissza a barátnő. Hát a szegedi Pécset, a pécsi Szegedet javasolja, feleli az asszony. — Micsoda koponyája van az én fiamnak, dicsekszik a boldog apa. Olyan jó a bizonyítványa? - kérdezi a barátja. Á, dehogy. A fejére esett egy tégla és a világon semmi baja se lett, mondja örvendezve a papa. — Főhadnagy ur, kérek engedélyt az eltávozásra, a feleségem súlyos beteg, jelenti a kis katona, talán utoljára látom életben. Honvéd, tudatom magával, hogy a felesége épp most telefonált, s arra kért, ne engedjem haza, mert maga otthon mindég részeg és botrányt csinál. Főhadnagy ur, ha ez igy van, akkor őszintén bevallom, hogy nekem soha se volt feleségem, s ez az üzenet biztos valaki másnak szól. — Anyósa temetéséről hazaérkezve a vö nem szűnik meg morogni. Vihar kerekedik, s amig otthon a zárral babrál, nemcsak hogy bőrig ázik, de egy cserép még a fejére is pottyan a tetöröl. A férfi felnéz az égre és azt mondja: Na, én úgy látom, hogy anyósom már fel is ért. — Hány éves? - kérdi a tanúként megidézett koros, jól karbantartott hölgyet a biró. A hölgy úgy tesz, mintha a kérdés el sem hangzott volna. Ha nem válaszol, mondja a biró fenyegetően, a korát kénytelen leszek megbecsültetni a hallgatósággal, asszoynom. — Női dolog: A házaspár színházba készül. Az asszony végre kijelenti, hogy indulhatnak, de rémülten néz a férjére és ráförmed: de Jenő, igazán megborotválkozhattál volna. De drágám, én akkor borotválkoztam, mikor te elkezdtél készülődni. — Aranyat ér az én kis feleségem, dicsekszik a férfi a barátjáának. Képzeld, minden este leveszi rólam a kabátot. Amikor megérkezel a kocsmából, ámul el a másik. Dehogy, amikor el akarnék menni, feleli máshangon a férfi.