William Penn Life, 1991 (26. évfolyam, 2-10. szám)
1991-09-01 / 9. szám
Page 4, William Penn Life, September 1991 ÉDES HEHZETEHUEK tWEEVE.” 1849, Október 6: Az Aradi Tizenhárom Kerekgyártó Barbara A Magyar Óldal Tudósítója Az 1849, október 6 előtti napokban Arad várában és környékén már filmszerű gyorsasággal peregtek az események és ép elég szemtanú akadt, aki jól tudta, hogy mindaz, ami ott történik, kötelesség megörökíteni. Viselkedésükkel, tartásukkal tanúsították ezt az áldozatok is, a levert 1848-as magyar szabadsagharc katonai főszereplőinek szine-java. Ók azok, akiket ma keserű gyűjtőnévvel az "aradi tizenhárom”-ként szoktunk emlegetni, s előttük évenként megrendezett októberi gyászünnepségeinken emlékükre fejet hajtunk. A nemzeti köztudatban erről a 13 tábornokról csak haláluk ténye él. Valamennyiük nevét kapásból felkészült történelem tanárok sem tudnák felsorolni. Még kevésbé követte nyomon a kutatás azt, hogy honnan indultak el, milyen útonmódon érkeztek ahhoz a tragikus naphoz, melyen olyan lenyűgöző, majdnem emberfeletti bátorsággal viselték el a becstelen halált. Egyikük sem készült "mártírnak”, - katonák voltak, erős, fiatal, életvidám katonák. Álljon itt most sorban nevük és származásuk, valamint rövid életrajzuk, mutatva az utat, mely mindannyiuknál a szabadságharcba, s annak elbukásával, a halálba torkollott bele: AULICH LAJOS egy pozsonyi fogadós fia, aki fiát katonai pályára adta, s az már 18 évesen Tadapródként a Napóleon elleni háborúban vesz részt. A magyar szabadságharc hoz fordulópontot az életébe: ezredével együtt felesküszik a magyar alkotmányra, törvényekre, s ahhoz haláláig hü marad. 1849, julius 14-én Kossuth hadügyminiszterré nevezi ki. Ö volt a szabadságharc utolsó hadügyminisztere. A világosi fegyverletételnél esett fogságba, és kötél általi halálra Ítélték. DAMJANICH JÁNOS a szabadságharc talán legnépszerűbb tábornoka. A tavaszi hadjáratok legjelentősebb csatái az ö nevéhez kapcsolódnak. A szegedi hires betyár Rózsa Sándor is Damjanich seregében harcolt szabadcsapatával. Betegen került fogságba. Haynau, osztrák hadvezér, aki a világosi fegyverletétel után Magyarország teljhatalmú ura volt, kötél általi halálra ítélte. DESSEWFFY ARISZTID, a legelőkelőbb magyar nemesi családok egyike. 1848 szeptemberében már őrnagyként vett részt, sorozatos sikereiért pedig 1849, júniusában tábornoki rangot kapott. A vesztes csata után fogságba esett. A hadbirósag köteláltali halálra Ítélte. KISS ERNŐ egy dúsgazdag magyarörmény család gyermeke. Kora ifjúságától katonai pályára készült. Már 1848-ban ezredes, s hamarosan tábornok. 0 volt a szabadságharc első honvédtábornoka. A világosi fegyverletétel után elmenekülhetett volna, de szentül hitte, hogy semmi bűne sincs. A 13 aradi vértanú közül neki olvasták fel legelőször a halálos Ítéletet. Holttestét október 8-an mostohatestvére vitette el a kivégzés színhelyéről, s temettette el Alsóelemérben. KNÉZICH KÁROLY horvát katonatiszt fiaként született, s ö az első honvéd szásadosok egyike, akit 1848 októberében őrnaggyá, majd alezredessé léptetnek elő. Kossuth még erdélyi kormányzónak is kinevezte volna, de erre már nem kerülhetett sor. Görgey seregéhez csatlakozva Világosnál tette le a fegyvert. Haynau kötéláltali halálra Ítélte. Felesége a tragédiát követően megörült, és meghalt. Az árván maradt gyermekeket Bartakovics Béla egri érsek nevelte fel. LAHNER GYÖRGY német származású, s katonai pályáját a császári hadseregben kezdte. A szagadságharchoz való csatlakozásakor már őrnagyi rangban volt. 0 irányította a Pesten működő fegyvergyárat. Lehetetlen helyzet elé akkor került, mikor Kossuth a fegyvergyár Nagyváradra való áttelepítését rendelte el. Ezt is sikerrel teljesítette. 