William Penn Life, 1992 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1992-09-01 / 9. szám
Page 4, William Penn Life, September 1992 EBES IMEH/ETEHIIEK IWEEl/E..” ’Keep Smiling’ hazamegy. Kerekgyártó Barbara A Magyar Oldal Tudósítója Farsangi Ha-ha-hánk után most nyárra, illetve az ősz elejére ismét egy vidám oldallal jelentkezünk, azzal a jóleső érzéssel, hogy azért még nem kell elsiratnunk végleg a napsütést, ha már teljes naphoszszában diákok, tanárok nem is élvezhetik azt, mert elkezdődött az iskola, ami a "mosoly országában” sok más nem éppen mosolyt fakasztó "tulajdonságai” mellett, mégis első helyen foglal helyet. Viccgyüjteményünket hát az iskola kezdésre is tekintettel ezzel kezdtük. Megnyiltak az iskolák, kikerültek a környékre a figyelmeztető táblák: "Autósok figyelem! Itt iskolás gyerekek járnak. Vigyázzatok ne gázoljátok el őket.” Pár nap múlva megjelent alatta egy sor, girbegurba gyermekirással: "Várják meg kérem, mig a tanárok jönnek.” Osztályfőnöki óra kezdődik, s kérdi az osztályfőnök: Na, mondjátok meg nekem fiuk, kit nevezünk képmutatónak? Móricka jelentkezik: Képmutató az a gyerek, tanárnő kérem, aki valaha is mosolyogva jön az iskolába. Biológiai órán a tanár azt mondja: biztosan sok gyereknek közületek van, vagy volt már aranyhala. Meg tudja nekem valaki mondani, hogy mi az aranyhal? - Móricka ezt is tudja: Az aranyhal tanár úr kérem, egy meggazdagodott szardinia. Mi a Különbség? Apú ez nem igazság, igy a gyerek, anyutól egy cipőpucolásért húsz fórintot kapok, te meg tizzel ki akarod szúrni a szemem. Mire a papa: Ja, könnyű anyádnak. Neki egy jól kereső férje van, de nekem csak egy költekező feleségem. Tudjátok-e, gyerekek, miért aszfaltozzák a villamosmegállókat? - kérdezi a tanitónéni az elsőosztályosokat. Pisti már jelentkezik és válaszol is: Azért tanitónéni, hogy az emberek ne eresszenek gyökeret, mig villamosra várnak. A 10 éves kisfiú jelenti a hazaérkező anyjának: Mama képzeld apu telefonált a túlvilágról. És mit mondott? - Azt mondta, hogy küldj neki valami jó cigarettát. De hová? -A mennyországba, vagy a pokolba? Azt nem mondta, de biztos a pokolba, mert tüzet nem kért. Egy srác tágult szemekkel bámul egy szép, telt keblű leányt. —Gyönyörű ez a pullover magán. —Igazi teveszőrből van- mondja a leány. —Hát igen, sóhajt a srác, azt a púpokból mindjárt gondoltam. Egy szép, fiatal nő vásárol az egyik valuta üzletben. A pénztárnál száz dollárossal fizet. A pénztáros hosszan nézegeti a papírpénzt, majd megszólal: ez a százdolláros, sajnálom asszonyom, de hamisítvány. Hamisítvány?- sikolt fel a nő? Te jó ég, de hiszen engem akkor megerőszakoltak. Egy férfi elmegy az ideggyógyászatra, hűséges felesége is elkíséri. Az orvos megvizsgálja a férfit, a majd a következő diagnózist állapítja meg: Sajnos uram, Önnek súlyos akut-gátlása van. Ez a gátlás megfosztja Önt minden életör-ömtől. Pszt!- suttogja a férfi és kifelé mutat a felesége irányába, - ott ül kint az előszobában. A feleség beteg, halálfélelem gyötri. Ha meghalok, mondja, biztosan meg fogsz újra nősülni, zokogja folyvást az ágya szélén ülő férjnek. Ugyan már, nyugodj meg, eszem ágában sincs. Nincs?