William Penn Life, 1990 (25. évfolyam, 2-10. szám)
1990-02-01 / 2. szám
February 1990, William Penn Life, Page 3 ÉDES I I17111I ILI l!V|LVI Ki volt, hogyan élt II.Rákóczi Ferenc? Kerekgyártó Barbara A Magyar Óldal Tudósítója II. Rész Az anya találkozik a férjjel - a fiú erről nem tud! (Nincs köztük kapcsolat.) Ferenc anyja erről a lépéséről csak pár hónap múlva szerzett tudomást Kollonich Lipót érsektől, s arról, hogy 17-ik életévének betöltésével immár szabadon rendelkezhet vagyonával, s az ö gyámkodása ezennel megszűnik. Ferenc közömbösen vette ezt tudomásul, s szállására hajtott. - Itt várta öt Julianka, akivel gyermekkoruk óta nem találkoztak. Még aznap az ifjú párhoz költözött, és sógorával elhatározták, hogy elindulnak vissza Magyarországra. Megérkezve, már várta öt Sarolta Amália 15 éves hercegnő miniatűr fényképe. Meglátogatására rövidesen időt szakítottak, s Rákóczi kellemesen tapasztalta, hogy a lány szebb, mint a fényképen. így annál könnyebb volt az az elhatározása, hogy visszaköltözik hazájába. Az esküvőt 1694-ben tartották meg, s székhelyül Sárospataki várát válaszotta. A vármegye pedig ünnepélyesen fogadta örökös főispánját. A császáriak azonban állandóan figyelték a lázadó Zrínyi Ilona fiát. Féltek tőle, hogy a magyarországi feszült helyzetben a lázadók felfedezik benne vezérüket. Rákóczi azonban ekkor még mit sem tudott a készülődő felkelésről. Birtokait akarta rendbenhozni, ami nem igen sikerült. S egyre keservesebben kellett tapasztalnia, hogy a Habsburgok azok, akik sem öt, sem az országot nem engedik szabadon gazdálkodni. Többször jár Bécsben, s ezt az alkalmat használja fel arra, hogy kapcsolatot keressen a francia követtel bizalmas beszélgetésre. A francia királlyal próbál tárgyalásokat kezdeményezni, s vele akar szövetkezni a Habsburgok ellen. Rákóczit azonban elárulják, és letartóztatják. Abba a börtönbe kerül, melyben korábban nagyapja Zrínyi Péter is raboskodott kivégzése előtt. Felesége mindent megtesz kiszabadítása érdekében. Sikerül is megszöknie és Lengyelországba menekül. Itt keresi fel öt Esze Tamás a tiszaháti felkelők parancsnoka, és hívja haza Rákóczit vezérüknek. Esze Tamásék már kiáltványokkal és zászlókkal térnek haza. Rákóczi hosszas tétovázás után úgy dönt, hogy nem hagyhatja cserben a magyar népet. Össze kell fogniuk és legyőzni a Habsburgokat. Az egész országot fegyverbe szólította. ,,Pro pátriáét Libertate .. . . A hazáért és szabadságért” - zászlóin ez a máig is híres felirat állott. A zászlóbontást követő néhány hónap alatt futótűzként terjedt el az országos felkelés a szaadságért. A nép mély hűsége és bizalma a fejedelem iránt kezdettől fogva megnyilvánult. S a magyar ügy egyszeriben el nem hanyagolható részévé vált a nagyhatalmi politikának, s külföldön is egyre növekvő rokonszenvvel figyelték a Rákóczi vezette szabadságharcot. A császáriak megerősödő ellentámadásait a máig is híres Vak Bottyán, Bercsényi, Balogh Ádám és Bezerédi csapatai verték viszsza egyre sikeresebben. Az 1707-esÓnod-i Országgyűlésen bejelentették Magyarország elszakadását a Habsburgoktól, Rákóczit pedig megerősítették vezérlő fejedelmi tisztében. Utolsó hadjárata 1709 végén volt. Sikertelen. A túlerővel szemben már nem bírják felvenni a kegyetlen harcot. A fejedelem 1711-ben lengyelországba megy, hogy szövetségest találjon. Itt találja Öt a lesújtó hir: 1711, május 1-én a Nagymajtényi síkon a kuruc sereg "földbe szúrta a zászló”t, s véget ért a szabadsághart, - s akkor sem szükségben, hanem mert megtudták, hogy nincs remény segítségre. Rákóczi soha többé nem látta viszont szeretett hazáját. Először Varsóban megpróbált újra tárgyalni az orosz cárral, I.Péterrel, majd Franciaországban tárgyalt -eredménytelenül. 