1849 január jában nevezték ki tábornokká. A kilenc kötéláltali halálra ítélt közül harmadiknak végeztek vele. Holttestét még október 6-án elvitték a kivégzés színhelyéről, és Damjanichcsal közös sírba helyezték. Ma az ö maradványai is az aradi kriptában nyugosznak. LÁZÁR VILMOS szintén magyar-örmény család gyermekeként jött a világra. Gyermekkorától kezdve katonai pályára készült. A szabadságharchoz 1848 októberében csatlakozott, s Görgey világosi fegyverletétele után, ö is letette a fegyvert. Lázár Vilmos ezredest Haynau "kegyeleimből” golyó általi halálra Ítélte. LEININGER KÁROLY gróf a Victoria angol királynővel is rokonságban álló német fejedelmi családból származott. Ifjan, mint az elszegényedett grófi családok fiai, ö is katonai pályára lépett, s megnősült és felesége magyarországi birtokára vonult vissza gazdálkodni. As 1848-as események azonban véget vetettek békés családi életének. A német származású gróf a magyar szabadságharc oldalára állt. "A kocka el van vetve- irta feleségének. Az én sorsom már Magyarorságéval együtt jút dűlőre.” Naplója a szabadságharc hadtörtének egyik leghitelesebb forrása. Katonai sikereinek jutalmául Görgey Artur 1949 júniusában tábornokká nevezte ki. Mindössze 38 évet élt, felesége 23 évesen maradt özvegyen. NAGY-S ANDOR JÓZSEF vagyontalan nemesi családban született Nagyváradon. 19 évesen lépett az osztrák hadseregbe. A nemzetőrség szervezésének megindúlásakor azonnal szolgálatra jelentkezett. Ott volt Buda visszafoglalásánál. A váci csatában szerzett érdemeiért tábornokká léptették elő. Végigharcolta a szabadságharc hanyatlásának idejét is. Az Új-Aradnál elszenvedett vereség után, Világosnál neki is le kellett tenni a fegyvert. Aradon öt is felségárúlással vádoltak, s kötél általi halálra ítélték. Nagyváradon szülőházán Szemere Miklós verse méltán idézi emlékét: NAGY voltál névre, Nagy, bajnoki címre, hazádhoz- Nagy lelked bűn volt, törpe bakóid előtt. S bosszúja, mig a bitort a gyalázat mélyire dobta, Trónoknál magasabb fényre emelte dicsed. A német anyanyelvű POELTEMBER ERNŐ Bécsben látta meg a napvilágot. 17 éves kora óta katonáskodott. A szabadságharc kitörése után került Magyarországra, itt esküt téve a magyar törvényekre, azokhoz haláláig hü maradt. 1849, junius 2.-án lett tábornok. Utolsó pillanatáig bízott a szabadulásában. De elsőként vezette öt a hóhér a bitófához. Útban végignézve társait csak azt mondta: "Szép küldöttség megy az Úrhoz, a magyarok ügyét reprezentálni.” SCHWEIDEL JÓZSEF alig 19 éves, mikor huszárnak jelentkezik. Harcolt ---------------------Folytatás a 8. oldalon Október 6 Faludy György A vesztőhelyre sáros út vitt és kikericsek kékjei.- Száz év s meghaltam volna úgyis, vigasztalódott Vécsey. Lahner György sirt s a földre nézett Damjanich szekéren feküdt, Leiningen felmentő honvédek árnyát kutatta mindenütt s a táj olyan volt, mint a fácán, tarlók, fák vérző foltjai, és ők, tarkán, libegve hátán: elhúlló, bús szép tollai. Aradon igy. A pesti téren is ütötték a dobokat, de ö nem félt, csak arca széle vetett rózsaszín lobokat. Mosolygott. Mit bánta, hogy vége? Branyiszkónál nevét az égre karcolta kardja, a hires. Ez volt Dembinszki hadsegédja, Abancourt Károly ezredes. S mi elfeledtük. A minisztert hívták, s ö maradt egyedül.- Az Aldunan - szólt - mély a gázló s vén ember már nem menekül. Leszek bitófán harci zászló, ha rám a sors ezt rója ki; s habár magyar volt Csány László úgy halt meg, mint egy római. A töbitt, mintha friss, mély sebből fröccsen szét érdes cseppü vér, Kufsteinba, Grácba, Josephstádtba, Olmützbe vitte a szekér. Húszán egy odvas pincelyukban, nehéz bilincsben, pipájukkal egyensúlyozva magukat: igy éltek, sakkoztak, dohogtak és elmélkedtek jó urak. Kegyelmet vártak s forradalmat, áldották s átkozták a hont, szerezve vert hadakra verset, tábornok Bemre disztichont. Volt, aki bírta; más kivénhedt; olyik megörült; de az élet sodrából mind-mind kiesett. Kinn szöszke osztrák hadnagyoktól gömbölyödtek a hitvesek. S az ország rothadt. A rabságot legott megszokva, elfeküdt a földön, mint télvizkor vágott s rózsás rügyekkel tele bükk. A rügyből egy se bontott zászlót: a forradalmi harc heve csupán múló fellángolás volt, vagy elköltözött másfele, Londonba, New Yorkba, Turinba, és hüs lidércként messze táncolt. Száz év - s a magyar börtönéjjel nem változott száz év alatt. Száz év - s az első fordulóra ébredve, s lassú léptet róva méláztok, bús elődök róla Világos mit hozott s Arad. Száz év - s hűséges ingaóra én folytatom járástokat, mások folytatják léptetek, és mig alkonyatból virradóra virrasztgatunk a mécs felett, sok szép magyar fej, hervadt rózsa, Lonovics! Barsi! Berde Mózsa! árnyatok felénk integet. (Az ÁVO pincéjében 1950, október 6)