- jön a megkönnyebbült válasz. Nincs, persze hogy nincs. Nézd drágám, magyarázza a férj, nálad jobb asszonyt úgysem kapok, olyan pedig mint te, mégegyszer nem kell. Ideggyógyászok beszélgetnek. Ma volt egy páciensem, aki azt állította, hogy lenyelt egy telefonkészüleket, mondja az egyik. Na és te a hypnózisos gyógyítást alkalmaztad, s máris megszabadítottad a rögeszméjétől - vélte a másik. Nem máris, feleli az első, majd csak holnap .... De miért csak holnap? - Hát azért, mert ma este még egy fontos telefonhívást vár. Szabóék tizenötéves házassági évfordulójukat "ünnepük”. Szabó sanyaruan nézi kövér, lompos, rosszindulatú feleségét. Istenem, sóhajt magában, ha a nászéjszakánkon megfojtottam volna most már szabad lennék. Miért viszi magával Kovács mindenhová azt a kibírhatatlanul ronda feleségét? -??.. Hogy ne kelljen megcsókolni, amikor Gyónni akar egy nagyon öreg néni: Mikor vétkeztél leányom? kérdezi a pap. 47 évvel ezelőtt, válaszolja a néni, megcsaltam az én jó uramat. Régen volt már leányom, mondja a pap, nem kell azt már meggyónni. Régen volt, régen volt . . . mondja az öregasszony, de olyan jól esik róla beszélni.... Két öreg skót üldögél a skóciai temető egyik padján és beszélgetnek: Hány éves maga uram? - Én 84 leszek. És Ön? - Én már 93, uram. Hm, hummog a másik, akkor magának már tán nem is kifizető hazamenni. Zöld úr: És miért akar az Egyesült Államokban letelepedni? - kérdezi Long Islandon a bevándorlási tisztviselő. Nagyon egyszerű okból uram. Békésen akarok élni, és becsületes munkát végezni. Akkor jöhet, hangzik a válasz, mert ezen a két területen még nincs nálunk túlzsúfoltság. Maga miért ül? , kérdi az egyik rab a másiktól. Tulajdonképpen semmiért. Dühös voltam egy barátomra, és nem nyújtottam neki kezet. Érthetetlen. És hol történt ez az eset? Hát a cirkuszban. Én ugyanis légtornász vagyok. A legfontosabb. A rabtársak beszélgetnek. Kolléga úr, Ön szintén nős? - A, dehogy! Én a szabadságot mindennél többre becsülöm. A halálraítélt cellájába belép a pap. Azért jöttem, mondja, hogy kivégzésed előtt közvetítsem neked az Isten igéjét fiam. Mire a rab: Minek akarsz közvetíteni, nem kellesz te már ahhoz. Fél óra múlva én személyesen találkozom a főnököddel. Ettem már jobb sültet is, mondja a vendég tizetéskor. Mire a pincér hidegen: De aligha nálunk, uram. Ebből a levesből tiz tányérral kellett volna főznöd, drágám, nem kettővel, mondja a férj. Annyira ízlett? örül az asszony. Nem, de akkor éppen eltaláltad volna, hogy mennyi só kell bele, morog a férj. Két megyei párttitkar beszélgetett a volt Szovjetunióban. Az én megyém akkora, hogy ha reggel felülsz vonatra, este még mindig a megyehatáron belül jársz, dicsekszik az egyik. Mire a másik sóhajtva: Igen, ismerem az esetet. A mi megyénkben is vannak ilyen vonatok. Ft. Kiss Máté Értesítése Örömmel hozom tudomására a New Jersey és New York államban működő magyar szervezetek vezetőségének, hogy Dr. Jeszenszky Géza külügyminiszter Ür, személyes meghívásomat elfogadta. Még a múlt év folyamán meghívtam Magyarország külügyminiszterét, hogy látogasson el a Szent László Egyházközséghez New Brunswickra 1992 szeptem herében, amikor is New Yorkban lesz, az ENSZ új ülésszakának megnyitása alkalmából. Kérésem az volt Jeszenszky külügyminiszter Úrhoz, hogy tartson egy politikai beszámolót. Számoljon be a független magyar kormány küzdelméről, eredményekről, nehézségekről és vázolja fel nekünk a környező népek körében folyó aggasztó eseményeket és eszmei áramlatokat. Ezt a beszámolót egy kérdés-felelet időszak követi. Az Esemény Dátuma: 1992 Szeptember 27 Vasárnap Délután. Helye: A Szt. László Templom Auditóriuma 179 Somerset St., New Brunswick, N.J. Kérjük a magyarság vezetőit, hogy részvételi szándékukat közöljék minél előbb, mert részükre fenntartott helyet szeretnénk biztosítani. Rövidesen újabb közleményt adunk ki.