1720-ban Törökországban telepedett le. így lett belőle legenda, töretlen eszme, szomorú sorsával is felemelő példakép. Akik vele maradtak, mint hűséges kísérője és társa, Mikes Kelemen, azok az iránta való szeretettől és hűségről tettek örök tanúbizonyságot. Mikes Rodostóban telepedett le a fejedelemmel, s haláláig hűséggel szolgálta a nagy fejedelmet. Rákóczit itt éri a halál 1735, április 5-én. Mikes Kelemen még 3 évet él Rodostói magányában, s innen küldi törökországi leveleit egy állítólagos nénjéhez, melyben a fejedelemmel eltöltött száműzetésének állít méltó emléket, kiemelkedő irodalmi szinten. Petőfi RÁKÓCZI cimü versében állít örök emléket a nagy fejedelemnek. Bizonyítva, hogy a magyar nép töretlen hittel őrizte meg "vezérlő fejedelmébe” vetett hitét, s szelleme örökké él a nép között. Rákóczi (Pest, 1848, április 21.) Hazánk szentje, szabadaság vezére Sötét éjben, fényes csillagunk, Óh Rákóczi, kinek emlékére Lángolunk és sírva fakadunk. Az ügy, melynek katonája voltál, Nemsokára diadalmat ül, De te nem léssz itt a diadalnál Nem jöhetsz fel a sir mélyibül. Hamvaidnak elhozása végett Elzarándokolnánk szívesen, De hol tettek le a földbe téged Hol sírod? nem tudja senk sem! Számkiüztek nemzeted körébül, Számkiüzve volt még neved is, S bedőlt sírod a század terhétül, Mely fölötte fekszik, mint paizs. Óh de lelked, lelked nem veszett el, Ilyen lélek el nem veszhetett; Szállj le hozzánk hősi szellemeddel, Ha kezdődik majd az ütközet. Vedd a zászlót, vedd szellemkezedbe, S vidd előttünk, mint hajdan vivéd, S másvilági hangon lelkesítve Erősítsd meg seregünk szívét. S rohanunk az ellenség elébe, S ha utánunk nyúl száz drága kéz, S lesz előttünk száz halálnak képe: Nem lesz köztünk, aki visszanéz. S majd ha eljön gyözedelmünk napja, A szabadság dicső ünnepe, így kiált föl millióknak ajka: Aki kezdte, az végezte be! Rákóczi hamvait a kassai székesegyház kriptájában őrzik, ahová 1906-ban hozták Rodostóból (mai nevén Terkir Dag). Régi Magyar Mulatságok: Farsang Bogdán István könyvéből Az új farsang beköszöntött, Vígan lakjuk a Vízöntőt, Dalra, táncra, maskarára Legyél készen hamarjába, Kiszabták a farsang hosszát, Hamvazóra látod rosszát, Mulassunk hát húshagyóig, Míg farsangunk ki nem űzik. A régi rigmus ma már sokak fülében idegenül hangzik, nem köztudott dolgokról regél. S úgy tűnik, mintha napjainkra már végleg kiűzték volna a farsang-ot, azt az ünnep- és szokáskört, amely századokon át vidámította meg a Vízöntő és Halak, vagyis január és február havát. Miért? Az ókori népek tavaszünnepének, főleg a római szatumáliá-knak hagyományaiban gyökerező, de a germán Hold s a szláv Perchta ünnepével is megtetézett szokás- és hagyománykor az európai népeknél továbbélt. A téli napforduló után tartott téltemetötavaszkezdö ünnepségek az egyházi évben a karácsonyi és a húsvéti ünnepkör közé szorult. Mivel azonban a húsvét a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtöltétől függ, az azt megelőző, előkészítő negyvennapos böjt kezdő napja, a hamvazószerda is ennek megfelelően — jó egy hónapnyi eltéréssel — változik. Az előtte levő időszak, a farsang húshagyókeddel végződik. E napnak német neve Fastnacht (böjtelöéj) volt. E szó bajor-osztrák szájon annak idején Vaschanc, ebből pedig nálunk fassang, majd farsang lett. És ez lett a neve a vízkereszttöl, vagyis január 6-tól hamvazószerdáig terjedő, rövidebb-hosszabb időszaknak is. Mint a szélvész, repül a szánka a csillogó fehér havon; Virgonc if jakkal ülve rajta Sok szép menyecske s hajadon. Farsangol a világ! kinek nincs: Feleséget keresni jö; Mellöle megszökik, kinek van . . . Oh boldog farsangi idő . . .! Elmúlt farsang, el, el, el, Kinek használt, kinek nem, Nekem használt, néked nem, Én táncoltam, te meg nem. Óh, óh farsang, kedves idő, Elmúlt má jaz aó esztendő. Ez újban is vigaggyonak, Nékem szalonnát aggyonak. Ha nem annak szalonnát, Farkas horgya ja disznót, Ha nem annak tojaskat, Giriny horgya ja tyukat.
